Vendégszerzőnk, Lewis ismét jelentkezett, ezúttal egy nagyszerű spanyol thrillert hozott nekünk. Köszönet érte!

Azt hiszem, Alejandro Amenábart nem kell bemutatni a thrillerműfaj szerelmeseinek, elég csak a Más világ című alkotására vagy a nemsokára mozikba kerülő Regressionre gondolnunk. A Halálos tézis a spanyol zseni első nagyjátékfilmje. A rendező (aki egy személyben író és zeneszerző) már eme korai művében érdekes témát boncolgat – méghozzá remekül.

A snuff filmeket a mai napig rejtély övezi. Tényleg léteznek? Képes-e az ember efféle rémtettekre? Az imitáción túl, mint amilyenek a Sinister hátborzongató 8 milliméteres szalagjai vagy a Cannibal Holocaust egyes képsorai, vajon valóban igazi halálokat is megörökítenek, majd ezeket el is adják? Mi motiválhatja az ilyen embereket egyáltalán? Félelmetes. A médiaszakos Angela szakdolgozatát a filmekben megjelenő agresszióról írja. Pechjére. Témavezetőjétől „szaftosabb” filmeket szeretne, aki rátalál egy gyűjteményre az egyetem alatti alagutakban. Később a doktor egy vetítőteremben leheli ki lelkét, méghozzá a kazetta tartalmának köszönhetően. Vajon mit láthatott, amitől szívrohamot kapott? Végül Angela is megnézi a videót, és beleborzong: a felvételen igazi gyilkosság történik, később pedig kiderül, hogy az áldozat egy volt hallgató…

A film két szinten építkezik: egyrészt elmerülünk a gyilokpornó világában, annak emberre gyakorolt hatásával, ami cseppet sem bizalomgerjesztő. Másrészt, mint egy krimiben, nyomozunk a gyilkos után, aki bizony főhősnőnkre is feni a fogát. Ana Torrent mint Angela kifejezetten erős női karakter, aki a válaszok után kutatva sikerrel állja ki a megpróbáltatásokat, ugyanakkor elképed egyes esetekben, mint ahogy ezt mi, nézők is tesszük. Barangolása a sötét folyosókon – hála a szintén kiemelkedő operatőri munkának – igazán atmoszférikus.

Amenábar nem fél kérdéseket feltenni, majd azokra választ is adni – véleményem szerint ezért válik emlékezetes filmmé a Tesis. Talán a leginkább torokszorító, hogy szinte végig az egyetem falai közt játszódik a cselekmény, így felvetődik az emberben az a nyomasztó gondolat, hogy a snuffok készítői mind tanult, művelt emberek? Ráadásul pont a leendő filmesztéták vetemednének ilyenre? Erre kiválóan játszanak rá a mellékszereplők, akikről egészen a befejezésig nem tudható, hogy igazából miben sántikálnak. Sok a krimikből átemelt apró csavar, aminek egy része egy idő után ugyan kiszámítható, de ez nem sokat von le az élvezeti faktorból.

Alapvetően mennyire vagyunk vevők az agresszióra? Hogyan befolyásol minket a napi tömegkommunikáció ebben? A film végi médiakritika amilyen egyszerűen prezentált, olyannyira zseniális. Mikor pedig mindenről és mindenkiről lehull a lepel, elgondolkodtam, mert ez a film másik nagy erőssége: a snuff filmek képsorai, a brutális, tényleges agresszió és halál felvétele - bizony, sajnos mindezek a valóságban is könnyűszerrel megtörténhetnek.

Egy pár logikai baki azért akad, és néhány részlet egy idő után kiszámíthatóvá válik, azonban a Halálos tézis végig leköti a nézőt kellemetlen légkörével és témájával. Ragyogó bemutatkozás, kitűnő elsőfilmes rendezés, amiben látszik a mondanivaló és az igyekezet – kihagyhatatlan darab.

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab