M. Night Shyamalan kísértethistóriáját, a Hatodik érzéket méltán tartják klasszikusnak, viszont labdába rúghatott-e mellette egy olyan film, ami ugyanabban az évben jelent meg, ráadásul a magyar címnek köszönhetően akaratlanul is összehasonlítjuk az előbb említettel? A Pánikszoba, a Jól áll neki a halál, a Jurassic Park és a Titkos ablak forgatókönyvírójának bizony nem tett jót, hogy Shyamalan kicsivel előbb mutatta be saját szellemtörténetét, pedig tényleg igyekezett, hogy Richard Matheson könyvéből egy jó adaptáció szülessen.
M. Night Shyamalan kísértethistóriáját, a Hatodik érzéket méltán tartják klasszikusnak, viszont labdába rúghatott-e mellette egy olyan film, ami ugyan abban az évben jelent meg, ráadásul, a magyar címnek köszönhetően, akaratlanul is összehasonlítunk az előbb említettel? A Pánikszoba, a Jól áll neki a halál, a Jurassic Park és a Titkos ablak forgatókönyvírójának bizony nem tett jót, hogy Shyamalan kicsivel előbb mutatta be saját szellem történetét, pedig igazán próbálkozott.
Tom Witzky (Kevin Bacon) szűkös anyagi körülmények között próbálja eltartani feleségét és kisfiát, de élete óriási fordulatot vesz, miután egy baráti összejövetelen sógornője hipnotizálja, hogy bizonyítsa, igenis lehetséges a hipnotizálás. Az eset után Tomot furcsa látomások kezdik gyötörni, melyek összefüggéstelenül villannak be az elméjében, megfejteni pedig nem tudja őket. A jelenetek egyre rendszeresebben kezdenek megjelenni és bővülni, a férfi pedig a fejébe veszi, hogy megfejti a különös látomást. A hipnotizálás megnyitott az elméjében egy kaput, amivel, sokkal érzékenyebben tud viszonyulni az élők és holtak világához, viszont a rejtély felgöngyölítése lassacskán az őrületbe kergeti. Ahogy egyre közelebb kerül, az igazsághoz úgy megy tönkre kapcsolata az élők világával, feleségével és kisfiával.
A magyar címmel ellentétben köze nincs a Hatodik érzékhez, nem egy folytatás, csupán egy másik kísértethistória, korából adódóan pedig még közhelyesnek sem nevezhető. A szűkös költségvetés ellenére kellően kreatív megoldásokat találtak a készítők a látomások ábrázolására, főként a hipnotizálás jeleneteinél. Egy-két rész kivételével viszont nem igazán nevezhető ijesztőnek, de szerencsére unalomba se fullad. Érződik, hogy mindenki próbálkozott a maximum kipréselésével, a színészi teljesítmény korrekt, ahogyan a rendezés is. A cselekmény csattanója, mai szemmel kiszámítható, de megrázó is, s bár nem nyújt a kész film semmilyen különösebb élményt, élvezhető, hogyha a zsáneren belül keresgélünk alkotást.M. Night Shyamalan kísértethistóriáját, a Hatodik érzéket méltán tartják klasszikusnak, viszont labdába rúghatott-e mellette egy olyan film, ami ugyan abban az évben jelent meg, ráadásul, a magyar címnek köszönhetően, akaratlanul is összehasonlítunk az előbb említettel? A Pánikszoba, a Jól áll neki a halál, a Jurassic Park és a Titkos ablak forgatókönyvírójának bizony nem tett jót, hogy Shyamalan kicsivel előbb mutatta be saját szellem történetét, pedig igazán próbálkozott, hogy Richard Matheson könyvét vászonra adaptálja.
Tom Witzky (Kevin Bacon) szűkös anyagi körülmények között próbálja eltartani feleségét és kisfiát, de élete óriási fordulatot vesz, miután egy baráti összejövetelen sógornője hipnotizálja, hogy bizonyítsa, igenis lehetséges a hipnotizálás. Az eset után Tomot furcsa látomások kezdik gyötörni, melyek összefüggéstelenül villannak be az elméjében, megfejteni pedig nem tudja őket. A jelenetek egyre rendszeresebben kezdenek megjelenni és bővülni, a férfi pedig a fejébe veszi, hogy megfejti a különös látomást. A hipnotizálás megnyitott az elméjében egy kaput, amivel sokkal érzékenyebben tud viszonyulni az élők és holtak világához, viszont a rejtély felgöngyölítése lassacskán az őrületbe kergeti. Ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, úgy megy tönkre kapcsolata az élők világával, feleségével és kisfiával.
A magyar címmel ellentétben köze nincs a Hatodik érzékhez, nem egy folytatás, csupán egy másik kísértethistória, korából adódóan pedig még közhelyesnek sem nevezhető. A szűkös költségvetés ellenére kellően kreatív megoldásokat találtak a készítők a látomások ábrázolására, főként a hipnotizálás jeleneteinél. Egy-két rész kivételével viszont nem igazán nevezhető ijesztőnek, de szerencsére unalomba se fullad. Érződik, hogy mindenki próbálkozott a maximum kipréselésével, a színészi teljesítmény korrekt, ahogyan a rendezés is. A cselekmény csattanója mai szemmel kiszámítható, de megrázó is, s bár nem nyújt a kész film semmilyen különösebb élményt, élvezhető, hogyha a zsáneren belül keresgélünk alkotást.
2007-ben készült egy folytatása egyébként, Rob Loe főszereplésével.
Szerintem: 6/10