Az 1984-ben bemutatott Terminátor - A halálosztó című film, nyugodtan kijelenthetjük, filmtörténeti mérföldkőnek tekinthető. James Cameron filmje, Arnold Schzwarzeneggerrel egyetemben (kinek pályafutása ezzel a filmmel indult el igazán) beleégette magát mindenki tudatába. A film - melyben a jővőbeli Földet öntudatukra ébredt robotok uralják, akik visszaküldenek egy gyilkos terminátort, hogy végezzen az emberiség ellenállását vezető John Connor anyjával, mielőtt megszülné fiát, ezt megakadályozván pedig az emberek is visszaküldenek egy katonát - olyan szintű sikereket ért el, hogy azóta több folytatást is megért. A széria első két részén egy egész generáció nőtt fel (köztük én is), és ha azt mondom, "Hasta la vista, baby", szerintem nincs az az ember, aki ne tudná, honnan idéztem. Bár kissé félve, de nagyon vártam már az új részt. Féltem tőle, mert egy olyan történetet tártak elénk, amit könnyedén el lehetett volna rontani, hiszen itt a mindenki mindenkivel elv miatt, ha nem figyelnek a készítők, csúnya logikai buktatók alakulhattak volna ki. Szerencsére egyetlen ilyet találtam csak a filmben, ami csakis az igazi Terminátor-fanoknak fog feltűnni. De vessük is bele magunkat a gigászi gépek csatájába!

A történet a távoli jövőben kezdődik. Az emberi ellenállás a végső ütközetre készül a gépek ellen. John Connor egyszerre akarja elpusztítani a Skynetet és megszerezni a gépek által épített időgépet. Végül sikerrel járnak az akciók, a Skynet elbukik, az időgép is megvan. Ám mégis elkéstek, mivel a gépek már visszaküldték a T-101-es terminátort, hogy végezzen John anyjával, Sarah Connorral. Az időt viszont nem lehet kicselezni, így újból eljött az a bizonyos ominózius, sorsdöntő pillanat, ahol az egész Terminátor-univerzum elkezdődött. John Connor visszaküldi Kyle Reese-t, hogy védje meg édesanyját a gyilkos géppel szemben. De ekkor olyan dolog történik, mely az egész időfolyamot megváltoztatja. Kyle visszamegy az időben 1984-be, ahol már várja őt a T-1000-es folyékonyacél-terminátor. A katona nem volt felkészítve a T-1000-es elleni harcra, kis híján odaveszik, mikor a végső pillanatban nem más, mint Sarah Connor menti meg őt, egy T-800-as modellszámú terminátorral az oldalán. Az idő teljesen megváltozott. Kyle nem abban a múltba tért vissza, ahova John szerette volna, és a legrosszabbat még nem is sejtik.

A Terminátor első két része jó magasra tette azt a bizonyos lécet. A két folytatás, megosztva a széria kedvelőit, sajnos nem tudta visszahozni a Terminátor-filmek sajátos hangulatát. Nagyon reméltem, hogy az új filmnek ez sikerül, hiszen minden adott volt hozzá. Bevallom, nem csak a film esetleges logikai buktatóitól, de a CGI-részektől is tartottam. Nem számít spoilernek, hiszen bármelyik trailerben látható, hogy a fiatal Arnold is szerepel a filmben mint számítógépes animáció. Erre a készítők hatalmas figyelmet szántak, hiszen az ifjú Schwarzenegger olyan szintű részletességgel lett megalkotva, hogy, komolyan mondom, én még ilyet filmben nem nagyon láttam. Bár lehet látni rajta, hogy nem emberi szereplő játsza a karaktert, de az élethűség szerintem nagyon korrekt.

