Bevallom őszintén, vannak olyan klasszikusok, melyek méltán ismertek, és szinte mindenki imádja azokat, nekem mégsem jönnek be igazán. Ilyen volt az 1971-es Szalmakutyák (Straw Dogs) is, Dustin Hoffman főszereplésével, amit még gyerekként láttam szinkronnal, és abszolút nem nyerte el a tetszésemet. Na, ez a film is példája annak, hogy van, amit csak később ért meg az ember, és a szinkron simán tönkre tudja vágni az összképet.

Amerikai matematikus, David Sumner (Dustin Hoffman) angol feleségével, Amyvel (Susan George) visszaköltözik a nő szülőfalujába, Angliába, hogy távol maradjanak a nagyváros zajaitól, egyúttal David is folytathatja kutatásait. A falucska nagyon apró, központi helyei a templom és az út szélén lévő kocsma, ahol mindenki héderezik, főként a közösség egyik alkoholista szócsöve, Tom, akinek senki nem mer ellentmondani, a fiatalabb férfiak pedig tisztelik megkérdőjelezhető értékrendjéért. Amy múltja is visszatér a költözéssel, volt fiúja, Charlie azonnal lecsap a lehetőségre, hogy volt szerelme visszatért, és bár már férjezett nő, mit sem törődve ezzel flörtölni kezd vele, és hogy minél közelebb legyen hozzá, megígéri a fiatal házasoknak, hogy bandájával segíteni fog a ház körüli munkákban. Így is történik, másnap megjelennek a tanyán, és nekilátnak a pajta felújításának. Persze az első perctől kezdve hanyag munkát végeznek, végig Amy után koslatnak, és ahol tudnak, belekötnek Davidbe, aki képtelen nekik visszaszólni. Egy szörnyű baleset következtében viszont David saját értékrendje szerint beleszól a közösség ügyeibe, rákényszerül, hogy szembeszálljon a részeg, redneck bandával, akik meg akarják szállni az otthonát.

Amit régen abszolút nem értettem, az a feleség szerepe a cselekményben, első nézéskor elképesztően irritálónak találtam a karaktert, elviselhetetlennek. Újranézéskor pedig rájöttem, hogy direkt ilyen, a filmtörténelem egyik legaljasabb feleségét testesíti meg, aki mint valami unott kamasz zargatja állandóan a férjét, provokálja a falusiakat, hogy összeugrassza őket a férjével, és végignézze, vajon ki nyer. Még az utolsó pillanatokban sem képes kiállni David mellett, neki nincsen moralitása, csupán saját érdekeit nézi, senki és semmi nem érdekli, csak hogy őt szórakoztassák és kedvében járjanak. Vele ellentétben van jellemfejlődés is a történetben, nem másé, mint Davidé, aki egy nyámnyila, kis túlzással gerinctelennek is nevezhető okostojás, aki képtelen kiállni az igazáért, ennek következtében pedig folyamatosan magát alázza. De mikor már a saját magánszférája, háza, otthona és élete kerül veszélybe, összeszedi magát, és felveszi a harcot. A színészi teljesítményben nincsen kifogásolni való, a home invasion témakörét sokkal összetettebben ábrázolja, házassági gondokkal, belső harcokkal, ennek fényében pedig ajánlani tudom mindenkinek.

2011-ben készült egy remake, leheletnyi változtatás nélkül, ami csak a helyszínt és a hangulatot modernizálta, de a személyiségi ellentétek abszolút elvesztek, ahogyan a motivációk és a játszmák is a házastársak között.

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab