Újabb vendégcikk érkezett: Murdock egy kiváló klasszikust ajánl nektek. Köszönjük!

Horrorrajongói berkekben úgy érzem, senkinek sem kell külön bemutatni a brit Hammer filmstúdiót. Az 1934-ben alakult és a mai napig is létező stúdió egyértelműen horrorfilmjeinek köszönheti népszerűségét, amikkel a 60-as, 70-es években szinte egyeduralkodóvá vált a műfajban. Ezt a korszakukat pedig az 50-es évek végén alapozták meg olyan Universal-klasszikusok újraforgatásával, mint a Frankenstein, Drakula, és A múmia. Ezek a filmek arról is híresek, hogy ezekkel indult útjára a nagy Hammer-triumvirátus is, ami két színészt, Christopher Lee-t és Peter Cushingot, valamint egy rendezőt, Terence Fishert takar. Ők hárman szinte a stúdió minden nagy horrorklasszikusánál jelen voltak. Eme hírneves együttműködés első lépcsőfoka, az 1957-es Frankenstein átka volt. A Universal klasszikusai nagy nyomot hagytak a moziba járók köztudatában, így a stúdiónak merész lépésnek bizonyult sok év után újra elővenni ezeket a történeteket, és a saját oldalukról bemutatni. Ebből kifolyólag lehetetlen nem összehasonlítani a filmet az 1931-es eredetijével, de külön érdekesség is megfigyelni, hogy pontosan miben térnek el, és mit őriztek meg például Mary Shelly eredeti regényéből is.

A klasszikus elbeszéléshez hasonlóan a fő cselekmény itt is egy kerettörténetbe van ágyazva. A film elején egy eldugott svájci hegyi börtönbe érkezik meg egy pap az ott raboskodó Victor Frankenstein báró kérésére, aki gyilkosság vádja miatt a halálos ítéletére vár. A báró azt kéri a paptól, hogy hallgassa meg őt, hogy elmondhassa történetét, hiszen később a tiszteletes szavahihetőségét sem kérdőjeleznék meg. Így hát Victor elmeséli neki, hogy már gyerekkorától kezdve mennyire érdekelte a tudomány és annak határának feszegetése. Tanárával és barátjával, Paul Krempe-vel hosszú évek kísérletezései után jutnak el ahhoz a feltett szándékhoz, hogy megpróbálják legyőzni a halált, és a kezdeti állatkísérletekben sikereket is érnek kel. Victornak viszont sokkal nagyravágyóbb tervei vannak. Egy teljesen új emberi lényt akar teremteni, a legnemesebb alkotóelemekből összerakva. Paul kezdetben segít barátjának, ám ahogy látja, hogy Victor mennyire megszállottja lesz ennek, kihátrál, és barátját is arra kéri, hogy ne folytassa tovább kísérleteit. Ebben az is nyomós oknak bizonyul, hogy Victor unokahúga, Elizabeth éppen ekkor költözik be a Frankenstein-házba. Ám Victor hajthatatlan elképzeléseiben, és megszállottsága egyre súlyosabb cselekedetekre sarkallja, hogy megalkossa teremtményét. Végül létre is hozza a halott testrészekből összetákolt lényt, ám annak életre kelésével az események még borzalmasabb fordulatokat vesznek.

A Hammer filmstúdió szerencsére meg sem próbálta lemásolni a klasszikus filmet. Teljesen új irányba terelték a jól ismert történetet, és nem haboztak más szemszögből megközelíteni. A hangulatot sokkal sötétebbre vették, és az erősebb tartalmak ábrázolásában is bátrabbak voltak már. Míg a Universal klasszikusai ma már inkább hangulatos rémfilmek, ez a mai napig igazi horrornak nevezhető. A gótikus horrorok között pedig az egyik legjobb. Gyönyörű díszletei és erős színkezelései hihetetlenül borongós meseszerű környezetet teremtenek. Mintha csak egy régi, poros könyvből olvasnák fel nekünk. De a borzalmak világában végig megmaradunk, a külsőségekben és a mögöttes tartalmak terén is. Mert bár a történeten sokat változtattak az 1931-es filmhez és a regényhez képest, de a fő mondanivalók változatlanok maradtak, és talán még kifejezőbbé is váltak ebben a nyers tálalásban.

