Mint azt megszokhattátok, időről időre bemutatjuk a CreepyShake szerkesztőségi tagjainak személyes kedvenceit. Most eN.Dé., KT és Lau favoritjait böngészhetitek át (többi szerzőnk listája itt meg itt meg itt).

eN.Dé.:

Azt hiszem, mindig az a legnehezebb feladat, amikor saját magamról kell írnom. Elvégre, ha arra kérnek, szedjem össze azt a tíz filmet, ami az én toplistámat fogja képezni, akkor az a lehető legszemélyesebb feladat. Ráadásul horrorbolondként elég nagy a merítés, amiből választanom kell. Hétévesen kezdődött a műfaj iránti rajongásom, és azóta töretlen a kapcsolatom a horrorfilmekkel. Nincsen különösebben zsánerem a műfajon belül, mindenevő vagyok: slasher, gore, démonos, misztikus, lélektani stb., jöhet bármelyik, nem vagyok válogatós. Éppen ezért még nehezebb volt számomra megoldanom ezt a feladatot.

Igazság szerint nagyon sok jó filmet fel tudok sorolni, de az már egészen más, amikor a számomra 10 legfontosabbat kell megjelölnöm. Így aszerint döntöttem, melyek azok az alkotások, amik tényleg nagy hatással voltak rám, amiket kristálytisztán fel tudok idézni, és amiket bármikor meg tudom nézni, mert a mai napig nem tudnak untatni. Sok film van, amit szeretek, de nem került be a listámba (A holló, Démonok között, A kör, Halálos hallgatás), kicsit sajog is a szívem miattuk, de hát nem lehet minden toplistás, nem igaz? Szóval, az én top 10 horrorfilmem a következő:

10. Jaws - A cápa (1975) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Mint mondtam, hétévesen láttam az első horrorfilmet, ez pedig Spielberg klasszikusa volt, A cápa. Kívülről tudom az egészet, de még mindig meg tudok egy bizonyos merülős jelenetnél ijedni. Talán az évek múlásával csak annyi változott, hogy most már nem csak a cápának szurkolok :-)

9. Repulsion - Iszonyat (1965) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Nagyon szeretem a lélektani horrorokat, amiknek erős társadalomkritikai mondanivalójuk is van. Igazán sok kiváló alkotás született ebben a témában, de úgy érzem, hogy ezek közül is kiemelkedik Polanski klasszikusa. Az Iszonyat egy nagyon nyugtalanító és nyomasztó alkotás, ami egyedi látószögből képes bemutatni a női lélek rejtelmeit.

8. Friday the 13th - Péntek 13. (1980) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Az első slasherfilm volt, amit láttam. Egyből megfogott az egész film légköre, valamint borzasztóan tetszett a film végi csavar. Sokan úgy tartják, hogy eljárt felette az idő, de én nem így látom. Szerintem igenis kortalan klasszikus, aminek nem kevesebbet, mint a hokimaszkos Jasont köszönthetjük. Már ezért megérdemli, hogy a listán szerepeljen.

7. Death Proof - Grindhouse: Halálbiztos (2007) (IMDb | mafab)

Tarantino-rajongóként elképzelhetetlen lett volna számomra ez a lista a mester grindhouse filmje nélkül. Ám nem csak miatta szeretem ezt a filmet, hanem Kurt Russell, a badass csajok és az ütős jelenetek miatt is, valamint azért, mert kicsit visszahozta a méltatlanul elfeledett grindhouse műfaj világát.

6. My Bloody Valentine (1981) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Nagyon szeretem, ha a szeretetről szóló ünnepek lesznek a horrorfilmek célpontjai. Ilyenkor mindenki úgy gondolja, hogy senkivel nem történhet semmi rossz, ez pedig különleges hangulatot kölcsönöz a filmnek. A My Bloody Valentine egy igazi slasherklasszikus, kreatív gyilkosságokkal, egy eszelős gyilkossal és egy jó kis csattanóval. A film végén hallható őrült nevetés a mai napig visszhangzik a fejemben.

5. Saw - Fűrész (2004) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A film, ami miatt mindenki megtanulta James Wan nevét. Visszahozta nekünk a mocskos, nedves képi világot és a bezártság bosszantóan fullasztó légkörét. Filmjének és kvázi gyilkosának igazán elgondolkodtató és megérthető indokot és látásmódot adott, valamint egy olyan gyomrost tartogatott a végére, ami egy teljesen új szintre vitte ezt a műfajt.

