Napjainkra igen népszerűvé vált a szinte már legendásnak számító 80-as évek és annak sajátos retro faktorának felelevenítése a filmekben és sorozatokban. És talán nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek ennek az önfeledt korszaknak a feltámasztása, hiszen hordozott magában egy olyan elementárisan egyedi életérzést, amit azóta sem sikerült még csak megközelíteni sem. Jómagam is nagy kedvelője vagyok ennek a korszaknak, annak ellenére, hogy sohasem éltem benne, de ennek az időszaknak a filmjei, zenéi és egyéb ikonikus alkotásai mindig is nagy hatással voltak rám, és talán éppen az előbb említett indok miatt, de mintha csak egy számomra elérhetetlen ideálisan varázslatos világból kapnék egy kevés szeletet, valahányszor megnézek egy ilyen filmet, vagy meghallgatok egy akkor készült zenét.

Tagadhatatlan tény, hogy a 80-as évek popkultúrája rengeteget adott nekünk, ami még ma is sokakra hatással van. Talán az sem véletlen, hogy a horror műfaja az, ami a legtöbbször veszi elő ezt a retro élményt, hiszen az is ebben a korszakban élte egyik nagy virágkorát, számtalan egyedi és emlékezetes klasszikust vagy kultfilmet adva a nézőknek. Eléggé szemléletes példa erre a Stranger Things hatalmas sikere, de egyre több cím próbálkozik már hasonló recepttel. Ilyenkor persze elkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy a sok próbálkozás közül melyik tudja elérni a kívánt hatást, és melyik maradt csak gyenge kísérlet. Mai alanyunk, a Summer of 84 is ennek a kornak a világát próbálja megragadni, de vajon mennyire hatékonyan?

Davey Armstrong (Graham Verchere) igazán átlagosnak mondható tizenöt éves srác, akinek megvannak a maga különös hóbortjai; unalmasnak tűnő kertvárosi otthonukban megállás nélkül keresi a szokatlan, veszélyes dolgokat, összeesküvés-elméleteket, bármit, ami talán egy kis izgalmat hozhatna az életébe, és szerencsére (vagy éppen balszerencséjére) nem is kell sokáig várnia. A környéken egyre több tizenéves fiú tűnik el nyomtalanul, és miután egyértelművé válik, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik közöttük, Davey azonnal a lehetséges gyanúsítottat kezdi keresni a szomszédjaik között. Rövidesen gyanakodni kezd a velük szemben lakó Wayne Mackey rendőrtisztre, és meg is osztja elképzelését barátaival. A srácok persze nem sok hitelt adnak az egésznek, mondván, hogy Mackey egy rendőr, igazi kösztiszteletben álló személy, miért is lenne ő a gyilkos. Viszont mégis beleegyeznek, hogy együtt elkezdjenek nyomozni utána, mondván, még ha Davey téved is, legalább jó móka lesz. Ám ahogy a kis csapat egyre jobban beleássa magát az ügybe, egyre baljósabb és aggasztóbb dolgok kerülnek felszínre, és a fiúk élete is komoly veszélybe kerül.

A három rendező, François Simard, Anouk Whissell és Yoann-Karl Whissell korábbi munkájukkal, a Turbo Kid-el már bebizonyították, hogy nagyon értenek egy igazán elborult, őrült, hamisítatlan retro élményt nyújtó film elkészítéséhez, ezért a Summer of 84 előjelei jogosan voltak pozitívak. Az őrült apokaliptikus közegből persze most jóval földhözragadtabb sztoriba csöppenünk, de a masszív 80-as évek érzés megmaradt. Ami rengeteget hozzátesz a filmélményhez, hiszen ha jobban megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy a történet egyszerű, és a már jól ismert alapokból építkezik. Az embernek könnyen eszébe juthatnak olyan alkotások, mint a Stranger Things, az AZ, de nekem például az első előzetes idején még az Ezüst pisztolygolyók is felderengett. Ennek ellenére a film egyáltalán nem érződik erőltetett másolásnak és a saját jogán is egy önálló alkotásnak tekinthető. Ez köszönhető a három rendező szakmai hozzáértésének és bátor húzásaiknak, valamint a színészek kiváló munkájának is.

