Summer Camp, azaz Nyári tábor -  lassan 2017-et írunk, ilyen címmel előállni több mint arcoskodás. Most komolyan, el sem olvasod a szinopszist, de már látod magad előtt az egy szál semmiben visítva futkorászó tinilányokat, meg a maszkos, néma fajankót, aki késsel/machetével/vasvillával üldözi a fiatalokat, és közben előző este támadt fel huszonkettedjére, mert végleg megölni, na, azt nem lehet, mindig visszatér. Szóval ezt a nevet igencsak kevesen engedhetik meg maguknak. Ja, hogy a készítők spanyolok? Akkor bocs, befogtam a számat.

Négy amerikai egyetemista egy spanyol nyári táborban vállal munkát a szünidőben. Feladatuk a terep előkészítése lesz, rendbe kell hozniuk a kempinget, mielőtt megérkeznek a lurkók. A fiúk fessek (az ott nem Diego Boneta a Scream Queensből?), a lányok szépek, a meló is frankón halad, így simán megengedhetnek maguknak egy görbe estét. Csakhogy hamar beüt a krach: az egyik srácon egy furcsa fertőzés lesz úrrá, majd megtámadja haverját, aki kénytelen pontot tenni barátja földi karrierjének végére. De ez még semmi, később az egyik csajszi is elkapja a kórt, és ő is igencsak furán kezd viselkedni. A többiek persze elhúznának a helyről, ám se térerő, se egy működő autó - igen, elég nagy pácban vannak. Aztán a lány hirtelen meggyógyul, és a másik cukipofán jönnek elő a különös tünetek... Mégis mi a franc folyik itt?

A rendező és az író Alberto Marini, ő követte el a végtelenül aljas, az ember lelkébe térddel belegázoló Amíg alszol forgatókönyvét is, ezért bíztam benne, hogy az agyonismételt, sablonos nyári táboros témába is belerak valami rafináltságot. Így is lett: remek húzás, hogy kihagyja a szokásos halhatatlan gyilkost, és helyette egy vírust tesz a középpontba. Bárkiben megbújhat a kisördög, ugyanakkor a fertőzött hamar meg is gyógyulhat, ráadásul a skacok is csak találgatni tudnak, hogy mi a jó isten van a háttérben. Nyomozásba kezdenek, és higgyétek el, akadnak itt még érdekes dolgok.

Eme alapszituáció miatt könnyen hihetitek azt, hogy a Summer Camp egy sötét, baljós alkotás, de ez egyáltalán nincs így: egy pillanatig nem lehet komolyan venni, ám ez egyáltalán nem zavaró. Megijedni csak elvétve lehet, de a kór miatt vért köpő fiatalok gore-festje kellően undorító, és a jó helyre beszúrt, rendkívül hatásos, néhol kifejezetten kretén poénokon egyszerűen nem lehet nem teli szájjal röhögni.

Csupán két probléma van a Summer Camppel: egyrészt a vágás, ahol értem, hogy a "bízzuk a munkát epilepsziás csimpánzokra" volt a koncepció, de ez akkor is butaságnak bizonyult;  sokszor képtelenség megállapitani, hogy épp mi folyik a képernyőn. A másik baj, hogy hiába izgi a felütés, a kezdeti lendületet nem képes végig megtartani, az utolsó 20 perc enyhén unalmas - ellenben a lezárásban egy olyan dolgot mutat fel, amit még egy 5-10 percig tuti, hogy néztem volna. Csak sajnos ott vége lett a filmnek. Ejnye.

Mindezek ellenére a Summer Camp egy szórakoztató horror: a közhelykirály nyári tábor kifigurázása a parazitákkal működőképes, a trancsírozós, vérben tapicskolós poénok pedig hihetetlenül ülnek. Aki vevő az ilyesmire, annak muszáj lesz megnézni.

6/10

IMDb | mafab