4. Amerikai pszicho (2000) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Azt szeretem ebben a filmben, hogy a mai napig nem tudom eldönteni, hogy a látottak megtörténtek, vagy nem történtek meg?! A monológok, a társadalomkritika, a könyv filmes adaptációja nagyon a helyén van, és amit Christian Bale művel Patrick Bateman szerepében, az egyszerűen zseniális.

3. Scream - Sikoly (1996) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Nekem ez a film a megunhatatlan klasszikus. Bármikor, bárhol, bármennyiszer meg tudom nézni. Wes Craven nem csak Ghostface-t adta nekünk, hanem azt is megmutatta, hogyan lehet félve nevetni. A maró gúny és önirónia, a beszólások, a szabályok, Randy, a gyilkosok őrlődése és szerencsétlenkedése fenomenális. Ráadásul a további három rész is szuper lett, sőt a második vetekszik az elsővel, csak Randy miatt döntöttem végül úgy, hogy az első részt teszem fel a listára.

2. Profondo Rosso - Mélyvörös (1975) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A film, ami miatt szerelembe estem az olasz horrorfilmek világával, és ami miatt felfedeztem magamnak Dario Argentót. A Nagyítás került inkább a köztudatba, ami tényleg kiváló film, de nekem a Mélyvörös mindig is sokkal jobban tetszett. A zene, a látvány, a nyomozás és az az Agatha Christie-re jellemző, rejtett megoldás teszi számomra sokkal élvezhetőbbé és szerethetőbbé, mint a fentebb említett klasszikust.

1. Insidious - A gonosz háza (2010) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Sokat gondolkodtam azon, mely filmek kerüljenek fel a listára, egy dologban azonban biztos voltam: nálam az Insidious az első. James Wan minden filmjét imádom, de ez volt az a film, amitől konkrétan frászt kaptam. Elég sok mindent láttam, sok horrort megnéztem, és sokszor előre tudom, mi fog történni, de az Insidioustől komolyan megijedtem. A mai napig kiráz tőle a hideg, valamiért mégis mindig újranézem. Ez az a film, amitől rémálmaim voltak/vannak és lesznek, valamint ami miatt kissé félve vettem bébifigyelőt. Minden ízében tökéletesnek tartom.

KT:

Bajban vagyok, ha a horror műfajával való első találkozásomat kell felidéznem. Bár egészen fiatal koromtól kezdve olvasok könyveket és nézek filmeket, a horror világa meglepően sokáig elkerült. Ami biztos, hogy az egyik első horrorfilm, amit láttam, a 2002-es A Kaptár volt. Tisztán emlékszem édesapám sztorijára, mely szerint az egyik kollégája és barátnője megnézték a filmet, és utána két napig alig tudtak aludni. Elképzelhető, hogy volt ebben költői túlzás jócskán, mindenesetre rám olyan hatást gyakorolt a történet, hogy természetesen nekem is azonnal meg kellett néznem. Ezt a filmet egyébként a mai napig kiválónak tartom, ellentétben a folytatásokkal, amelyek exponenciális minőségromlást mutatnak. Később részben barátok, ismerősök, részben pedig egy középiskolai tanárom ajánlói ismertették meg velem H. P. Lovecraftet, akit ma már az egyik legnagyobb jelentőségű horrorszerzőnek tartok, egyrészt a műfajra gyakorolt hatása, másrészt egyedi hangulatvilága miatt. Filmek tekintetében is inkább azokat az alkotásokat részesítem előnyben, ahol a puszta vérengzésen és ijesztgetésen túl hangsúlyt kap az atmoszféra, ami számomra nélkülözhetetlen ahhoz, hogy magával tudjon ragadni a történet. Ezt, ahogy a toplistámon is látszik, elsősorban a régebbi alkotásokban találom meg, de természetesen az újabb filmek között is megvannak a kedvenceim.

Borzasztóan nehéz nehéz volt 10 filmet kiválogatnom, hiszen jóval több olyan kiváló horror van, ami helyet kaphatna ezen a listán; olyan mesterműveket voltam kénytelen kihagyni, mint például Az ördögűző, a Rosemary gyermeke, az Ómen, vagy Dario Argento filmjei. Így – főleg az alsóbb helyezéseknél – inkább csak a pillanatnyi érzésre hagyatkoztam, elképzelhető, hogy ha egy más időpontban kezdtem volna hozzá a listaíráshoz, más művek szerepelnének az alsóbb régiókban.

