Minden generációnak szüksége van a mesékre, hiszen minden ilyen történet varázslat. Varázslat, ami képes arra, hogy a fiatalabb korosztály tagjait elbűvölje, oly módon, hogy közben tanítani is képes őket. Nyelvezetével, történetével vagy éppen tanulságos csattanójával. Ez – bár sokkal kisebb hatásfokkal –, de az  idősebb korosztály képviselőinél is tetten érhető. Akár gyermekeink társaságában ülünk be egy ilyen filmre, akár egyedül, a hatás mindig garantált, hiszen arra az időre egy kicsit mi is újra gyermekké válhatunk. Hihetjük, hogy a sok rossz dolog ellenére a történetben végül minden jóra fordul, a hős megmenti a hercegnőt, a szerelem hatalma még az istenek erejét is képes legyőzni, a rossz pedig nem kerülheti el jól megérdemelt büntetését. Elhihetjük, mert szükségünk van erre. A film azonban gyorsan véget ér és kénytelenek vagyunk újra szembesülni azzal, hogy a világ nem lett jobb hely, csak mi menekülhettünk el belőle egy kis időre. Ezért szeretem az animációs filmeket. Segítségükkel elmenekülhetünk a jelenünkből és visszatérhetünk életünk szép emlékektől gyakran túlzottan rikító kulisszái közé. Számomra a legfontosabb ilyen film egyértelműen a ’91-es Szépség és a Szörnyeteg. Ezt az alkotást életem egyik legfontosabb szakaszában rengetegszer láttam, nem beszélve a kezdő képkockákon látható történetről, amit ma is az egyik leghatásosabb filmes felütésnek tartok és bármikor szívesen nézek újra. Természetesen számtalan alkotás van Belle és a Szörnyeteg történetén kívül is, ami joggal tart igényt a nézők figyelmére. Olyan darabok, mint a ’86-os Macskafogó, a 2016-ban bemutatott Zootropolis vagy éppen a Gru /2010/ és az Agymanók /2015/. Ezen alkotások mellé próbál beállni a galád család legújabb adaptációja, több-kevesebb sikerrel…

Mortenzia és Gustavo esküvőjét (szerk.: lefordították valamilyen érthetetlen okból a neveket, így lett Morticia Mortenzia, Gomez pedig Gustavo... de van jobb: Wednesday Szerda lett, Pugsley pedig Mopszli... de miért?!!!) feldühödött tömeg szakítja meg, a pár pedig úgy dönt, hogy itt az ideje egy olyan helyet találniuk, amire végre otthonként tekinthetnek. Meg is találják ezt a helyet New Jerseyben, egy elhagyott elmegyógyintézetben. Családot alapítanak és élik Addamsék hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető mindennapjait. Azonban a család legfiatalabb tagjának, Mopszlinak, közeleg a Mazurkája – a család egyfajta beavatási szertartása –, mely során a fiú teljes értékű Addamssé válhat. Erre az eseményre pedig összegyűlik az egész furcsa család ezt pedig az időközben a birtok közelében épült kisváros, Asszimiláció, lakói nem nézik jó szemmel, élükön a városka tervezőjével és tulajdonosával Margaux Needlerrel, aki úgy tekint a különc famíliára, mint a céljai útjában álló, minden áron leküzdendő akadályra. Minden eszközzel Addamsék ellen hangolja a városka lakóit, így a konfliktus végül elkerülhetetlenné válik.

Az Addams család 1930-as debütálása óta több feldolgozást is megélt, beszélhetünk itt akár a sorozatról, akár az ingadozó minőségű filmekről, mégis úgy érzem az animációs film illik legjobban a karakterekhez, ezt pedig ez az alkotás tökéletesen képes is bizonyítani. Nagyon jól megvalósított animációk, kellemesen groteszk karakterek, sötét humor. Kell ennél több? Sajnos igen. Ez a film ugyanis – bár szórakoztató és fontos mondanivalót is hordoz magában – ebben a formában nekem kevésnek érződött. Kevés volt az Addams humor, kevés volt a történet. Az összhatás ezek hiányában nem lehetett és nem is hiszem, hogy akart több lenni a tisztes középszernél.

A galád család egy átlagos mese lett az elfogadás fontosságáról. Arról, hogy bár tűnhetünk másoknak nagyon idegennek és furcsának, mégis problémáink hasonlóak és amennyiben vesszük a fáradtságot, hogy a külsőségek mögé tekintsünk, akkor ott barátságot és akár szerelmet is találhatunk. A film ezen aspektusa abszolút pozitív, de ami a lényege lenne, az sajnos hiányzik. Hiányzik a varázslat, nem ragad magával, nem menekülhetünk el vele a világ elől. Vicceit nem kíséri felhőtlen nevetés csupán egy-egy kósza hang, egy-egy apró mosoly. Ennyi. Egy közel másfél órás szórakoztató mozi a középszer legközepéről. Gyermekeink jól fogják érezni magukat a mozi sötétjében, hiszen ők a film valódi célközönsége. Nekünk, felnőtteknek már más fantáziavilágot kell találnunk, ha hasonló élményt szeretnénk átélni…

5/10

IMDb | mafab