Többször felvetődött a kérdés, hogy mégis mely horrorfilmek a mi kedvenceink. Összeállítottuk már a 2014-es kedvenceinket közös pontozási rendszer alapján, valamint minden tematikus hónapot top 5 listával zárunk le (posztapokaliptikus, ufó, vámpír).
Most viszont úgy döntöttünk, hogy minden hónapban megmutatjuk két szerkesztő személyes toplistáját, valamint arra buzdítunk titeket, hogy állítsátok össze a tiétek! :}

Levente vagyok, 20 éves, az ELTE-n tanító szakos hallgató. Minden nap követtem a Horror-Mirrort, mikor pedig megszűnt, szinte azonnal a CreepyShake rajongói táborába iszkoltam át. Bár a HM-re nem került ki vendégírásom, ide bekerült a Carrie, és utána nem sokkal Varin megkeresett, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a szerkesztőséghez. Még szép, hogy volt kedvem, hisz már kiskorom óta imádom a horrorokat, a cikkírás pedig a hobbim. Első horrorom 10 éves korom körül az Omen volt, majd a klasszikus slasherek jöttek, mint a Péntek 13, Rémálom az Elm utcában. Mindig is furcsának találtam, hogy egyesek szélsőséges műfajnak tartják a horrort, pedig az élet velejárója és mindennapos része.  Remélem, tetszenek Nektek az írásaim és az ötleteim, most pedig lássátok személyes horror top 10-es listámat.

10. Eden Lake (cikk)

Minden idők legkegyetlenebb filmjei között a méltó helye. Bár sok horror van gonosz gyerekekkel a főszerepben, ez kilóg a sorból realisztikusságának köszönhetően.

9. Porontyok

David Cronenberg szerintem legzseniálisabb filmje, a vérem megfagyott a nézése közben, elképesztő, listában a helye!

8. A kör (cikk)

**** Nem ez lesz az egyetlen remake, ami bekerül a toplistámba, zseniális atmoszféra, színészi játékok és nyomasztó történet, szép munkát végeztek.

7. A betolakodó (cikk)

Természetes, hogy francia horror is bekerül a kedvenceim közé, az évtized legjobb filmjeit szállítják, a töménytelen gore mellett van helye a tartalomnak és a mögöttes üzenetnek is.

6. Evil Dead 2013 (cikk)

Nem bírom elviselni az eredeti filmet, szerintem igazán ócska, ezért is kárpótolt engem a felújítás, melyben minden megvan, amit hiányoltam az eredeti horrorból.

5. Maniac 2012 (cikk)

Még hogy nincsenek mostanában jó horrorok, mégis ki szerint? A Maniac a legjobb felújítás, amit valaha láttam. Abszolút újító és remek látószöggel operál, kitűnő színészi munkával. A zenei aláfestésnek és a kamera-beállításoknak köszönhetően egy már-már romantikus felhangú horrort sikerült alkotniuk.

4. Az árva

Meglepően aljas film Az árva. Még nincs róla cikk, de közeleg a gyereknap és jobban kifejtem, de az elsőre minőségien tálalt agyatlan horrorthriller mögött lélekromboló mozzanatok vannak. Vérfagyasztó.

3. Mártírok (cikk)

Ugye senkit nem lep meg? Az utóbbi idők egyik legextrémebb horrorja, a maga naturalista stílusával. A gore és torture porn mellett viszont ott a helye a kőkemény drámának is.

2. Az ördögűző (cikk)

Az igazság az, hogy ez a klasszikus lett volna a No. 1 horrorom, de egy friss élménynek köszönhetően lejjebb csúszott a ranglétrámon. Évtizedek távlatából is zseniális film, a mai napig elborzasztja az embert, ez köszönhető a színészeknek, a rendezésnek és a trükköknek.

1. Júlia szemei (cikk)

Nem gondoltam volna, hogy letaszítja a trónjáról Az ördögűzőt, de a Júlia szemei az elmúlt évek legjobb horrorélménye volt számomra. Éjszaka néztem, egyedül, sötétben, utána pedig gondok voltak nem csak az elalvással, hanem a megnyugvással is. Hihetetlenül jól kitalált, érdekes, aljas történet, akárhányszor visszagondolok egy-egy jelenetére, libabőrös leszek.


+1. Holtodiglan (cikk)

2014 legnagyobb meglepetése. Mindkettőnk nagy kedvence Fánkoslánnyal. Noha nem horror, de nem szerettük volna kihagyni a listából.
Feszült tempójú és atmoszférájú thriller David Fincher tálalásában, Rosamund Pike elképesztő alakításával, nem maradhat ki a listámból.

 

Fánkoslány:
"Bájos pofija és apró termete ellenére igazi kis vadóc, ki nem átallja bokán rúgni azt, akire berág. Haja csak úgy lobog a szélben, mikor dühös, és ez amolyan szuperhíróeffektekkel tűzdeli meg egész lényét kisugárzásügyileg. Ha bármikor fánkkal a kezében látod mosolyogni, menekülj, mert olyankor van igazán elemében. Igen népszerű tulajdonsága, hogy nem telik el nap, hogy valamelyik testrészét be ne vágná valamibe, vagy le nem verne valamit valahonnan."

Rengeteg film van, aminél megvolt a "hűha-faktor", ami után elképedve ültem. Nehéz volt a választás. Végül aszerint állítottam össze a toplistámat, hogy melyik filmek voltak rám a legnagyobb hatással, illetve miket láttam a legtöbbször. Mik azok, amik elé bármikor szívesen leülök újra meg újra, és mindannyiszor izgulok a szereplőkért, na meg éjszaka a sötétben a saját életemért :}

10. Legenda vagyok (cikk)

Alig akartam megnézni ezt a filmet, aztán mikor leültem elé, azonnal a szívembe zártam. Ahogy azt majd az egész listámon is láthatjátok, sokkal jobban szeretem, ha egy film lelkileg terrorizál, nem ijesztget, hanem vagy nyomasztó vagy hátborzongató. Nekem ez a "mi történne, ha egyedül maradnék életben egy csapat szörny ellen a világban?" kérdéskör mind a kettőt tökéletesen kielégíti.

