Életem első horrorélménye a Massza című 1988-as filmhez kötődik, mely az eredeti 1958-as verzió feldolgozása. Akkor gyerekfejjel ez a film maga volt a pokol. Olyan szintű mély undort váltott ki belőlem a műfaj iránt, hogy évekig nem bírtam horrorfilmeket nézni. Az emlékeket felelevenítve már tapasztalt horrorrajongóként vágtam bele újra a filmbe. Kíváncsian vártam, hogy a régi nagy rémfilm milyen hatást vált majd ki belőlem.

A történet egy amerikai kisvárosban játszódik. A város melletti erdőbe egy meteor csapódik, amit a környéken tanyázó hajléktalan talál meg. A kőzet belsejében egy masszaszerű anyag van, mely úgy tűnik, saját tudattal rendelkezik, és igen gyors helyváltoztató mozgásra képes. Az anyag azonnal a hajléktalan karjára veti magát, aki szörnyű kínok között segítségért siet. A helyi rosszfiú, Brian találja meg a pórul járt embert, és két másik helybéli fiatal segítségével a város kórházába sietnek vele. Ám elkéstek, mivel mire orvosi ellátást kapna a férfi, a massza már bekebelezte őt, és azonnal következő áldozatára veti magát. A förtelmes mészárlás pedig kezdetét veszi. Az anyag minél több élő szervezetet olvaszt magába, annál nagyobbra nő, és senki sem tudja, hogyan lehet megállítani.

A sztori a kor horrorfilmjeihez hűen teljesen sablonos. Adott egy földöntúli teremtmény, aki a mit sem sejtő emberek életére tör. Nincs is ezzel semmi baj. Ma már kissé elcsépeltnek hangzik, de elnézzük neki. Technikailag is teljesen rendben van a film. Bár mai szemmel kissé gagyin hat már, de akkoriban az, amit látunk a filmben, kiválónak volt mondható. A színészektől sem kell várni díjnyertes alakításokat. A '80-as években elvárt szintet hozzák, annál többet nem. A történet szépen halad előre, nem áll sokáig egyhelyben, és nem várakoztatja túl sokáig a nézőket. Paráztatás terén is igyekeztek a készítők. Nem kevés rémületkeltésre szánt jelenetet kapunk, néhol itt-ott csipetnyi ijesztegetéssel megspékelve. A végén pedig lesz egy picinyke csavar is, ami dob a sztorin.

De akkor mégis mi a baj? A baj a parafaktorral van. Akármennyire is próbálkoztak a készítők, egyszerűen nem jött át nekem a film ezen része. Valahogy nem tudtam beleélni magam a rózsaszín trutymó elől való eszeveszett menekülésbe. Valahogy nem sikerült elkapnom azt az érzést, melyet kisgyerekként éltem át. Így sajnos a régi nagy horrorfilm egy szép emlék marad csupán.

A massza egy nagy klasszikusnak mondható. Bár kissé elavult már, de azért próbálja az embert a kanapé mögé utasítani, hogy onnan figyelje tovább a történéseket. Kérdés, kit sikerül meghátráltatnia. Mindenkinek javaslok egy próbát vele, mert vétek lenne kihagyni. Hiszen egy alapműről beszélünk, még ha meg is kopott már a fénye.

6/10

IMDb **| **mafab