Mint azt megszokhattátok, időről időre bemutatjuk a Creepyshake szerkesztőségi tagjainak személyes kedvenceit. Absvrd és Wooltur favoritjait itt, Levente és Fánkoslány toplistáját pedig itt olvashatjátok el. Ezúttal Nomad és Varin kedvencei következnek.

Nomad:

Nehéz helyzetben voltam, mikor ezt a cikket kellett megírnom, a kedvenc filmjeimet kellett összeválogatnom. Sosem szerettem a toplistákat, úgy gondolom, hogy a kedvenceim időről időre megváltoznak, attól függően, hogy milyen időszakot élek meg. Így amit látni fogtok, egy pillanatnyi, heves felindulásból elkövetett lista, ami lehet, hogy akár egy hónap múlva már teljesen megváltozott. Azonban illik bemutatkozni is, így mielőtt elétek tárnám a kedvenceim listáját, engedjetek meg pár szót beszélni magamról is.

20 éves vagyok, egy évvel sem több, pillanatnyilag egyetemi tanulmányaimat folytatom. A horrorral idejekorán ismerkedtem meg, hála a kíváncsiságomnak és édesapám VHS-gyűjteményének. Az első ilyesfajta élményem A nyolcadik utas: a Halál volt, rögtön utána pedig a Kedvencek temetője, amik olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy még manapság is emlékszem a gondolataimra a filmek közben, holott 6-7 évesnél nem lehettem idősebb. A műfajon belül inkább azokat a filmeket kedvelem, amelyek nem a vér mennyiségével akarnak kitűnni, hanem képesek úgy megrémíteni, hogy a vér is megfagyjon az ereimben, vagy olyan atmoszférát tudnak varázsolni, ami alapjában változtatja meg a hangulatomat, és arra késztet, hogy még sok-sok ideig a filmen kelljen töprengenem.

Mikor épp megszáll az ihlet, magam is megszoktam próbálkozni rövidebb történetek megírásával, hol novella, hol vers formájában, de ezek többnyire csak magam szórakoztatására szolgálnak. A horror mellett a másik nagy szenvedélyem a zene, habár egyetlen hangszeren sem tudok játszani, az énekhangom pedig merénylet a hallgatóság ellen. Beszélnék még magamról, de inkább térjünk is rá cikkünk tárgyára, és lássuk, mik azok az alkotások, amik elé bármikor szívesen leülök!

10. Rémálom az Elm utcában (1984) (cikk)

Rögtön egy klasszikussal indítom a listát, holott el kell ismernem, nem rajongok túlzottan a régi horrorokért. Rengeteg jó alkotást szeretek a ’70-es, ’80-as évekből, de kedvenc műfajomon belül sajnos sok esetben már csak mosolygok azokon a „korai” szárnypróbálgatásokon. A Rémálom az Elm utcában azonban nem ilyen. Freddy az egyik kedvenc főgonoszom, félelmetes és megfoghatatlan volt, a film maga profin van összerakva, nincs nevetséges jelenet, nincs ostoba alapkoncepció. A ’80-as évek egyik legjobb horrorja, mindenki számára kötelező.

9. Negyedik típusú találkozások (The Fourth Kind) (2009) (cikk)

Nem tartom magam félős embernek, de ennek megnézése után nehezen ment az elalvás. Imádom, ha egy film megrémiszt, de erre nem voltam felkészülve, feküdtem az ágyamban és vártam arra az átkozott bagolyra, hogy belessen az ablakon. Ha jól hiszem, nagyjából hajnali 3-ig forgolódtam éberen, de mentségemre legyen mondva, elhitették velem, hogy minden, amit látok, az a valóság, plusz még annyi idős sem voltam, mint most, szóval na! A The Fourth Kindot mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani, ufórajongóknak meg aztán végképp kötelező darab.

8. Fűrész (2004) (cikk)

Mit is mondhatnék egy olyan filmről, amelyet mindenki ismer? Dobálózhatnék az olyan jelzőkkel, mint a zseniális, profi vagy hibátlan, de nem fogok, mert ezt az alkotást valaki vagy imádja, vagy velejéig gyűlöli, csak azt nem értem, miért. Egyébként mindössze a filmtörténelem legnagyobb csattanóját tartalmazza, amitől engem sikerült megfosztani, ugyanis valaki volt olyan kedves és elmondta, mi a vége, még mielőtt magam láthattam volna. Ti megbocsájtanátok neki? [Én szerepet adnék neki a következő részben, és nem Jigsaw-ét :-) - Ralome]

7. Stigmata (1999) (IMDb)

Talán az első olyan film a listán, ami nem örvend közimádatnak. Én viszont napokig a hatása alatt voltam, engem nem érdekel, ki mit mond róla, gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmélménye, és nem, nem csak a nosztalgia beszél belőlem, mikor azt mondom, hogy rajongok ezért a filmért. Nem is olyan rég újranéztem, hogy majd mikor megírom róla a cikket (hamarosan), friss emlékeim legyenek. Az érzés mit sem kopott, kevés film tud meghatni, de a Stigmata ilyen. Más szavakkal: nézzétek meg!