10. Rabid - Veszett (1977) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Hamisítatlan body horror, olyan, amilyet csak David Cronenberg tud. Zsigerekig hatoló, hátborzongató – na és a végkifejlet...

9. Carnival of Souls - Lelkek karneválja (1962) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Mindent elmond erről az alkotásról, hogy David Lynch az egyik legnagyobb hatásaként hivatkozik rá. Elképesztő, hogy 1962-es évjárata és kis költségvetése ellenére mennyire hatásos tud lenni a mai napig.

8. La noche del terror ciego - Vakrémület (1972) (IMDb | mafab)

Vérbeli 70-es évekbeli teátrális horror, zombiként feltámadó, sátánimádó templomosokkal és a groteszk határáig menő jelenetekkel.

7. Event Horizon - Halálhajó (1997) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A film elején akár azt is hihetnénk, hogy egy sima Alien-kópiát látunk, ahogy azonban kibontakoznak az események, rájövünk hogy többről van szó: egyedi alapötlet, zseniális színészi játék (főleg Sam Neill részéről). Nagy kár, hogy Paul W. S. Andersonból azóta hollywoodi tucatrendező lett.

6. Altered States - Változó állapotok (1980) (IMDb | mafab)

Hallucinogén drogok, skizofréniás tudathasadás, elképesztő testi átalakulások, és a nagy kérdések: honnan jöttünk, hová tartunk, mi a vallás és az emberi tudat esszenciája? Mindez egy remek pszichológiai és body horror filmben.

5. The Dunwich Horror (1970) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Messze a legjobban sikerült Lovecraft-filmadaptáció, ami valaha készült, a Mester védjegyének számító hangulattal és mitológiai elemekkel.

4. Eraserhead - Radírfej (1977) (IMDb | mafab)

David Lynch első filmje egy nagy szürreális vízió, tele metaforákkal; jóval több ez, mint egy sima horrorfilm.

3. The Wicker Man - A vesszőből font ember (1973) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A legendás Hammer filmstúdió legkiemelkedőbb alkotása, Christopher Lee-vel az egyik főszerepben. A mélyen vallásos, katolikus főhőssel együtt tapasztalhatunk meg egy vadidegen, pogány kultúrát.

2. Paura nella città dei morti viventi - Zombik városa (1980) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Örök favoritom, Lucio Fulci nem csak a zombihorrort járatja csúcsra ebben a filmben; mindenféle rémségből kapunk ízelítőt, legyen az szellemtörténet, élve eltemetés, vagy épp a közelgő világvége fenyegetése – ugyanakkor hatalmas tiszteletadás is ez a mű Lovecraft és társai előtt.

1. ...E tu vivrai nel terrore! L'aldilà - A pokol hét kapuja (1981) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Toplistám első helyén is Fulci, természetesen. Ez a film számomra az alfa és az omega, ha horrorról van szó: ha a Zombik városánál azt írtam, hogy a legkülönfélébb rémségekből mind kijut a nézőnek, akkor ez itt hatványozottan igaz; gyilkos pókoktól, feltámadó holtakon át az arcba ömlő savig tényleg mindennel találkozhatunk, amitől horror a horror. Mindezt pedig tökéletes kohézióba foglalja a kerettörténet és a verhetetlen atmoszféra.

+1: Twin Peaks (1990-1991) (IMDb | mafab)

A maga idejében forradalmi volt ez a sorozat, de ma sem mehetünk el mellette szó nélkül – nem hiányozhat egy efféle toplistáról, még akkor sem, ha nem színtiszta horrorról van szó. David Lynch pályafutásának ékköve.

Lau:

Hát eljött annak az ideje is, hogy toplistát írjak nektek, bár őszintén szólva nem vagyok az a kifejezetten toplistás alkat. Vannak filmek az életemben, amiket nagyon szeretek, de egyiket sem tudnám igazából a másik elé sorolni semmilyen szempont szerint.

