A magyar filmpiac meglehetősen kicsi, és rendkívül ritkák a minőségi, vagy épp nézhető alkotások. Hazánk a horrorokban sem tündököl, hisz az 1977-es Defekten és a 2006-os Metamorfózison kívül leginkább csak horrorvígjátékok jelentek meg, bár nemrégiben a found footage rajongóknak is sikerült kedveskedni a Bodom és a Moth által. Nagy öröm bejelenteni, hogy idén ismét egy új magyar horrorfilmet köszönthetünk, és a külföldi kollaborációval készült alkotást sikerült megtekintenünk a limitált számú közönségtalálkozók keretei között. És hogy milyen lett a cikk alanya? Gyertek le a Pincébe, és megtudjátok!

Az operatőrként frissen diplomázott Tommy (Szekér Gergő) sikerének megünneplésére hatalmas bulit rendez barátnője, Suzie (Caroline Boulton). Az összejövetelt hamar berekeszti a rendőrség, így az éjszaka folyamán csak pár barátjuk marad velük, akikkel szeánszt tartanak. A rituálé folyamán egyikük eltűnik, és a nyomok a háztömb pincéjébe vezetnek. Ám a régen óvóhelynek használt labirintus sötét titkokat rejt, és egy túlvilági lény ellen kell küzdeniük az életükért.

Rögtön az elején érdemes megjegyezni, hogy a film egy alacsony költségvetésű, szűk keretek között elkészült filmalkotás, így ennek jegyében kell értékelni is. Egyszerűen nem lenne fair őt összehasonlítani a több százmillió dollárból készül hollywoodi szuperprodukciókkal. Ezt szem előtt tartva miként szuperál a Pince? Meglepően jól!

Maga a helyszín tökéletes választás volt. Nagyon jó, nyomasztó hangulatot kölcsönöz a filmnek a rendszerváltás előtti gangos pesti ház alatt húzódó pince. A szűk, kivilágítatlan folyosók és a hatalmas vasajtókkal elválasztott dohos-poros, szeméttel és kacatokkal teli szobahelységek kiváló klausztrofób érzést keltenek. A film az elején kicsit döcögősen indul be, de onnantól, hogy megpillantjuk a gyilkos alakot, nagyon érdekessé válik. Ahogy az öt barát egyre mélyebben halad a pince gyomrába, úgy kezd körvonalazódni bennük, hogy a lény, akivel dolguk, van nem evilági.

Ahhoz képest, hogy többnyire amatőr színészek játszanak a filmben, jó munkát végeztek. Szekér Gergőnek például ez volt az első szerepe, és a Kolost játszó Takács Zalánnal szimpatikus alakítást tettek le az asztalra. Ugyan nem fognak érzelmi hullámvasútra felültetni minket, de a jeleneteik nem mennek át idegesítő ripacskodásba sem. Akit továbbá kiemelnék, az maga a gonosz, akit Gera Marina alakít, meg kell mondanom: tökéletesen. A törött manökenmaszkos női alak első feltűnése a frászt hozta rám, és onnantól alig vártam, hogy ismét lássam. Hátborzongatóan jóra sikerültek a jelenetei: libabőrkeltő, amikor közelről méricskéli az áldozatait, és nyekergő, vékony hang kíséretében a maszk állkapcsát csattogtatja. A külföldi színészek is hozzák a kötelezőt, Caroline Boulton és Richard Rifkin külön említést érdemel. Kis érdekesség, hogy a Rifkin, Takács Zalán és a Woo-Jint alakító Tom Nguyen hármas nem most először dolgozik együtt, a Mentőexpedícióban is feltűnnek.

A hangok terén is jól vizsgázik a film. A főcímdal megfelelően betegre sikerült, tetszett, ahogy a zenedoboz lassú csengése átmegy egy torz és mély tónusú dallamba. A film, mivel alapvetően a külföldi közönséget célozza meg, angol nyelven készült el, de a magyar színészek időnként anyanyelvükön is megszólalnak (külön öröm hallgatni a káromkodásokat). A két nyelv közötti váltások egyáltalán nem zavaróak, eredetileg féltem, hogy a magyarok miként fognak teljesíteni angolul, de nem volt probléma ilyen téren sem. Nagyon tetszett továbbá, hogy az ijesztéseket a film némán végzi. Két-három jump scare volt maximum a filmben, de azon kívül minden más a sötétben és csendben zajlik.

Mindezek ellenére a film nem tökéletes, megvannak a feltűnő gyerekbetegségei. Van például olyan jelenet, amikor a szereplők egy beragadt ajtót próbálnak kinyitni, és erősen feszítik a kilincset, majd ahogy az ajtó kinyílik, látjuk, hogy a kilincshez nem tartozik semmiféle zárszerkezet. Ezen jót mosolyogtam. Sok jelenetet Tommy kameráján keresztül látunk, egyfajta found footage ívet adva a filmnek, ami alapvetően jó, de van pár jelenet, ahol a Tommyval beszélgető karakterek nem tudják, hova nézzenek: a kamerába, vagy Tommy szemébe, így ide-oda jár a fejük. Ezen kívül van pár, elsőre fontosnak tűnő karakterpillanat, ami sehova sem vezet, valamint a film elején a buli-szeánsz-eltűnés eseménysorozat egy kissé elsietettnek hat.

Mindent összevetve, az alacsony költségvetés mellett, a kis gyengeségek ellenére is egy meglepően élvezetes és érdekes filmet láthatunk. A Pince fontos lépés lehet a magyar filmgyártásban, mert ritka az ilyen független keretek között készülő gyöngyszem.

Zárásképp pedig szeretnénk gratulálni a film elkészüléséhez, és sok sikert kívánunk a rendezőnek, Illés Lászlónak és a stábnak. Várjuk szeretettel a következő alkotást!

8/10

IMDb | mafab

Interjú a rendezővel: http://www.creepyshake.com/2017/04/22/interju-illes-laszloval-a-pince-rendezojevel
Facebook: https://www.facebook.com/apincehorror
Vetítések (folyamatosan bővül): https://www.facebook.com/pg/apincehorror/events/