Nem tudom, hogy pontosan mi a probléma. Lehet, én vagyok az, akinek az ingerküszöbe olyan magas lett az elmúlt években, hogy már nehezen tud meglepni egy kísértetes horror, vagy egyszerűen csak elfelejtették, hogyan kell ijesztő filmet rendezni. A The Canal előzetesét, mikor láttam, azt mondtam magamban, végre valami nyomasztó és rémisztő filmet is kiadtak idén. Hogy mennyire volt igazam? Lássuk…

Adott egy fiatal házaspár. A férj levéltárosként tevékenykedik, és munkája része, hogy régi archív felvételek is kerülnek hozzá, amiket természetesen meg is néz. A feleség pedig éppen terhes, ráadásul egy menő helyen is dolgozik. Partik, luxus éttermek, különböző izgalmas barátok. Ennél jobban nem is különbözhet az életük. A film elején éppen beköltöznek új házukba, majd ugrunk öt évet, és ekkor szembesülünk a házasélet egyik gyakori problémájával: az elhidegüléssel. A feleség ugyanis teljesen elzárkózik a férjétől, viselkedése pedig felettébb gyanús. Különösen, ha szóba kerül, ki küld neki az éjszaka közepén SMS-t, vagy ha rákérdeznek, kivel találkozgat minden délután.

A férfi természetesen érzi, hogy valami nincs rendben, így munkájába temetkezik, ám ekkor egy rejtélyes felvétel kerül hozzá 1902-ből, amin egy gyilkost kerítenek kézre, aki, mit ad isten, az ő házukban lakott. Egyébként a felvétel meglehetősen ijesztőre sikerült, egyrészt a fekete-fehér szemcsés kép nagyon hangulatos, másrészt pedig kendőzetlenül megmutatják a színhelyet, amiben a feleség és a gyerekek tetemeit láthatjuk. Az apuka teljesen a felvételben látottak hatása alá kerül, aminek következtében erőt gyűjt magán, és nyomozni kezd a felesége után.

A film nagyon jól érezteti azt a feszültséget, amit egy ilyen helyzetben érez az ember. Gondolom sokan közületek is voltak már hasonló helyzetben, hogy nem tudtátok biztosan, hogy a párotok valóban dolgozni jár-e vagy valaki mással tölti az időt. Ez a feszültség egy softpornóba oltott naturalista szexjelenetben csúcsosodik ki, amiben magát a félrelépést láthatjuk. Ez a jelenet kifejezetten nyomasztóra sikeredett, mert sikerült éreztetni, milyen rossz érzés látni, ha valaki más a mennyekbe repíti azt, akit szeretsz.

Mikor ezt a jelenetet végignéztem, csak csettintgettem elégedetten, hogy még egy alapkonfliktust is tudnak generálni a készítők. Ám ekkor hatalmas lejtmenet veszi kezdetét, mert amit ez után kapunk, maga a megtestesült kiábrándultság.

A férfi a közeli nyilvános WC-ben elájul, majd mikor felébred és hazamegy, a feleségét nem találja otthon, viszont senki sem tudja, hol van. Sem a barátai, sem a szeretője. Ezek után az egész film átmegy egy oknyomozó thrillerbe, ami sajnos annyira harmatgyengére sikerült, hogy én már könyörögtem azért, hogy történjen valami érdekes.

A film ugyanis a házban élő gyilkossal próbálja meg ránk hozni a frászt, de mégis ki fél egy magas, jól szituált, frakkba öltöztetett férfitól, akinek még az arca is teljesen emberi? Aki ráadásul semmit nem csinál, csak áll és néz. Ez egyszerűen nem horror. Ez nem ijesztő, csak unalmas. De ha történik is valami, arról is eszünkbe fog jutni egy tucat másik film. A nézése alatt igazából nem tűntek fel a párhuzamok, de most a cikk írása közben rájöttem, hogy a film nem rendelkezik egy egyedi vonással sem.

