Először is szeretném elmondani, mennyire boldog vagyok, hogy már öt éve a CreepyShake közösségéhez tartozhatok. Nem sokkal az első kislányom születése után csatlakoztam a csapathoz és egészen új lendületet kaptam az íráshoz ezen az oldalon. Itt teljesedtem ki igazán, rengeteget fejlődött a stílusom, nagyszerű embereket ismerhettem meg és mind a mai napig nagyon hálás vagyok azért, hogy ennek a creepysztikus hullámvasútnak a része lehetek. Külön köszönöm Ádámnak, hogy végig kitartott, bízott bennem és igazi partnerem abban, hogy az oldal továbbra is működjön. Bízom benne, hogy még nagyon-nagyon sokáig csinálhatom ezt, mert a filmek világa az én szívem kalácsa, a horror benne pedig a mazsola. Ami néha kicsit véres, darabos és rettegést keltő, de én így szeretem. :)
Amikor erről beszélek szinte mindenki nekem szegezi a kérdést: mit szeretsz te a horrorban? Miért jó félni? Miért jó ilyen borzalmas dolgokat nézni? Mosolyogva szoktam hallgatni ezeket a kérdéseket, mert tudom, hogy bármit válaszolok rájuk, úgysem fognak megérteni a kérdezők. Úgy gondolom, hogy nem való mindenkinek ez a műfaj. Ugyanakkor azt is mindig elmondom, hogy egy átlagos akciófilmben több gyilkosság történik, mint sok horrorban. A különbség az, hogy a horror nem bagatelizálja el a halált, hanem főszereplővé teszi. Nem azt akarja, hogy egy vállrándítással elintézd a dolgot és könnyen tovább tudj lépni, hanem az a célja, hogy szembesítsen a halandósággal és azzal, hogy mennyire akarunk élni. Arról már nem is beszélve, hogy kendőzetlenül vágja az arcunkba a társadalmunk gyarlóságait, hibáit, elbizakodottságát stb. A horror nekem nem a halálról, hanem az életről mesél. Az ösztöneinkről, az összetartozásunkról, a túlélésről és az életszeretetünkről. A fájdalom és a félelem az élet részei, olyan részei, amiktől igazán érezzük a létezést. Ezt mutatja meg nekünk a horror műfaja, ami mindig több lesz egyszerű véres hentelésnél (bár azt is nagyon bírom XD). Csak vannak olyanok, akik inkább becsukják a szemüket és nem akarnak a fájdalomról, a halálról, az elmúlásról, a félelemről, a bennünk és velünk élő gonoszról tudomást venni, ezért nem is fogják sose megérteni, miért jó horrort nézni és miért ez a legőszintébb filmes műfaj. Szerencsére vagyunk mi, a creepy szerelmesei, akik nagyon jól tudják, miről szól ez a műfaj és nemcsak nézik, hanem látják is a horror lényegét és értékeit.
Az ötödik jubileumom alkalmával hoztam nektek most 5 kedvencet. Mivel a Szerkesztőség kedvencei sorozatban (bár itt mindig engedtem a többieknek és az ismétlések elkerülése végett sokszor a második kedvencemet neveztem meg) és persze a rengeteg cikkemben már jó sok mindent megosztottam veletek, így kicsit nehéz volt a dolgom, hogy mivel készüljek, de azt hiszem sikerült úgy kiválasztanom azt az 5 témakört, amivel nem ismétlem nagyon magamat, de meg tudom mutatni, miért imádom annyira ezt a műfajt. Kezdődjék tehát a játék. :)
Kedvenc rendező
Nagyon szeretem azt, ha egy rendezőnek saját hangja és stílusa van. Ha nem horrorról lenne szó, akkor most Quentin Tarantinoról áradoznék, de ettől most megkímélek mindenkit (akik ismernek, azok tudják, hogy most tényleg megkönyörülök mindenkin, mert ha belekezdek a Mester méltatásába, sose hagyom abba... XD). Tehát kedvenc műfajom kedvenc rendezője nem más, mint Wes Craven. Számomra ő az, aki tökéletesen be tudja mutatni a horror sokszínűségét és sosem egy adott alműfajra koncentrál, hanem rengeteg mindent összekever, miközben nem fél az önreflexiótól sem. Ráadásul kifejezetten jó humora volt, amit minden filmjébe, még a legbrutálisabb alkotásaiba is belecsempészett. Ikonikus alakokat, filmes szállóigék köszönhetünk neki, miközben megmutatta, mennyire szereti a horrort. Rajongóként készített filmeket a rajongóknak. Az én abszolút kedvencem tőle Az utolsó ház balra. Emlékszem mind a mai napig a döbbenetre, amit ez a film okozott nekem. Aki elsőre ilyet tud összehozni, az csak zseni lehet.