Mielőtt bekerültem a CreepyShake csapatába, nem is értem, hogy miért nem olvastam róluk korábban. Időm nagy részét azzal töltöttem, hogy neten ajánlókra vadásztam, hogy kiválasszam az épp aznapra esedékes betevő horrorfilmemet. Ilyen körülmények között valószínűleg vak és süket voltam, hogy egyszer sem botlottam a CreepyShake-be. Szerencsére a felhívásuk már nem került el, így én is boldogíthatlak titeket az írásaimmal.

11 éves korom óta írok. Az egész egy házi feladattal kezdődött. Irodalomórára kellett a rímképleteknek megfelelő versikéket faragni. Így született meg az első versem, ami ennyi volt:

Egyszer voltam Budán
Megettem a kutyám
Harapott a kutyám
Kiharapta irhám.

Azt hiszem, ebből is megmutatkozott, hogy elég korán voltak horrorisztikus képzeteim kutyákról, amik kirágják magukat az őket megevő gazdáik hasából :D Komolyra fordítva a szót, a horror középiskolás koromban kezdett el foglalkoztatni. Stephen King és Anne Rice írásai voltak a kapudrogok a horror birodalmába; Stephen King annyira be tudott paráztatni, hogy a félelem sokszor elkísért a valóságba is. Akkoriban írtam néhány horrornovellát is, amik sajnos a feledésbe vesztek.

Felnőtt koromban aztán bölcsésznek álltam, filmes szakirányt választva, megtanulva azt, hogy egy filmet nem csak a jó-rossz skálán lehet értékelni, hanem sokkal-sokkal több dolgot meg lehet állapítani róla.

Szóval egyik oldalról ott volt az írás szeretete, másik oldalról a horrorfilmek szeretete, és ezt fűszerezte némi filmes képzés, innentől fogva, azt hiszem, egyenes út vezetett a CreepyShake csapatához és ehhez a toplistához. Remélem, még sok kritikán keresztül velem tartotok a jövőben is.

10. Ex Machina (2015) (IMDb | mafab)

A tizedik film, amit hoztam nektek, az Ex Machina. Aki látta, annak nem kell magyaráznom, aki pedig még nem, az irány és nézze meg. A mesterséges intelligenciáról szóló legjobb sci-fi thriller, amit eddig láttam. Olyan kérdéseket feszeget, amik relevánsak lehetnek a következő évtizedekben, a robotika fejlődése végett, amellett gyomorszorítóan félelmetes.

9. El laberinto del fauno - A faun labirintusa (2006) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Mindig is gazdag fantáziám volt, és szerettem azokat a filmeket, amik szintén ajtót tudnak nyitni a fantázia világára. Emellett ez a film nagyon is elgondolkodtató kérdéseket tesz fel az emberi természettel kapcsolatban. Egy tabló jóról és rosszról, és a kegyetlenséggel szemben álló ártatlanságról. Guillermo del Torótól az egyik kedvenc filmem, és ezen keresztül szerettem meg az ő munkásságát is. A zenéjét sokszor még ma is meghallgatom.

8. Irréversible - Visszafordíthatatlan (2002) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A nyolcadik egy francia alkotás, a Visszafordíthatatlan. Gaspar Noé egy brutális nemi erőszakot és az azt követő kíméletlen bosszút mutaja meg nekünk ebben a filmben, nyugtalan, szinte hányingert keltő képekkel, és folyton feszültségben tartó zenével. Az európai művészfilmes kultúra sokat köszönhet neki, naturalisztikus ábrázolása viszont a kevésbé edzetteket megviselheti.

7. Martyrs - Mártírok (2008) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A hetedik film, amit hoztam, még ennél is keményebb, mondhatni véresen komoly, ez pedig a 2008-as Mártírok. Amikor megnéztem, napokig nem hagyott nyugodni. Tudjátok, milyen a döbbent csend - na, én magam voltam a döbbent csend azokban a napokban. Brutalitása letaglózott, egész mást adott a film, mint amit az elején ígért, és az a más sokkal hatásosabb volt, mint amit vártam volna. A pokol bugyrába tett látogatás volt, amit azóta sem sikerült elfelejtenem, pedig láttam már néhány brutális filmet azóta.

