A sorozatgyilkos nem a vádlottak padján ül, hanem az esküdtek között. Van, hogy a gyilkosság csak a játék kezdete. Ők voltak Hollywood legmenőbb és legmeghatározóbb párja. A világ a lábuk előtt hevert. Most egyikőjük halott, és Robert Solomont, az ünnepelt hollywoodi csillagot gyönyörű felesége brutális meggyilkolásával vádolják. Ez az évszázad celebgyilkossági ügye, és a védelem akar egy embert a csapatába: az elítélt művészből lett ügyvédet, Eddie Flynnt. Minden bizonyíték Robert ellen szól, de ahogy a tárgyalás megkezdődik, egy sor baljóslatú esemény történik a tárgyalóteremben, ami kétségeket ébreszt Eddie-ben. Mi van, ha nem csak egyetlen színész van a tárgyalóteremben? Mi van, ha nem a gyilkos ellen folyik a tárgyalás? Mi van, ha ő az esküdtszék tagja?

Ritkán fordul elő velem, hogy annyira beszippantson egy regény, hogy szinte nem is tudom letenni, de most pontosan ez történt. Nem ismertem eddig Steve Cavanagh munkásságát, erre a könyvre is csak azért akadtam rá, mert sorozatgyilkoso témájú olvasmányok után kutattam. Szerencsémre ezt dobta fel a gép, én pedig nagy elánnal vetettem bele magam.

A történet kicsit lassan kezdődik, de hamarosan ezerrel pörögnek majd az események. Ráadásul ez nem egy üldözős sorozatgyilkosos történet, hanem egy tárgyalótermi krimi, amivel külön belopta a szerző magát a szívembe, hiszen nagyon szeretem ezt a műfajt.

Az egész sztori a 'báránybőrbe bújt farkas' mondás köré épül és nagyon izgalmassá teszi a cselekményt az, hogy nem csak a háttérben, a tettei nyomán van jelen a gyilkos, hanem bizony ott ül a tárgyalóteremben és figyeli az eseményeket. Ráadásul baromi jó motivációt adott neki Cavanagh. Ez a gyilkos nem csak abból űz sportot, hogy folyamatosan gyilkos és játszik az emberi életekkel, hanem még aztán élvezettel figyeli, hogy másokat büntetnek meg az ő tetteiért. Nagyon hitelesen és aprólékosan, folyamatosan adagolva ismerhetjük meg ezt az elvetemült alakot.

Nyilván kell egy jófiú is, akivel szembetalálja magát a gyilkosunk. Ő Eddie Flynn, akit az első pillanatban a szívembe zártam. Amolyan Perry Mason karakter, aki szélhámosból lett védőügyvéd. Nagyon jó a dumája és éles az esze. Esendő figura, aki küzd a saját démonaival is. Páratlan és dörzsölt ügyvéd, aki missziót hajt végre és semmi sem tudja eltántorítani a céljától.

Az író felváltva beszélteti a két szereplőt, így ugyanazt az eseményt két nézőpontból is megismerhetjük. Két nagyon eltérő személyiséget kapunk, akiket nagyon aprólékosan mutat be a szerző. De nem csupán az ő párharcuk, hanem nyilván a tárgyalóteremben egymásnak feszülő ügyvédek csatája is tartogat nekünk bőven feszültséget. Nagyon jól felépített részeket kapunk, tele szenvedéllyel és érzelemmel.

Cavangh nagyon keményen bírálja az igazságszolgáltatás intézményét is, rámutat annak gyengeségeire. Valamint helyet kap a regényben a korrupció témaköre is. Sok mindennel foglalkozik a szerző és ezek nagyon szépen állnak össze egy egésszé.

A rejtély is megvan, a végére is tartogat meglepetéseket, ugyanakkor egy dolgot sikerült kitalálnom. Azt a vonalat azért sajnáltam, hogy bontotta ki eléggé a szerző, valamint még szerettem volna, ha a végén kicsit többet beszélteti a szemben álló feleket. Emelett pedig volt benne egy mozzanat, amit azért nem igazán éreztem olyan dolognak, hogy megállja a helyét, mint nagy titok. De ezek tényleg csak elhanyagolható kisiklások, melyek egyáltalán nem rontják a regény olvasásának élményét.

Erősen és okosan építkezett a szerző, szerethetővé tudta tenni a karaktereket és kifejezetten brutális sorozatgyilkossal ismertetett meg minket. Baromi jó, hogy két szemszögből ismerjük meg az eseményeket, ezáltal sokkal érthetőbb és összetettebb lesz a történet. Izgalmas, lendületes, okos, kegyetlen és fordulatos tárgyalótermi krimi a Tizenhárom, amit vétek lenne kihagyni.