Rendhagyó és rövid bejegyzést fogtok most olvasni tőlem. Biztosan láttátok, többször hoztam fel példának a Szerb filmet, ha felesleges gusztustalankodásról és öncélú kegyetlenkedésről volt szó. Egy hozzászólásra reflektálnék, és alátámasztanám véleményemet ezzel a cikkel, hogy bizony ez a film értékelhetetlen.
Sokáig nem néztem meg a Szerb filmet, minden ismerősöm, aki látta, állította, hogy egy pocsék, gagyi film, teljesen felesleges időpocsékolás. Persze nem ítélkezem semmiről, míg nem ismerem, így egy haverommal, aki durva horrort szeretett volna látni (istenem, miért nem a Mártírokat mutattam meg neki) leültünk megnézni. Állítom, nem könyveltem el előre a horrort, nem vagyok negatív hozzáállású, sok filmet szeretek, amit a nagyközönség nem. De ez másfél órás tortúra volt.
A történet nem igazán maradt meg bennem. Egy expornós új munkalehetőséget kap, nem tud szinte semmit a cégről, háttérről. A forgatás alatt bedrogozzák, és később villannak csak be az emlékek. Ennyi maradt meg nekem a cselekményből, újra nézni nem fogom.
Számomra nincs gond a vásznon bemutatott erőszakkal, a francia extrém horrorok erről szólnak, mégis adnak egy plusz töltetet a filmnek, van mögöttes tartalom. Ennek a filmnek szerintem egyáltalán nincs. Vegyük például a Papás mamást, abban kivágott nemiszerv erőszakolása van, de ott sajnos az életben is ez történt Westéknél. A közhely, hogy „bemutatja, mire nem képes az ember”, nem állja meg a helyét. Sok ilyen alkotás van, amiben ezt bizonyítják, vegyük például az Irina Palm című drámát. A nyugdíjas hölgy, hogy fedezhesse unokája kezelési díját, szexmunkásként kezd dolgozni, pontosabban kézimunkázik. Egyetlen nemi szerv mutatása nélkül tudtak feszültséget, drámát teremteni az alkotók. Nem vagyok prűd, de a Szerb film által bemutatott világ teljesen abszurd. Kérdem én, mi szükség volt gagyi csecsemőerőszakolásra? Fejlevágásra szex közben? Sorolhatnám… mindezt eladva, mint „művészfilmet”. Ugyanez a gondom Trier Nimfomániás című förmedvényével. Öncélú, polgárpukkasztó, felesleges. Trier is fel tudta dolgozni a témát a Hullámhegy című remekművében, vérző csikló nélkül. És talán még ezekkel sincs gond, azzal viszont van, hogy művészinek adják el. Nevezzék a nevükön ezen alkotásokat, hívjuk pornónak, illetve snuffnak. A Szerb film egy teljesen elborult, gagyi, haszontalan horror, senkinek sem ajánlom, és értékelni sem szeretném, mert ezt nem lehet.
Ha ilyen témában szeretnétek filmet nézni, ajánlom a Starry eyest, illetve a francia horrorokat.