Archív felvételek, amiken gyilkosságok vannak? Sinister. Apuka, aki megszállottan kutatja különböző felvételeken a szellemeket? Fehér zaj. De ugyanúgy fellelhető a Fehér zajban a megtalált feleség teteme is, akinek a boncolásán kiderült, hogy gyereket várt (ez nem spoiler, mert ezt csak úgy megemlítik a filmben, és később sem lesz semmi jelentősége). Család, akik új házba költöznek? Hmmm, melyik filmből is ismerős ez? Meg az egész film hangulata a The Woman in Blacket akarja megidézni. Ez már csak azért is biztos, mert a filmben megjelenő férfi szellem simán lehetne a Fekete ruhás nő soviniszta változata.

Az egyetlen valóban hatásos jelenet, az a fényes nappal a kanálisból felbukkanó rothadó nő volt, bár amikor kimászik a felvételből, az is egy totális Kör-copyright. De igazából ezt megbocsájtanám. Nem baj, ha egy film a megszokott panelekből építkezik, ha jól tudja kezelni őket. Ez jelen esetben viszont nincs így, mert a The Canal feldob egy csomó labdát, de nagyon rosszul üti le. A legtöbb jelenetnél olyan szinten ki van számítva az ijesztgetés, hogy én megmondtam, mikor és honnan fog jönni a sokkolás, de ennél is rosszabb az, amikor a film műfajt téveszt, és megnézhetjük egy aszalódó női szellemnek a szülését, vagy amikor a férjre látomások törnek rá, amiben a rejtélyes férfit látja gyilkolás közben. Ezek a jelenetek mintha utólag kerültek volna bele, mert már a vágószobában úgy vélhették, hogy ez így nagyon sovány. Csak az a baj, hogy ezektől a jelenetektől nem lett jobb, csak izzadtságszagú.

A színészek sem javítják a helyzetet. Tulajdonképpen a főszereplőt játszó Rupert Evanson kívül senki sem jut szerephez. Az egész történet körülötte forog, de a színész valami borzasztóan játszik. Az még hagyján, hogy a karaktere idegesítő, és egyáltalán nem lehet vele azonosulni. Elvégre az egész ember egy bal here, aki csak néha próbálkozik apa lenni, és aki az utolsó jelenetben egy elég undorító dolgot is tesz, de Evans végig olyan fejet vág a film alatt, mint a kutyám, mikor leülök az asztalhoz enni, és ő kidülledt szemekkel várja, hogy ő is kaphasson. Egyszerűen nincs arcjátéka. De a feleség sem piskóta. Mégis hogy tudjunk sajnálni egy nőt, aki ahelyett, hogy egyenes lenne a férjével, pontosabban a gyermeke apjával, és megmondaná neki, hogy ez a házasság nem működik tovább, inkább egy éven keresztül folyamatosan megcsalja és hülyének nézi. Szóval a részvét az részemről elmaradt.

Most lehet, az érződik az írásomon, hogy én ezt a filmet gyűlölöm, pedig nem. Rengeteg potenciál volt ebben az alapanyagban, de az egészet elvitték a trendek irányába, és feláldozták a popcorn mozik oltárán. Pont ezért nem mérges vagyok, hanem csalódott. Mert a hangulatkeltéssel semmi probléma nincs, mivel a képi világ kellően sötét és az aláfestő zenék is teljesen jól működnek, viszont a történet így 2014-ben teljesen életképtelen, mert nem tud meglepni. A végén azért próbáltak több csavart belevinni, de ez is inkább erőlködésnek tűnik, ráadásul már a film elején lelövik a végét, szóval még csak meg sem próbálkoztak a meglepetés erejével hatni.

Összességében, akik életükben nem láttak még horrorfilmet, azoknak ez nagyon fog tetszeni. Akik viszont már ismerik az elmúlt 10 év horrortermését, azok szerintem hagyják ki, mert semmi újat nem képes felmutatni. Kezdek arra a következtetésre jutni, hogy a 2014-es év a horror mélypontja.

5/10

IMDb | mafab