„Pszichopaták, démonok, tébolyult gyilkosok. A gyökerek, Fester. Példaképek, ha el nem felejtjük őket.”

Charles Addams az 1940-es években olyan rajzfilmfigurákat teremtett, akikről szerintem maga sem gondolta volna, mennyire meghatározó és ikonikus alakjaivá válnak majd később a horror, a gótika, és a fekete humor műfajának. Az Addams családot szerintem nincs olyan, aki ne ismerné, és ne imádná. Voltaképpen elmebeteg, gyilkos, élőhalott családtagokból áll, akiket összetart a cinizmus, a sötét humor, és sokkal szimpatikusabb színfoltjai a társadalomnak, mint a hétköznapi, „normális” emberek. A képregények, melyekben az ikonikus családtagok feltűntek 1938-tól egészen 1988-ig folyamatosan jelentek meg a The New Yorkerben, de népszerűségüket az 1964-es, élőszereplős televíziós sorozat növelte tovább. Az, hogy ennyire népszerűek mind a mai napig ezek a szereplők, talán abban keresendő, hogy egy abszolút modern kori problémákkal küszködő család groteszk mindennapjaiba tekinthetünk bele. Ezek a karakterek olyanok, mintha a viktoriánus korból maradtak volna itt, kvázi időkapszulában, mégis beilleszkednek a mindenkori társadalomba, megőrizve saját személyiségüket is. Kontrasztot mutat sikkes, elegáns megjelenésük, sötétségük a társadalom többi tagjával szemben, mégis ők azok, akik a furcsaságok ellenére tartják magukat a saját erkölcsi normájukhoz és végtelenül szeretik egymást, bármi áron.

A mozifilm ötlete egy autóút alatt született meg, Scott Rudin vezető producer kollégáival utazott egy vetítésről, mikor az egyikük gyermeke elkezdte énekelni pontról-pontra, hangról-hangra az 1964-es sorozat nyitányát (biztos, hogy mindenki fejében most szintén ott van a dallam) és vele együtt az összes felnőtt bekapcsolódott az éneklésbe. Másnap Rudin előállt a tervvel, hogy valósítsák meg az Addams Family mozifilmet, és mindenki belement. Kellett viszont pár változtatást eszközölni a sorozathoz képest, de természetesen tisztelegni is előtte. Több jelenet is utal a sorozatra, kezdve Morticia húsevő növényétől az aukción át a legendás rózsavágásig. A család összetételét illetően viszont több eltérés is felfedezhető. A nagymama a filmben Morticia anyja, míg a sorozatban Gomezé, Fester pedig az ő bátyja, nem Morticiáé.

A mozifilm cselekménye Fester bácsi köré épült, aki évtizedekkel ezelőtt egy vitát követően elszökött, a család pedig azóta sem látta. Az Addams család könyvelője, Tully tervet eszel ki, hogyan csapolhatnák meg a különc família óriási vagyonát. Mivel ő maga is adósságot halmozott fel, beszervezi az ötletébe az egyik uzsorást, aki doktornőnek adja ki magát, fiát pedig beépíti az Addams-ek közé. Az ál-Fester viszont egyre jobban kezdi érezni magát a családban, nagyon könnyen beilleszkedik, és hamarosan nem lesz kedve átejteni Gomezéket.

A tévésorozatot rengetegen követték és imádták, ezért ugyanúgy oda kellett figyelni, hogy a készítők megőrizzék a karakterekre jellemző horrorisztikus, gótikus hangulatot, de egyben magával ragadó, szarkazmusra épülő humorukat. A megfelelő színészek megtalálása lényegi kérdés volt. Gomez Addams szerepét a filmet követően mindenki Raul Juliával párosította, a színész pedig ezt abszolút nem bánta. Morticia szerepéért viszont több nagy színésznő is epekedett, főleg Cher, Olivia Hussey és Kim Basinger, de szerencsénkre a karakter bőrében Anjelica Huston alakított maradandót. Huston a szerepre nagyon komolyan készült, hogy visszaadja a karakter sikkességét, nőiességét, misztikusságát, és azt a hullamerevséget, ami rá jellemző: fém fűzőt és nyakmerevítőt viselt, szemhéjait gézlapokkal emelte meg minden nap. Fester bácsit majdnem Sir Anthony Hopkins alakíthatta volna, de végül Christopher Lloyd kapta a szerepet, akinek kövér jelmezét Bruno Kirby ajánlotta fel, aki A keresztapa 2-ben viselte.

Az Addams Family – A galád család legendássá vált, köszönhetően a csodálatos jelmezeknek, lenyűgöző díszleteknek, magával ragadó színészi alakításoknak és a máig helytálló technikai trükköknek. Izé kivitelezése, az ő szemszögének bemutatása abszolút technikai újításnak számított és semmit sem csorbult az évek alatt. Egyaránt használtak modern technikát és régi trükköket, mint a festett háttér.

Nem csoda, hogy a nézők többet akartak a családból.

Szerencsére a folytatást is az első résszel debütáló Barry Sonnenfeld rendezte, és a magyar címhez méltóan, tényleg kicsivel galádabb lett a család.

Miután kiderült, hogy Fester az igazi nagybácsi, teljes mértékben beilleszkedhetett a családba, de életéből mégis hiányzik valami. Rajongva imádja bátyját és sógornőjét, de irigy is a szenvedélyes szerelmükre, ő még nem találkozott a hozzá hasonlóan elmeroggyant lelki társával. Morticiának viszont új gyermeke születik, ezért újra szembe kell néznie az anyai teendőkkel, míg kamasz gyermekei féltékenyek az új jövevényre. Mivel a gyermeknevelés mellett már nem jut ideje a sötét erőkkel való foglalkozásra, Morticiáék bébicsőszt keresnek és meg is találják a tökéletest Debbie (Joan Cusack) személyében. A nő viszont aljas fekete özvegy, aranyásó sorozatgyilkos – természetesen – akinek feltett szándéka kiforgatni az egyetlen agglegény Addams-t a vagyonából. Tervének véghezviteléhez el kell takarítania az útból a gyerekeket és Morticiáékat is.

A remek szereplők mellé sikerült egy ugyanolyan imádnivaló őrültet megalkotniuk a készítőknek Debbie személyében, akinek a bőrében Joan Cusack karrierje legjobbját alakítja. A nő konkrétan felismerhetetlen és tökéletesen beleillik a groteszk képbe. Folytatáshoz méltóan az Addams Family Values harsányabb, kicsit színesebb, talán kissé a humor is jobban előtérbe került, de ugyanolyan sötét, gótikus és morbid, ahogyan megszokhattuk.

Mindkét film meghatározó az életemben, gyerekkorom óta az abszolút kedvenceim, mindkettőnek fejből tudom a teljes szövegkönyvét, és bármikor képes vagyok újranézni őket. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül, Halloweenkor mi lenne tökéletesebb, mint pár órát Addams-ékkel tölteni?

Addams Family - A galád család (1991) 10/10 IMDb l mafab

Addams Family 2. - Egy kicsivel galádabb a család (1993) 10/10 IMDb l mafab