Ismét olasz film eN.Dé.-től. Köszönjük ezt az írást is!

A VHS-korszak egyik olasz kultalkotását hoztam el most nektek, aminek elméletileg igaz történet az alapja, ez pedig az 1979-es A gyilkos apáca című film, amit Giulio Berruti írt és rendezett, de ami még fontosabb, hogy Anita Ekberg játssza benne a főszerepet. Ekberg volt a hatvanas évek egyik szexszimbóluma, aki Az édes élettel vált világhírűvé.

Történetünk főszereplője Gertrude nővér, aki egy kórházban segít a testi és lelki fogyatékkal élőknek. Már több mint tíz éve dolgozik főnővérként, mindenki felnéz rá és szereti. Nem régen sikeresen kigyógyult a rákból, de lelkileg nem sikerült felépülnie a betegségéből. Súlyos morfiumfüggőséggel és személyiségtorzulással küzd. Egyik pillanatban nincsen semmi baja, aztán hirtelen dühöngeni kezd, kiesnek időszakok az emlékezetéből. Bármire képes, hogy megszerezze a morfiumadagját és kezdi elveszíteni Isten iránti elkötelezettségét is. Rendszeresen eljár a városba, leveszi az apácaruháját, és bizony ekkor nem veti meg sem a cigarettát, sem az italt, sem pedig a férfiakat. Persze amikor visszatér a rendbe, bűntudata lesz, és megpróbál vezekelni bűneiért, de egyre inkább kezd elhatalmasodni rajta az őrület. Eközben pedig egyre több beteg veszti életét rejtélyes körülmények között, némi rásegítéssel. Vajon Gertrude nővér a gyilkos, vagy valaki más mozgatja a szálakat?

Nos, ez a film egy igazi olasz horror. Van itt minden, amit akarunk: szex, fülledtség, romlottság, őrület, vérbő gyilkolászás, szép környezet és egy csavaros történet. Anita Ekberg nagyon jól hozza a karakterét, tényleg nem lehet tudni, hogy ő gyilkol vagy sem, mint ahogy az épelméjűségében sem lehetünk biztosak. Az alapsztori nagyon érdekes és a környezetet is jól eltalálták. Mondhatnám, hogy ez egy jó film, de nem tudom. Az a hatalmas bajom az egésszel, hogy hiába akarják velem elhitetni, hogy megtörtént esetet dolgoz fel, sokszor az egész a film nem több, mint egy szoftpornó. Nem vagyok én prűd, félreértés ne essék, de azt azért nehezen hiszem, hogy a legtöbb apáca manökenalkattal bír, sminkeli magát, és szó nélkül elviseli, ha egy másik apáca pucéran éjszaka felajánlkozik neki… Persze ha egymással nem jön össze a buli, akkor vannak ott férfiak is, akikkel jókat lehet hemperegni. A giallókban a szex mindig erős szerepet kapott, de ez egy apácazárdában kissé erőltetett. Legalábbis nekem.

Talán még ennél is bajosabb az, hogy a csattanó csak azoknak lehet meglepő, akik két filmnél kevesebbet láttak. A film 20. percében már lehet tudni, mi van a háttérben. Ezt esetleg vérgőzős, szemkinyomós, belezős gyilkolásokkal lehetett volna ellensúlyozni, de a rendező inkább a szexre meg a lelki bajokra koncentrált, és végül egy nagyon lapos, unalomba forduló filmet kapunk. Pedig tényleg jó lehetett volna. Volna, volna, volna…

Nem tudom, hogy ez az alkotás miért vált kultuszfilmmé. Nekem egy kínszenvedés volt végignézni, pedig teljesen átlagos a játékideje, én mégis azt éreztem, hogy visszafelé halad a számláló. Ekberg tényleg nagyon jó volt a zavart lelkű apáca szerepében, de egy színésszel nem lehet mesterművet csinálni. Vagy több jó színész kellett volna, vagy egy jól kivitelezett történet, de sajnos egyiket sem kaptuk meg. Tehát ezt a filmet is felvehetem a rosszabb olasz alkotások közé. Kár érte.

Pontszámom: 4.5/10

IMDb | mafab