Nehezen tudtam rávenni magam, hogy végre megírjam ezt az ismertetőt. Ahogy láthattátok a szerkesztői toplistában, nálam 7. helyen végzett ez az alkotás, mégsem egy olyan film, amiről könnyű átfogóan beszélni. Ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetem, hogy sokan valami oknál fogva nagyon haragszanak rá, így pedig nehéz ajánlani valamit – pláne, ha egy kedvencemről van szó – anélkül, hogy ne váltsak ki általános közfelháborodást. Mégis, én annak a híve vagyok, hogy magam döntöm el valamiről, tetszik-e, így a külső befolyásokat figyelmen kívül hagyva csakis saját gondolataimat osztom meg, hiába mennek azok szembe mások egyébként szintúgy szubjektív véleményével. Mindezek tudatában lássunk is neki!

Főhősünk egy pap, a Gabriel Byrne által alakított Andrew Kiernan atya. Feladata az egyházhoz köthető paranormális vagy annak tűnő események vizsgálata, és az esetek többségében azok cáfolata. Legújabb munkája egy vérző Szűz Mária-szobor köré összpontosul, ami azóta vérzik, hogy a helyi pap elhalálozott. A vizsgálódás közben a nagy tömegben senki nem veszi észre, hogy egy kisfiú ellopja a megboldogult rózsafüzérét, majd elszalad vele. A rózsafüzér ezután kézről-kézre jár, mígnem egy anyuka elküldi az igencsak vad életet élő lányának, Frankie-nek Pittsburghbe. Mondanom sem kell, Frankie lesz a történet másik kulcsszereplője.

Hamarosan megtörténik az egyik kedvenc jelenetem, az első stigmák megjelenése. A lány épp egy forró fürdőt vesz, mikor hirtelen valami lerántja a víz alá, és igencsak hatásos képek mutatják be, ahogy kezein megjelennek Krisztus sebei, melyek a keresztre feszítéskor keletkeztek. Vérben ázva talál rá barátnője, aki persze azonnal kórházba viszi, ám az orvosok nyilvánvalóan nem találnak semmit, csak a sebek árulkodnak a fürdőszobai eseményekről.

Frankie-t elengedik, ám miután ezúttal már nyilvánosság előtt jelennek meg rajta az újabb stigmák (a korbácsolás nyomai), sőt egy teljes vonatot megbolondít, hamarosan újra odabent találja magát. Időközben Rómában Andrew atyát a vérző szobor ügyének ejtésére kötelezik, helyette Amerikába kell utaznia, hogy meglátogassa Frankie-t, na meg hogy bebizonyítsa, hogy nem stigmák jelentek meg rajta. A történet innentől a két főszereplő kapcsolata, a stigmák és a hit kérdése körül forog, ezzel megteremtve egy tulajdonképpen ördögűzős filmet, ami mégis több ennél.

Mint láthatjátok, központi témát tölt be az egyház és a hit, amiket a film erőteljesen elválaszt egymástól. Míg az egyházat nyíltan kritizálja, addig a hitet igenis komolyan veszi, és az IMDb-s hozzászólásokat olvasgatva sokan ezt nem tudják elviselni ebben az alkotásban. Talán a legfőbb baj az, hogy akik az egyház pártján állnak, azok nyilvánvalóan elhatáródnak ettől a felfogásmódtól, az ateisták számára pedig még így is túl sok az egész. Ez azonban senkit ne tévesszen meg, ízig-vérig horrorról beszélünk, még mindig emlékszem álmatlan éjszakáimra, amiket ez a film okozott.

Azok a jelenetek, mikor a sebek megjelennek, egytől-egyig tökéletesek; amikor Frankie felett átveszi az ismeretlen erő az irányítást, és Andrew-nak esik, vagy idegen szavakat sziszeg, esetleg jeleket vés a falakra, nagyon is félelmetesek; amikor pedig a hit kérdéseiről és az ártatlanságról beszélgetnek, annak tudatában, hogy nem tudják megállítani ezt az erőt, legyen bármi is, az hihetetlenül megindító. Sokszor rossz szó éri a színészi játékot is, de úgy gondolom, ez már tényleg csak szőrszálhasogatás. Én semmi kivetnivalót nem láttam benne, pedig nemrég néztem újra, direkt odafigyelve erre. Mindenki hiteles, nem értem, miért kell például Gabriel Byrne-t szidni, szerintem egyáltalán nem szolgált rá.

Elismerem, kell egyfajta lelkiállapot ahhoz, hogy tényleg, teljes valójában értékelni tudjuk a filmet. Lehet ez egyszerű bánat, vagy annál sokkal monumentálisabb, például válság a saját hitünkben. A lényeg az, hogy habár hivatalosan horror kategorizálást kapott, számomra ez sokkal több annál. Elgondolkodtató, félelmetes és megindító alkotás a Stigmata, és ha nyitottak vagytok, akkor nem fog csalódást okozni. Nem mondom, hogy hibátlan, erről koránt sincs szó, viszont maradandó élmény, aminek van mondanivalója - mindig boldogan ülök le elé. Csak ajánlani tudom!

Értékelés: 9/10

IMDb | mafab