6. Jacob's Ladder - Jákob lajtorjája (1990) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A film, ami miatt az a képzetem, hogy lehet, hogy a halál kívülről nézve csak néhány másodperc, az ember belső ideje azonban működhet egészen másként is, és lehet, hogy a pillanatok alatt bekövetkező halál igazából évekig-évtizedekig tartó rémálom és szenvedés, míg az ember végül meg nem érik arra, hogy magától távozzon el. Amíg élek, ez a félelem fog elkísérni engem, és ezt ennek a filmnek köszöhetem. Zseniálisan építkezett, nem sejtettem meg, mi a végkfejlete. Ezt ma már nagyon kevés film tudja elérni. Lehet, hogy egy idő után már nem lehet újat mutatni nekem, de akkor, amikor ezt láttam, még lehetett.

5. Predestination - Időhurok (2014) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Az ötödik film megint egy sci-fi. A horror mellett ez a másik kedvenc műfajom, remélem, a jövőben majd sok sci-firől olvashattok tőlem, ami megüti a CreepyShake mércéjét. A Predestination megütötte. Sok időutazós sci-fit láttam már, némelyikük egész jó, de a Predestination volt szinte az egyetlen, ami megadta nekem a hű-a-mindenit érzést. Amikor sok filmet nézel egy témában, előbb-utóbb már minden trükköt ismersz, de erre a filmre nem lehetett felkészülni. A film közepe-kétharmada tájt már sejtettem a fordulatot, de nem hittem el egészen addig, amíg be nem következett, és a fordulaton még csavartak egyet, ami engem is padlóra küldött. Nagyon izgalmas és érdekes időutazós sci-fi, ne hagyjátok ki.

4. Apt Pupil - Az eminens (1998) (IMDb | mafab)

A negyedik filmnél meglepve tapasztaltam, hogy még nem írtunk róla, ezt orvosolni kell, mert megérdemel egy cikket itt. Ez pedig az Eminens nevű Stephen King-feldolgozás, amiben Sir Ian Mckellen egy exnácit alakít, olyan hitelesen és ijesztően, hogy a vér meghűlt az ereimben. Mindannyiunk kedvenc Magnetója és Gandalfja egyszer csak leveszi a maszkot és a szürke gúnyát, és nagyon-nagyon gonosz dolgokat kezd el művelni, mi pedig a döbbenettől bénultan a székhez szögezve nézzük végig.

3. Jagten - A vadászat (2012) (IMDb | mafab)

Harmadik A vadászat, amiben egyik kedvenc színészem, Mads Mikkelsen játszik, és aminek kétszer futottam neki, mert amikor először eljutottam oda, hogy a kislány megvádolja az óvóbácsit, annyira felzaklatott, hogy abba kellett hagynom. Hetekkel később vettem újra a bátorságot, hogy nekikezdjek újra, így is eléggé amortizáló volt végignézni. Félelmetes belegondolni, hogy ez a valóságban is megtörténhet. Nem, inkább nem gondolok bele.

2. Antichrist - Antikrisztus (2009) (kritikánk -- IMDb | mafab)

A második helyre másik kedvenc rendezőm, Lars von Trier filmje kerül az Antikrisztus. Trier ugyanannyira őrült, mint Lynch, de őt ez más stílusú, de ugyanolyan súlyos filmek rendezésére ösztökéli, mint kortársát. Az Antikrisztus, amellett, hogy elmesél egy történetet bűnről és bűntudatról, elnyomókról és elnyomottakról, olyan brutális képkockákat villant meg, amiket nézni is fáj. Egyébként az erről írt kritikám volt a belépőm a CreepyShake csapatába :)

1. Stalker (1979) (kritikánk -- IMDb | mafab)

Az első helyezett az egyetlen film, aminek tényleg tudom a helyét a toplistámon. Az összes többi alkotás egymás mellett elfoglalhatja a második helyet, de számomra mindig ez lesz az első helyen. Ez pedig nem más, mint a Stalker, az orosz rendezőzseni, Tarkovszkij filmje.

Kritikámat korábban olvashattátok már róla. Azt gondolom, ez a mű kortalan, és az általa felvetett kérdések ma is ugyanolyan aktuálisak, mint '79-ben voltak. Az alapjául szolgáló novellát olvasva pedig még sokkal árnyaltabb képet kaptam arról a világról, amit ez a film megjelenített. A Stalkerek kínzó vonzalmáról a zónához és az állandó halálfélelemről, ami kíséri őket utazásaikon, kapzsiságról, sóvárságról, árulásról, az emberi gyarlóság megannyi arcáról tanít a novella, és ha jól figyelünk, felismerjük ezeket a filmben is.