"Egyszer az egyik gyógyszerkísérlet valamelyik alanyának hirtelen iszonyatosan elkezdett fájni a háta. Már agonizált, fel sem tudott állni. Tudja, mit kapott? Semmit. Placebót. Teljesen rendben volt fizikailag. Nincs olyan érzékelés, legyen az látás, szaglás vagy ízlelés, amit az agy ne tudna valódiként felfogni."

Egy pénzszűkében lévő lány, Anna gyógyszerkísérletre jelentkezik. A vizsgálat célja egy forradalmian új szer tökéletesítése: az anyag segítségével többszörösére növelhető a megmaradó emlékek mennyisége, ráadásul ezeket az emlékeket nem csupán statikusan, hanem az öt érzék mindegyikével teljes mértékben át lehetne élni, mintha nem is csak gondolna rá a páciens, hanem tényleg meg is történne vele. A kísérletre egy kiemelt biztonságú intézetben kerül sor, amit a résztvevők a hétvégén el sem hagyhatnak. Eleinte nincs is gond, a fiatalok jól szórakoznak, hiszen maximális kényelemben van részük. Aztán egyszer csak egyikük különös dolgot vesz észre magán: átélt egy olyan eseményt, ami még be sem következett, majd legnagyobb megdöbbenésére a dolog pontosan úgy történik meg, ahogy azt ő előre látta. Önmagában is rendkívüli az eset, ám Annát nemsokára még szörnyűbb élmény éri: az ő látomásában társai meghalnak. A lány a dögös Kristennel, a segítőkész Dennel, a nagyszájú macsó Marcusszal és az ilyen kísérleteket rendszeresen látogató lökött japán sráccal közösen próbálja valahogy megtalálni a gyilkost és elkerülni a halált - már ha ez egyáltalán lehetséges...

Az ismerttől való félelem - talán így foglalhatnánk össze az alapkoncepciót. Aligha árulok el nagy titkot azzal, hogy nem lenne igazán érdekes a film, ha az egész arról szólna, hogy a szereplők küzdenek az elkerülhetetlen ellen, ami az előre látottak szerint be is következik, aztán stáblista. Ugyanakkor szerencsére annyira még nem tekervényes, mint egy piruettező Möbius-szalag, de ettől függetlenül végig oda kell figyelnünk, hogy az események bonyolódásával mi is követni tudjuk, hogy mi miért történik. A fiatalokra egy rossz szavunk nem lehet, ahogy tárul fel a rejtély, kifejezetten reális ötletekkel állnak elő, hogy miként is úszhatnák meg a kalandot. Ugyanígy dicséret illeti az őket alakító színészeket is, mindegyikük jól bújik bele saját karaktere bőrébe, gyakorlatilag nincs köztük olyan, akinek a korai búcsúját kívánnánk.

Ha már tudományos kísérletről van szó, igyekeztem én is a szokottnál is alaposabban figyelni arra, hogy mindenhol megállja-e a helyét a képzeletbeli eszme, amire a történet épül. Már csak azért is, mert akad majd pár dolog, amit nem fognak a szánkba rágni, de én úgy láttam, a forgatókönyvíró megfelelően ügyelt a részletekre is, szóval én meg tudtam magyarázni magamnak az eleinte homályos részeket is. Komoly hiba így nincs is, amit fel lehetne róni. Talán még azt sem, hogy... Hogy is fogalmazzak... Szóval néha az 1.99-et felkerekítik 2-re, meg azt is érezni, hogy "filmet nézünk", na. (Oké, ez is homályos, de majd visszatekintve biztos, hogy nem csak én fogok egy ideig homlokot ráncolni. Mindenesetre a harmadik megnézés után én úgy voltam vele, hogy minden belefér, amit látunk.) Ezen a cselekményalakítási megoldáson kívül is van még egy-két apróság, amit a szőrszálhasogató szigorúan tudományos elme ki tud szúrni, de ezek nem befolyásolják sem a történetet, sem az élményt. Ha már élmény, a fényképezés és a helyszín rendben van, bár talán a beltér túlságosan is "csillogó", vagyis jellegéből adódóan úgymond steril, és a színezés még rá is erősít erre egy kicsit. A rendezőnek ez mindössze a második egész estés filmje (bár 18 sorozatepizódot is maga mögött tud már), de már most várom szeretettel a további (műfajba vágó) produkciókat.

Agyalós, pörgős, izgalmas, érdekes, helyenként klassz poénokkal megfűszerezve - minden megvan. Egyértelműen az idei év egyik kiemelkedő alkotása, jó szívvel ajánlom mindenkinek! (Az előzetes viszont kerülendő, túlságosan is átfogó.)

8/10

IMDb | mafab || magyar felirat