Az a bizonyos 80-as évek hangulat pedig hibátlanra sikerült. Mind a környezet, mind a ruhák, de főleg a zenei aláfestés az, ami azonnal visszarepít minket az időben. A film hangvétele és szereplői is nagyban hasonlítanak a kor alkotásainak bevett sablonjaihoz, ami szerencsére egyáltalán nem ötlettelen másolás, hanem mind remek tisztelgés a korszak előtt. Tehát a hangulat és a háttér csillagos ötös, de akkor mi a helyzet a többivel? Az előbb vázolt helyzet alapján a film lassan építkezik, hagy időt a karakterek bemutatására, és a cselekményben való elmerülésre. A laza, kellemes kezdés után szép lassan alakul ki a feszültség, amivel az alkotók remekül játszanak. Egyedül néhány kisebb rész van a film közepén, ahol egy időre leül a cselekmény, de utána hamar visszarántanak minket néhány váratlan és erős momentummal. Ám talán éppen ebből a kevertségből fakad, hogy a Summer of 84 nem annyira erőteljes, hogy úgy igazán magával ragadjon. Egy kellemes, izgalmas történet, de nincs benne annyi erő, hogy megreformálja a műfajt, vagy, hogy örök klasszikussá lépjen elő. A negatívumok közé tartozik, hogy a sok karakter között azért jól érezhetően nem tudtak mindenkire kellő figyelmet szentelni. A főszereplő srácokat megismerjük, de közülük kettőnek is eléggé elnagyolt a háttere. A mellékszereplők nagyjáról vagy alig tudunk meg valamit, vagy pedig átlag papírmasé figurák.

Persze így is van pár olyan elem, ami könnyen túllendít minket ezeken a negatívumokon. Az egyik ilyen, maguk a karakterek. Ha a mellékszereplők nem is remekelnek, a főhősökre egy szavunk nem lehet. És megint milyen tehetséges gyerekszínészeket tudtak összeválogatni a készítők. A főszereplő Davey-et játszó Graham Verchere fantasztikus munkát végez. Egy igazán szimpatikus, hiteles tizenéves srác, akivel végig együtt tudunk érezni és szurkolni is tudunk neki. Mellette Caleb Emery, aki legalább ennyire kidolgozott karaktert kapott, és pont kettejük barátsága, ami talán a legjobban bemutatásra kerül a csapatból, és szerencsére a két színész között is remekül működik a kémia. Itt van még nekünk Judah Lewis, aki a The Babysitter-ből lehet ismerős sokaknak. Ottani alakításához képest teljesen más karaktert hoz, de ezt a jól ismert bőrszerkós, keménykedő figurát is jól adja elő. Akit még érdemes megemlíteni, az Rich Sommer Mackey rendőrtiszt szerepében. Egy annyira hétköznapi módon tenyérbemászó alakot formál meg, hogy komolyan elbizonytalanítja a szereplőkkel együtt a nézőt is saját ártatlanságával, vagy bűnösségével kapcsolatban. De ami igazán hatalmasat lendít a filmen, az a játékidő utolsó egyharmada. Nehéz lenne róla spoilermentesen beszélni, ezért nem is teszem, de annyit elárulhatok, hogy a készítők nagyon bátor és merész húzást vetnek be a befejezésre, ami miatt ténylegesen emlékezni fogunk a filmre. Konkrétan egy olyan erős gyomrost bevisz, amire egyáltalán nem számítottam.

A Summer of 84 egy kellemes, izgalmas, igazi nosztalgikus élményt biztosító kis horror-thriller, ami lehet nem váltja meg a műfajt, de egy emlékezetes filmélményt biztos tud nyújtani. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, akit megmozgat vagy maga a korszellem, vagy akik kedvelik a hasonló, kisvárosi nyomozós történeteket. Csak készüljenek fel a befejezésre, mert abban tényleg nem lesz sok köszönet.

IMDb | mafab