6. A kör (2002) (cikk)

Mit szeretek ebben az alkotásban? Például Naomi Wattsot, a hangulatát, Naomi Wattsot, a történetét, és el ne felejtsem: Naomi Wattsot. Egyébként én a második részt is bőven vállalhatónak találom, nyilván nem ér fel az elsőhöz, de egy teljesen jól összerakott filmről beszélünk annak esetében is. A kör tehát félelmetes, tele jó színészekkel és nyomasztó hangulattal. (Csak zárójelben: ez a film kegyetlenül beszívatott. Aki kíváncsi rá, nézze meg a kommentemet a cikk után. Már bocsánat, de a szar is belém fagyott akkor hirtelen :D)

5. Átok (2004) (cikk)

A japánok tudnak valamit. Más kérdés, hogy én ezúttal az amerikai Átokra gondolok, de a japánok nélkül nem létezne ez sem. Egy nagyon jó barátomnál láttam először, lehettünk nagyjából ötödikesek. Már akkor is szerettem a horrort, de az Átok sok volt akkor. Nem hazudok, egy hétig láttam a fehér kissrácot lelki szemeim előtt gubbasztani a gardróbban. Most már egyáltalán semmi hatással nincs rám, habár a film(ek)et továbbra is szeretem. A The Beginning of The End, azaz japán vonalon a legújabb Átok-epizód például 2014-ben a kedvenc horrorjaim között végzett.

4. Vérszomj (2000) (cikk)

Megérkeztünk a 10/10-es kategóriába. A Vérszomjról órákat tudnék áradozni, hogy miért zseniális, de a nem is túl régi cikkben már megtettem ezt. A poén az, hogy két hónappal ezelőtt még azt sem tudtam, hogy létezik egyáltalán ez a film. De száz szónak is egy a vége: jó filmet akartok látni? Nézzétek meg a Vérszomjat!

3. Más világ (2001) (cikk)

Ohh, a drága jó Nicole Kidman élete egyik legjobb alakítását nyújtja ebben a moziban, erős mellékszereplőkkel megtámogatva. A Más világ tipikus példája annak, hogy hogy lehet egyetlen csepp vér vagy jumpscare nélkül maradandó (misztikus) horrort készíteni. A végére pedig valamivel erősítsétek magatokhoz az állatokat, nehogy végül a padlón kelljen majd keresgélni! Szigorúan 10/10-es mű. (És egy kis érdekesség: ennél a cikkemnél elégelték meg Fánkoslányék, hogy nem hagyom őket a vendégírásaimmal, és felvettek állandó tagnak. Nem mellesleg ez volt az első cikk, amit teljesen egyedül tettem ki az oldalra, az meg, hogy ez hány órába telt, pedig már tényleg csak részletkérdés :-) ).

2. Ördögűzés Emily Rose üdvéért (2005) (cikk)

Erről a filmről nem beszélni kell, ezt muszáj megnézni. Ezt már felnőtt fejjel láttam, de egyszerre rémisztett és hatott meg, én úgy gondolom, hogy „érett” fejjel (haha!) ez a film volt rám a legnagyobb hatással. Nem csak, hogy a legjobb ördögűzős filmnek tartom, hanem – mint látjátok – ezüstérmes az all-time listámon is. Őszintén nem értem, hogy miért nincs több rajongója ennek a mesterműnek.

1. A nyolcadik utas: a Halál (1979) (cikk)

---

És íme, az egyetlen a listán, ami sosem változott, és soha nem is fog. Mondhatja nekem bárki, hogy „A bolygó neve: Halál” én csak mosolyogva ennyit felelek: „A nyolcadik utas: a Halál”. Életem legelső horrorfilmjéről beszélünk, arról, ami beindította a még mindig egyre erősödő lavinát. A Xenomorph a legjobban eltalált szörnyeteg, amit valaha láttam, ha a Prometheus folytatásában valóban új lényeket találnak ki, és nem lesz egyetlen Xeno sem, én sírni és lázadni fogok! Számomra ez A horrorfilm, nem számít, hány tökéletes alkotást láttam vagy fogok látni még életem során. Mondhatjátok, hogy „oh, ez csak elfogultság”, és tudjátok mit? Igazatok van. De ez nem gátol meg mégsem abban, hogy az Alien itt szerepeljen, jól megérdemelt első helyén, én pedig lezárhassam a listámat, hogy aztán egy hónap múlva teljesen megkavarjam újra az egészet. Egy dolog azonban biztos: A nyolcadik utas marad ott, ahol van.

Varin:

Jómagam már 29. évemet taposom, civilben is újságíróként tevékenykedem. Korábban a Horror-Mirror blogra publikáltam, ám annak megszűnésével sem szerettem volna egyik kedvenc hobbimat hanyagolni, az pedig külön öröm, hogy sikerült egy ilyen színvonalas és nívós oldalt létrehozni, valamint kitűnő és rendkívül tehetséges írótársakat az oldalhoz csábítani. Mint azt anno a Petőfi TV Én vagyok itt című műsorában is volt alkalmam elmondani, engem az X-akták Gumiember című epizódja hozott össze a horror műfajával. Amikor nem mertem végignézni Eugene Tooms gonoszkodásait Mulderékkel, eldőlt, én az ufó-téma és a horror megszállottja is leszek. Toplistámban ugyan viszonylag kevés ufós filmet fogtok találni, mert sajnos nem sok olyat láttam életem 28 éve alatt, amely méltó lenne ehhez a fantasztikus témához.

