Tom tizedik születésnapjára nagyszabású zsúrt szervez anyukája, és az ünnepi hangulat csúcspontjaként megérkezik Stitches, a bohóc, hogy elszórakoztassa a kis lurkókat. Valahogy így lenne ez egy normális bohóc és normális gyerekek esetén, ám a mostani délutánra egy igazi kétbalkezes, gyökér pojácát sikerült leszervezni, aki érthető módon nem nyeri el a kölkök tetszését, és gonosz módon elszabotálják a műsorát. Az utolsó tréfa azonban rosszul sül el: a megbotló mókamester a nyitva felejtett mosogatógépből kiálló késben végzi.

Tom hat évvel később sem heverte ki az őt ért megrázkódtatásokat. Egyik hétvégén egyedül marad otthon a házban, és miután felcsillan az esély, hogy közelebb kerülhet gyerekkori barátnőjéhez (meg egyébként is pont aznap van a születésnapja), bulit szervez. A fékevesztett mulatozás közben a szél kifújja az ablakon az egyik meghívót, és a papírdarab egészen a temetőig száll, egyenesen az elhunyt bohóc sírjára. Egyszer csak egy kéz nyúl ki a földből: Stitches feltámadt, és elindul, hogy bosszút álljon.

Conor McMahon forgatókönyvíró-rendező neve hallatán nem sok embernek csillan fel a szeme, mindesetre az ír filmes alighanem egyik legjobbját alkotta meg ezzel a teljességgel lökött vígjátékkal-paródiával. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyrészt eléggé megbillent a horror-vígjáték arány, és (az oldal profilját tekintve) nem a jó irányba, másrészt az egyébként is elég fekete poénok jelentős része is a nem túl szofisztikált altesti jellegű gegekben merül ki. De szerencsére azért nem mind, mert jutott hely olyan jeleneteknek is, amikor szinte visítottam a röhögéstől. Gondolok itt például a halott bohóc, izé, "szakmai elbúcsúztatására". Oké, kicsit érthetetlen a metafora, de ezt nem akarom leírni, hiszen az egyik csúcspontról van szó, amit látni kell.

Mint említettem, horrorból egy kicsit kevesebb van a vártnál, cserébe viszont kapunk egy elég nagy adag parodisztikus gore-t, és még egy kis suspense is akad. A fiatal színészekre sem lehet panasz, mindenki rettentően idétlen, és a kisujjukból kirázzák a szerepeket. Így a pozitívumok tekintetében sajnáltam is, hogy nem egészen az én szám íze szerint készült el ez a film (ezt tükrözi a pontszám is). De még így is tetszett, és aki jobban vevő a trashy paródiákra és az ilyen jellegű humorra, az remekül fog szórakozni. Szóval aki éppen egy kis agyatlan kikapcsolódásra vágyik, tegyen vele próbát.

5/10

IMDb | mafab