S ha már Schzwarzeneggerről van szó, nagyon kíváncsi voltam, hogy a lassan már 70 éves színész hogyan alakítja majd a halálosztó szerepét. Azt kell mondanom, az alakítása nem az volt, amire számítottam, de talán így még jobbat is kaptam. Sajnos már ő se mai gyerek, így olyan igazán földbedöngölő, izomszagú, verejtékes összecsapásokra ne számítsunk. Ettől függetlenül az akciójelenetek, amiket vele kapunk, teljesen rendben vannak, látványosak és izgalmasak. De nem is ezért tetszett Arnold alakítása a filmben, hanem az aprócska poénok, utalások miatt, amiket néha elpöttyentett a vén színész. Pont ezért szeretem Arnold Schzwarzeneggert, mert van önkritikája. Tudja jól, hogy egy közel 70 éves embert már nem lehet 100%-ig komolyan venni mint akcióhőst, így belevitt egy kis humort, önkritikát, hogy oldja a hangulatot, ami szerintem jót tett a karakterének. Arnold tudja, hogy megöregedett, de azt is tudja, hogy mindenki úgy emlészik rá, mint a nagy kigyúrt akciósztárra, aki mindenkit letarolt, és ő ezt ki is használja szépen.

Sarah Connorról is essen pár szó. Meg kell mondanom, hogy mikor anno hallottam, hogy a Trónok harcából ismert Emilie Clark, aki Daenerys Targaryent alakítja, fogja játszani Sarah Connor szerepét, nem nagyon örültem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni őt mint Sarah Connort. S bár a filmben tényleg megtesz mindent a színésznő, hogy hozza az elvártakat, valamiért nem voltam képes őt elfogadni Sarah szerepében. Egyszerűen nem illett rá szerintem, ezen nincs mit tovább ragozni. A másik szereplő, Kyle Reese teljesen rendben volt. Egyetlen bajom mindösszesen az volt vele, hogy az eredeti filmben egy átlagos férfi játszotta, míg itt egy izomgyurka színészt válaszottak. Az okot értettem, hogy így jobban kiütközzön Sarah törékenysége, és hogy ennek ellenére milyen ádáz küzdelmet folytat az életben maradásáért. De valahogy nekem bökte a csőröm a dolog. Egészen addig, míg a jó öreg Arnold egy jól odaszúrt poénnal el nem feledtette velem.

A film, mint említettem, a mindenki mindenkivel elven alapszik. Az idősík megváltozott, így főleg az első két filmet keverték össze a készítők. Nagyon tartottam tőle, hogy ez logikai buktatókat fog bevonzani. De nagyon ügyesek voltak a filmesek, egyetlen egy aprócska részletet leszámítva. {spoiler} A T-1000-es modell, bár képes más alakot ölteni, de nem képes bonyolult szerkezeteket lemásolni, mint pl. bombák, vegyületek. A filmben viszont a T-101-es megsérült fő irányító áramköreit képes volt másolni és reprodukálni, ezzel életre keltve azt. {/spoiler} Ettől eltekintve azonban a filmben minden klappolt mindennel. Bár a nézőnek nagyon oda kell figyelni, főleg az elején, hogy el ne veszítse a fonalat.

A film történetével szerintem semmi gond nincs, végig gördülékenyen halad előre. Sőt, így az egész filmmel nagy gondok nincsenek, viszont valamiért, nem tudta újbol megadni azt a fajta, kissé parás érzetet, amit az első két rész nyújtott. Nem volt meg az a bizonyos "az életemet akarja, valami megállíthatatlan, ami bárhova követ engem" érzés, amit az első két rész tökéletesen megadott a nézőnek. Nincs meg a legyőzhetetlen halálosztó nyújtotta parás érzet. Túlontúl rámentek a készítők - nem csak ebben az epizódban, hanem az elődeiben is - a látványos akciójelenetekre, így sajnos ismét elsiklottak az előbb említett, talán legfontosabb alkotóelem felett.

Összegezve, azt mondom, hogy a Terminator Genisys egyáltalán nem rossz film, sőt nagyon is jó és izgalmas. Szépen beleillik, különcsége ellenére is, a Terminátor-univerzumba. Ám sajnos nem tudja azt hozni, amit egy igazi Terminátor-filmtől várna az ember, amire a rajongók évtizedek óta vágytak már. Viszont kellemes szórakozást nyújt, így mindenki bátran nézze meg.

8/10

IMDb | mafab