Az egyik legnagyobb változáson kétségkívül a teremtmény esett át. És nem csak külsőleg. A Jack Pierce által készített ikonikus maszk még jogvédett volt, ezért teljesen más megjelenést kellett kreálni az új lénynek. De emellett még a történetben való szerepe is leminimalizálódik. Az esetlen, elhagyatott, szeretetéhes és elkeseredett lénynek itt nyomát sem látjuk. Itt ténylegesen csak egy szörnyről beszélhetünk. Egy igazi ösztönlény, aki híján van mindenféle értelmes gondolkodásnak. Bár néhány apróbb pillanatra felvillantják nekünk, hogy azért pislákolhat benne egy kis esetlen értelem, de összességében inkább a vadállati tulajdonságait láthatjuk. Christopher Lee remekül formálja meg ezt a rémalakot. Igaz, nem sok manírra volt szüksége, de ezzel a kevés eszköztárral is képes félelmetes maradni. Bár az is meglátszik majd rajta, hogy Drakula szerepében (1958, 1970) sokkal jobban érezhette magát. A szörny szerepének ilyesfajta leminimalizálása még erős negatív hangot is kiválthatna, de a történet egészét nézve itt ez így van jól. Mert itt nem is a szörny a központi karakter, hanem a történet címszereplője, Victor Frankenstein.

Sok néző a mai napig abban a problémában szenved, hogy a Frankenstein név mögött nem tudja megkülönböztetni a szörnyet a teremtőjétől. Itt ezzel egyáltalán nem lesz problémánk. A film legnagyobb ütőkártyája Victor Frankenstein báró és az őt zseniálisan alakító Peter Cushing, valamint a karakter köré felépített szimbolika. A korábbi filmek mindig felvetették azt a kérdést, hogy ki is valójában az igazi szörny a két szereplő közül. Itt viszont kétség sem férhet hozzá, hogy ki a valódi szörnyeteg, és ennek a momentumnak köszönhetően a Hammer-film berkein belül a jó doktor visszavehette nevét a teremtmény alakjától. Victor Frankenstein egy igazi egoista szociopata, aki tényleg bármire képes a céljai érdekében. Tisztában van a saját zsenialitásával, és nem szégyelli fényezni is azt. Emellett hatalmas öntudattal és felsőbbrendűség-érzettel rendelkezik. Úgy érzi, hogy mindenki felett áll, és joga van megtenni mindazt, amivel nézetei szerint a tudomány fejlődését szolgálja. Akár még az emberölésig is hajlandó elmenni, ha ez biztosítja számára a legmegfelelőbb és legfrissebb alapanyagot az ő végső kreálmányához. Sosem tanul a hibáiból, ha a szörnynek valaki áldozatul is esik, akkor nemhogy elpusztítaná, hanem inkább azon kezd agyalni, hogy mit kell rajta kijavítani. Ezért is jó történeti szempontból, hogy itt a teremtmény szerepét lecsökkentették, mert itt ő csak egy eszköz, amivel Frankenstein gonoszságát demonstrálják. Hogy mi van akkor, ha valaki önhittségétől és saját sötét céljaitól vezérelve belepiszkál a természet törvényeibe. Az eredeti regénynek is ez volt az egyik alaptétele, és ennek bemutatásában csillagos ötösre vizsgázik a film.

Igazi mérföldkőnek számit ez az alkotás a műfajon belül, aminek még a Frankenstein-mitológiát is sikerült tágítania és elmélyítenie. Mert egy új nézőpontból hozzányúlni a jól ismert történethez, és próbálkozását siker koronázta. És nemcsak az adott időszakban, de bátran állíthatom, hogy még ma is tökéletesen megállja a helyét nyers mondanivalójával és kellemetlenül sötét atmoszférájával. Ezen a sikeren felbuzdulva hamarosan elkészülhetett a Drakula is, ezzel útjára indítva a Hammer filmstúdió nagy horrorkorszakát. Peter Cushing és Christopher Lee karrierje is egy csapásra beindult, és az elkövetkezendő években többször is visszatértek ezekhez a jól ismert alakokhoz. Igazi horrorcsemege ez a film, amit bárkinek szívesen tudok ajánlani, Frankenstein-rajongóknak meg szinte kötelező.

9/10

IMDb | mafab