A horrorban az az igazán jó, hogy sokkal megosztóbb véleményekre késztet minket, mint a többi műfaj. Itt most nem arra gondolok, hogy vannak jó és rossz filmek, mert ez minden műfaj esetében így van és a horrornál is lehet azért tudni, hogy melyik alkotás a szemét és melyikre érdemes figyelni. Viszont az tény, hogy sok horror nem ugyanúgy hat a nézőkre, ez pedig a félelemfaktor miatt van. Néha magunk sem tudjuk, hogy miért pont az a film hozta ránk a frászt és miért okozott álmatlan éjszakát, miközben már láttunk ezt-azt, néha durvább dolgokat is és mégsem kaptunk tőle idegbajt. Az is lehetséges, hogy egyáltalán nem egy kifejezetten jó film fog kiakasztani minket és sokan csak néznek ránk, hogy tényleg? Te ettől ijedtél meg? Valahogy így voltam én is a 2008-as Tükör / Szilánk című filmmel.

A történet főszereplője Gina, aki éppen az apja születésnapjára tart, amin részt vesz az egész család. Nagyon jó hangulat uralkodik, ám egyszer csak leesik egy hatalmas falitükör és összetörik. Valahogy az egész olyan furcsa. Aztán Gina másnap saját magát véli látni, és követni kezdi "önmagát". A felzaklatott állapotának köszönhetően benéz egy piros lámpát és frontálisan ütközik egy teherautóval. A felépülése alatt egyre rosszabb dolgokat tapasztal. Úgy véli, hogy a pasija nem is a pasija, az apjával se stimmel valami, a balsejtelme pedig egyre fokozódik. Mintha minden ugyanolyan lenne, de mégis más...

Nem tudom, hogy miért, de engem ez a film eléggé kiakasztott. Konkrétan utána, amikor éjszaka kimentem a fürdőszobába napokig nem tudtam a tükörre nézni. Ami ugye elég problémás, mivel a kézmosó felett van... Sok filmet láttam már, ami az alteregóról szól vagy éppen arról, hogy van egy másik világ a miénken kívül, ami annak a tükörképe. A doppelganger jelenség tényleg az egyik legparásabb dolgok egyike és a Tükör / Szilánk is ezt helyezi a történet középpontjába. Azt kell mondanom, hogy baromi jól csinálják a paráztatást.

Kezdjük azzal, hogy nagyon jól adagolják a feszültséget, ügyesen építkeznek és sikerül megteremteniük a hitelességhez szükséges atmoszférát. Az egész film nagyon zavaró, áthat minket is a balsejtelem és ez a furcsa érzés már a film elejétől velük van, hogy aztán az egész játékidő alatt végigkísérjen minket és ránk telepedjen. Egy percig nem hagynak minket békén, a paranoia a bőrünk alá mászik. Ehhez megtalálták a tökéletes képi világot is, nagyon jól játszanak a színekkel és gyönyörű beállításokat kapunk. Valamint egy pazar főszereplőt.

Lena Headey nagyszerű színésznő, aki remek választás volt Gina szerepére. Tökéletesen alakítja a különböző fázisokat és végig a hátán viszi a filmet. Mellette a mellékszerepekben Ulrich Thomsent és Richard Jenkins-t érdemes kiemelni. Az erőszak terén is kapunk pár zavarbaejtő jelenetet, bár nem ezen van a hangsúly, viszont amikor alkalmazni kell, akkor a készítők jól csinálják.

Sokan nem szeretik ezt a filmet, mert nem ad magyarázatokat. Nem tudjuk, mi miért történik és miért pont akkor. Miért pont ezekkel az emberekkel stb. Én azonban nem hiányolom a konklúziót és nem is akarom tudni ezekre a kérdésekre a választ. Szeretem magam megalkotni a lehetséges magyarázatokat. Pont emiatt egyszerűen nem érdekeltek a válaszok, nem volt hiányérzetem, bár azt elismerem, hogy ha több időt szenteltek volna a forgatókönyvnek, akkor még hatásosabb lett volna a film. Én leginkább azzal nem voltam kibékülve, ahogyan véget ért a történet. Túl gyorsnak éreztem a lezárást, jó lett volna, ha egy kicsit jobban kidolgozzák a végkifejletet és még erőteljesebb képsorokkal szednék szét az agyunkat. Bár, ha durvábbak lettek volna, akkor lehet soha többet nem néznék tükörbe... Ebben az esetben viszont a sminkelés és a hajam belövése igencsak nehézkes lenne. :)

Pontszámom: 7/10

IMDb | mafab