Ha minden idők legjobb horrorjáról kérdeznek, én az American Horror Story 2. évadát nevezem meg, amiben minden egyben volt, aminek kell, sőt talán több is. De mivel itt filmekről van szó, ezúttal az AHS nem kap említést, és pontosan ezen okok miatt maradt ki Stephen King két olyan remeke, mint a Rózsa vére vagy Az évszázad vihara.

Alapvetően műfaji megkötések nincsenek, habár Ázsia nekem nem igazán jön be, így az ottani piacot csak felszínesen ismerem. Szeretem azokat a horrorokat, amiket el lehet hinni, amelyek valóban megtörténhetnek a nézővel. Az ilyen toplistákkal az a legnagyobb gond, hogy fizikai fájdalmat okoz néhány remek filmet kihagyni, mint Robert de Niro egyik legnagyszerűbb alakítása, a Bújócska, vagy DiCaprio Oscart érő Viharszigete.

10. The Divide (2011) (cikk)

A posztapokaliptikus világban az ember állatiasodását kiválóan bemutató film, amely a végén egy csodálatos zenei aláfestéssel csúcsosodik ki igazán. Egyszerre őszinte, tragikus és aggasztó.

9. Session 9 (2001) (cikk)

Teljesen véletlen, de éppen a 9. helyre került a Session 9. Brad Anderson számtalan jó filmet alkotott, de sajnos a Session 9 nem kapta meg az őt megérdemlő tiszteletet. A színészi gárda fantasztikusat alakít benne, a "Hello, Gordon." mondat pedig örökre beégett az agyamba.

8. Dead Snow 2 (2014) (cikk)

Az egyetlen horrorvígjáték, ami nemhogy a top 10-be, de a top 25-be belefér nálam. Sírva röhögős, egészen fájdalmas befejezéssel. Parádésan humoros és véres, műfaja legjobbja.

7. 28 nappal később (2002) (cikk)

Rögtön következik a második zombis film, témája azonban lényegesen komolyabb, mint skandináv társáé. A kihalt London, a posztapokaliptikus világ ábrázolása, John Murphy zenéje és az olykor valóban művészi hangulat Danny Boyle filmjét a legjobbak közé emeli.

6. The Tunnel (2011) (cikk)

Félelmetes kis found footage film Sydney csatornarendszeréről, amely ha nem is a legjobb a kategóriájában, de ettől még 10/10-es.

5. Lake Mungo (2008) (cikk)

Ausztrál found footage után ausztrál found footage. Félelmetesen hangulatos és bizarr film, amely egyáltalán nem a cselekményekre épít. Hihetetlenül bátor próbálkozás, amely mindenkit rabul ejt.

4. Megan is Missing (2011) (cikk)

Habár csak negyedik, ha meg kéne mondanom, melyik horror gyakorolta rám a legnagyobb hatást 28 évem alatt, akkor azonnal ezt mondom. Talán elég, ha a sok dicsérő jelző helyett annyit írok, ez volt az egyetlen olyan horror, amely után rajzfilmet kellett nézzek, hogy el tudjak aludni, és le tudjak nyugodni kicsit a zaklatott állapotból.

3. The Fourth Kind (2009) (cikk)

Na, csak betolakodtak ide a kis szürke lények. Absvrd kollégám nagy kedvence nálam is minimum dobogós, de hangulatomtól függően akár top 1 is olykor-olykor. Charlotte Milchard tekintete a filmben az általan valaha látott leg... nem tudom, milyen jelzőt írjak ide, de megfagyott bennem a szar is tőle. A The Fourth Kind a TÖKÉLETES ufós film, aminek közelébe is alig-alig ér más. Erre még Mulder is csettintene.

2. Ideglelés (1999) (cikk)

Általános iskola, felső tagozat. Varin és egyik cimborája az erdei tábor közelgő bátorságpróbájához ragasztgat bábukat az Ideglelés című filmből. Örök szerelem a Blair Witch, amelyet ha moziban nézek meg, valószínűleg még most is ott ülnék az összepisilt székben. Csodálatos benne minden, a forgatókönyv egyszerűsége (vagy inkább hiánya), a film marketingje, a színészek élethű játéka és a lezárás, ahogy... {spoiler} Mike fel van akasztva a sarokban és ezzel a jelenettel ér véget a film. {/spoiler}

1. Fűrész (2004) (cikk)

---

Kicsit sajnálom, ami lett az egész Fűrészből. Egy Fűrész-univerzum, egy Fűrész-világ, egy márkanév, egy marketing... Nem ezt érdemelte az első rész tökéletessége. James Wanék megalkották a tökéletes horrorfilmet, Charlie Clouser zenéjével. Aztán jött még x+1 rész, amik bár nem voltak rosszak, de mégsem voltak az elsőhöz foghatóak.