Bemutatkozik az oldalon új szerzőnk, SabnockSanatory.
Talán azzal kezdeném, hogy egészen fiatal koromtól óriási King rajongó vagyok, mint oly sokan szerte a világban. A horrorfilmek iránti szeretetem is a „hőskorban” kezdődött, narrátoros vagy alámondásos, rossz minőségű videokazettákon. De aztán kis hazánkba is betörtek a videotékák és onnan már tisztességes minőségben lehetett kölcsönözni filmeket. Én ekkor találkoztam ezzel a zseniális kis mesterművel, amit azóta is töretlenül kedvelek, és évente újranézem. Hát ugorjunk is hamar neki.
Adva van egy sziget, Little Tall Island, ahol egy zárt, de összetartó közösség él csendben, nyugalomban. Persze mint minden populációban, itt is megvannak a titkok, rejtélyek, csak itt azzal védekeznek a lakók, hogy elfordítják inkább a fejüket. Tél van, ordító hideg, és az emberek is azt suttogják, jön az évszázad vihara. Ami még a legharcedzettebb szigetlakókat is próbára teszi. Gyönyörűen esik a hó, és itt lép be a képbe, tökéletes belépővel maga a gonosz főhős, Andre Linoge, akinek félelmetes sétapálcája is figyelemre méltó. Bekopogtat az egyik magányosan élő öreg hölgyhöz, és laza mozdulatokkal szétzúzza a koponyáját. Ezek után leveszi a véres kesztyűjét, és lassan elkezdi kortyolgatni a még meleg teát. Óriási jelenet.
Meseszerűen felvezetik nekünk a sztorit. Maradjunk annyiban, hogy Colm Feore talán az egyik legjobb King fő gonosz jellem, ami ezidáig a Mester filmjeiben szerepelt. A tetthelyre kivonuló polgármester, Robbie Beals nagyon érdekes figura, hiszen egy önző, gúnyos, lelketlen valaki, aki megalázza és megcsalja fiatalabb feleségét, de mégis vasmarokkal irányítja a kis szigetet. King mesteri jellemábrázolása itt is visszaköszön a vászonról elénk, hiszen számtalan a karakter, és mégis mind-mind különböző tulajdonsággal bírnak. Majd ezek után maga Anderson , a sziget egyetlen rendőre és segítője is kivonul a házhoz. A teljesen nyugodt, higgadt gyilkost beviszik az őrsre. A vihar egyre erősebben tombol, Linoge pedig nem beszél, csak csendben motyog a cellájában.
Megtörténik az első gyilkosság, és az ítéletidő is erősödik. Anderson próbálja kihallgatni emberünket, de a beszélgetés átcsap egy titkolózó, rejtélyes eszmecserébe. Amit King itt alkotott az nem a hentelésről, durva slasher jelenetekről szól, nincs benne gore, csak egy iszonyatosan feszült légkör, tökéletesen és lépcsőzetesen felépített párbeszédekkel, a félelemfaktor egyenletes adagolásával és a bemutatott karakterek változásával, mind negatív, mind pozitív irányban. Csak egy valaki, vagy valami nem változik és az maga Linoge, valamint a célja, akinek a létezését, származását is csak sejtjük, vagy inkább véljük sejteni. ”Adjátok, meg amit kérek, és elmegyek!” Ezt ismételgeti folyton. A film csak ezek után indul be igazán és a farkasfejes bot, Linoge irányítása alatt kezdi elpusztítani a kis közösség lakóit. Az egész sztori itt elkezdett hasonlítani a Hasznos holmik-ra, ahol Leland Gaunt ugyanezzel a módszerrel végez a szereplőkkel. A szigetlakók levonultak a menhelyre, a világítótorony összedől, és sokuknak katarktikus álmaik lesznek.
Sajnos, mint oly sokszor megszokhattuk, a King moziknak nagyon kicsi a költségvetése (volt régebben, most már azért egészen más a helyzet - a szerk.), ami számomra érthetetlen, így nagyon nehezen tudják a sztorit elénk csempészni, amit a Mester a könyvében bemutatott. Az Évszázad vihara viszont nem jelent meg írott formában, így nincs összehasonlítási alapunk. A kis költségvetés ellenére a színészgárda kiváló és a rendezés is minőségi munka. A snittek tökéletesek, a féltotálok, úgy amerikai módra ülnek, a flashforward jelenetek is kezdenek erőre kapni, teszik mindezt finoman, szépen adagolva.
Craig R. Baxley nagyon ügyesen alkalmazza a film közepétől, szinte folyamatosan a jump cut-okat. Ahogy röpül az idő, el is érkeztünk a végkifejlethez. Linoge valami borzalmas álomba ringatja a gyermekeket. A tanácsteremben a bűnüket a fejükre olvasva elárulja jövetele célját. Az egyik gyermeket el akarja vinni, de önként kell felajánlaniuk. Egyedül Anderson, aki szembeszegül a többiekkel, akik végül megszavazzák egy gyermek átadását. A befejezés nagyon ütősre sikerült, és a sziget széthullásához vezetett, legalábbis morálisan. Hogy ki volt Linoge? Talán a Halál Angyala? Maga a Halál? Egy halálosztó Démon a Pokolból? Teljesen mindegy. Ami számomra még nagyon tetszik, a főhős narrálása a film végén, ami sokat dob a színvonalon, és kiemelném még a zenét, ami tökéletesen illik a filmhez. King megszokott mintái, ismétlései itt is nyomon követhetőek, de nekem ezek már megszokottak, és természetesek. Hibái ellenére, ez a mozi, ami egyben egy társadalmi dráma is, egy jó kis darab. Ha nem sajnáljuk az időt rá, ami több mint négy óra, mindenképpen megtekintésre ajánlott.
- Pro
- Szépen kibontja a történetet, ezzel hitelessé téve azt.
- Szépek a snittek, szép az operatőri munka.
- A gonosz karaktere zseniálisan meg lett oldva, abszolúte hihetőre sikerült.
- A jellemábrázolások , párbeszédek jól sikerültek.
- Kontra
- Néha elveszítjük a fonalat.
- A legnagyobb hiba, hogy nem tudjuk meg ki volt a negatív főhős.
- A nyitva hagyott szálak, és kiszámíthatóság.
Pro | Kontra | 85% |
Szépen kibontja a történetet, ezzel hitelessé téve azt. | Néha elveszítjük a fonalat. | |
Szépek a snittek, szép az operatőri munka. | A legnagyobb hiba, hogy nem tudjuk meg ki volt a negatív főhős. | |
A gonosz karaktere zseniálisan meg lett oldva, abszolúte hihetőre sikerült. | A nyitva hagyott szálak, és kiszámíthatóság. | |
A jellemábrázolások , párbeszédek jól sikerültek. |