Kedvenc nemzet
Itt azért nem fogok túl nagy meglepetést okozni. A CreepyShake oldalán sokat foglalkozunk különböző nemzetek horrorjainak bemutatásával az Extrém rovatokon belül. Az én itteni pályafutásom is egy adott nemzet -szerintem- egyik legjobbjának bemutatásával kezdődött. Ez volt Dario Argento Profondo Rossoja és igen, az olaszok azóta is a legnagyobb kedvenceim. Ők azok, akik mindig egyfajta művésziességet csempésznek bele a filmjeikbe és senkihez sem hasonlítható filmeket tesznek le az asztalra. Úgy komponálják meg ezeket az alkotásokat, mintha operát készítenének, a gyilkosságok meg az áriák lennének. Nagyon sok olasz alkotást láttam és egyszerűen nem volt olyan, amit ne szerettem volna és ne ragadott volna magával. Még a gyengébb filmeket is szeretem tőlük. Ha unatkozom este és nem tudom, hogy mit nézzek, akkor biztos, hogy egy olasz klasszikusra esik a választásom. Argento, Fulci, Bava, Avati, Deodato, Lenzi, D'Amato... Csak pár név, mely bizonyítja, hogy az olaszok a horror igazi nagymesterei. :)
Kedvenc gyilkos
A jó horror sok-sok elemből tevődik össze és minden alműfajnak megvan az az egy, amire a hangsúlyt fektetik. Ha ikonikus gyilkosokról van szó, akkor a slasher adja nekünk az alapot. Nyilván mindenkinek megvan a maga a kedvence, mint ahogyan nekem is. Egy olyan alakról van szó, aki a franchise első filmjében még nem is szerepelt igazán, de már ikon lett. Igen, ő Jason. Nekem mindig ő lesz a kedvencem, mert benne látom azt az erőt, ami valóban nagyon félelmetes és nem hinném, hogy túlélném vele a találkozást. Ő még Freddyvel is elbír és valahogy sosem éreztem a gyilkos álhatatosságát erőltetettnek, mint mondjuk Myers esetében. Hmm, most hogy így szó van róla, azt hiszem, itt az ideje egy Péntek 13 maratonnak...
Kedvenc final girl
Ha már szó esett gyilkosról, akkor beszéljünk az örök túlélőkről is. A horror abban is az élen járt, hogy erős női karaktereket mutasson fel. A final girl-ök rengeteg félék lehetnek, ők a horror műfajának abszolút királynői. Az én kedvencem közülük, Gale Weathers mégpedig azért, mert teljesen kilóg a sorból. Ő az a karakter a horrorban, akit az elsők között szoktak kinyírni a nyomulós, nagypofájú természete miatt, Wes Craven azonban fityiszt mutatott a kliséknek és nemcsak Sidneyt mentette meg, hanem bizony Gale-t is. Courtney Cox pedig tökéletes választás volt erre a szerepre. Imádom azt az idegesítő, tudálékos fajtáját. :D
Kedvenc borzongatás
Igen, a horror sok mindenről szól, de azért csak a borzongatás marad a legfőbb célja és egyben eszköze is. Valamiért engem a démoni megszállásos filmek készítenek ki a legjobban. Még a legrosszabban is van olyan pillanat, ami a frászt hozza rám, ha pedig napokig valamiért nem akarnék rendesen aludni, akkor biztosan Az ördögűzőt nézném meg, rögtön utána pedig a sorozat első évadát. Bár lehet kényszerzubbonyt kellene utána rám adni, annyira kiakadnék. Egyszerűen már Regan ajtajának látványától felkúszik az a hideg, szorongató érzés a gyomromból a torkomig... Most is ahogy írok erről és felidézem, már libabőrős lettem. "Az anyád itt van, Karras. Szeretnél neki üzenetet hagyn? Kezeskedem róla, hogy megkapja." Na jó, ma már biztosan nem fogok rendesen aludni. :D
Köszönöm mindenkinek a sok figyelmet, bíztatást és azt, hogy olvastok minket! Remélem, öt év múlva újabb kedvenceimet mutathatom be nektek. Csak bátorítani tudok mindenkit, aki szeret kritikákat írni ebben a műfajban, hogy csatlakozzon hozzánk és próbálja ki magát. Én örökre hálás leszek azért, hogy a CreepyShake-hez kerültem és igyekszem ezt mindennap meg is hálálni az oldalnak és az olvasóinknak. Én mindenképpen azon voltam, vagyok és leszek, hogy a CreepyShake örök csillag maradjon az online egén és minél több creepységgel megörvendeztessünk titeket. És most pihenjünk egy kicsit, mielőtt újrakezdjük... :)