9. A köd (cikk)

Imádom Stephen Kinget, de ha róla van szó, akkor csakis a könyveit. Ez az egyetlen film, ami ez alól kivételt képez, ugyanis zseniális. Bezártság, rejtély, rettegés, vallási fanatizmus. Kész pszichológiai tanulmány, hogy kiből mit vált ki egy ilyen szituáció, illetve mi történik, ha valaki átragasztja a tébolyát az összezavarodott emberekre.

8. A titkok kulcsa

Ha New Orleans, akkor szerintem mindenkinek a rémisztő mocsár jut eszébe, a voodoo (és hoodoo), fekete asszonyok krokodilfogas nyakláncban, ahogy pipázva énekelnek a verandán. Ez a hangulat teljesen magával ragad első percektől fogva, maga a történet is zseniális. A legjobb színészeket választották ki a szerepekre. A film megtekintése után nem mondom, hogy nem akartam mindenhova téglaport szórni... :D

7. Az árva

Elképesztő, felzaklató, ijesztő. Nagyon sokszor láttam, és ugyanúgy a székbe szögez minden egyes alkalommal.

***6. Ideglelés (cikk)

---

Elég megosztó ez a film a horrorrajongók között. Van, aki szerint értékelhetetlen, mások szemében az egyik legfélelmetesebb film. Én az utóbbi táborba tartozom. Engem nem nyűgöz le az agyatlan belezés, és kifejezetten szeretem, amikor a fantáziámra van bízva a rettegés tárgya. Sokkal jobban bele tudom élni magam egy igaz történetnek eladott filmbe, amikor nem látom, mivel és kivel van dolgom, és teljesen át tudom adni magam a rettegésnek. A mi telkünk egy totálisan lakatlan hegyoldalban van, fölötte erdővel. Amikor egyik reggel egy kőrakást láttam a bejárat közelében egy nagy fenyőfa tövében, annyira megijedtem, hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni. Azóta sem vállalta magára senki, így nem tudom, hogy kerülhetett oda o_O

5. Bárányok hallgatnak

Gondolom, nem kell kifejtenem, miért kapott helyet a listámban. Anthony Hopkins fantasztikus, az egyik legjobb színész a világon, Lecter szerepében egyszerűen hátborzongató.

4. Viharsziget

Na, ez az igazi nekem való film! Szeretem, amikor gondolkodni kell, amikor párhuzamosan nézem az eseményeket, és rakosgatom össze a fejemben a képet. Amikor a legutolsó pillanatig kétségek között vergődöm, és nem tudom eldönteni, kinek hihetek. Mindezt a legfélelmetesebb helyszínen, feszült izgalomtól a székbe szögezve. Leo miért nem kap már egy Oscart?

3. Aliens (cikk)

Alapmű. Szerintem egy sci-fi-horror sem ér a nyomába, és tartok tőle, hogy soha senkinek nem fog sikerülni. Ugyan ahogy elmondtam, nem vagyok híve annak, ha a képembe kapok egy szörnyet, de a xenomorph elég félelmetes ahhoz, hogy az embernek a szívverése is megálljon. Annyiszor láttam már, hogy fejből fújom az egészet, mégis mindig végigizgulom, és borítékolhatom előre a menekülős rémálmokat.

2. Ördögűzés Emily Rose üdvéért

Alapvetően nem szeretem az ördögűzős filmeket. Még a régi klasszikustól sem féltem, valahogy nem volt rám hatással. Ennek a filmnek azonban teljesen más a tálalása. Kicsit olyan nekem hangulatra, mint a Viharsziget, ahol hihetek a főhősnek, minden észérv ellenére, hiába mutat minden jel ellene, hiába az ő története az, ami hihetetlenebb. Vagy nekifeszülök, és azt mondom, az eszemre hallgatok. Az ördögi megszállottság amúgyis teljesen ilyen téma, hiszen nincsen bizonyíték, nem is lehet arra, hogy ez valóban egy létező jelenség vagy minden esetben beteg emberekről beszélünk. Őszintén szólva, mind a két verzió rémisztő.
Ebben a filmben nekem sokkal jobban átjön a kétségbeejtő tehetetlenség, hogy ha megszállottság alatt vagy, egyszerűen nincs mit tenni. Amikor az alapvetően agnosztikus ügyvédnő is megtapasztalja a jeleket, az hátborzongató, zseniális húzás volt a film készítőitől. Ez alapján mindegy, hogy hiszel-e avagy sem, nem vagy biztonságban egyik esetben sem.

***1. A kör (2002) (cikk)

---

Ez az első helyezett volt az, amin egy percet sem kellett töprengenem. A kör volt az egyetlen film, amitől tényleg halálra rémültem.
Barátnőmmel szinte reszketve mentünk haza a moziból, és mivel volt a szobában egy tévé, alig mertünk elaludni. Aztán amikor megláttam egy falnak támasztott létrát az üres utcán, magával ragadott a pánikhangulat.
A képi világ, a hangulat, azok a hanghatások, maga a videó. Egyszerűen tökéletes.
Nem volt kérdéses, hogy amikor a horrorlabirintusban dolgoztam, mindenáron én akartam Samara bőrébe bújni, de még így is féltem a nagy ovális tükörtől, na meg persze a kúttól.