Egy halálra rémült család kéri a paranormális jelenségekben jártas csapat segítségét, hogy vizsgálják ki, mi lakozik a házuk falain belül. Két tudós és egy médium beköltözik a farmra, hogy teljesítse a család kérését. Hőseink eleddig még sosem tapasztaltak semmilyen természetfeletti történést éppen ezért igencsak szkeptikusan állnak neki dolgozni. Holly egyre erősebben érzékeli, hogy ebben a házban valami nagyon hideg és ijesztő lény lakozik, míg Scott és Liam igyekeznek mindent, amit a lány érez befogni a szerkentyűikkel. A kezdeti szkepticizmust hamarosan felváltja a felismerés, hogy ezen az új-zélandi farmon tényleg egy megmagyarázhatatlan valami él, ami egyre erőszakosabban adja a világ tudtára nem szereti, ha a területére tévednek.

Ha egy mondattal kellene jellemeznem a The Dead Room-ot, akkor azt mondanám: mondjuk elment. Igazság szerint nem sok minden történt benne, ami érzelmeket válthatott volna ki belőlem. Nem utáltam, de nem is keltette fel az érdeklődésemet. Olyan semmilyen volt az egész. Az egyetlen dolog, amit igazán ki tudok belőle emelni, az a látvány. Új-Zéland csodálatos alapanyagul szolgál a hosszan kitartott festői képeknek, bár ezt a Gyűrűk ura óta tudjuk. A színek, a hangulat és a környezet is rendben volt. Technikailag nem nagyon lehet belekötni a filmbe, ami tényleg jó pont. Viszont egy kísértetsztorinak hatást kellene kiváltania a nézőjéből. Tudom, hogy nehéz ez a terep, hiszen tényleg hatalmas mennyiségű film készül ebben a témában, nem is várom el, hogy nagyon újat mutassanak nekem, de azért a hangulatot és figyelmet csak fel kellene kelteni valahogy, ha már ezt a témát választották a készítők.

Amint látszik az ismertetőből is, a The Dead Room nem egy sokszereplős, több helyszínes film. Éppen ezért nem ártott volna, ha a szereplők csinálnak is valamit a játékidőben. Ez azonban elmaradt, ráadásul a Hollyt játszó Laura Petersen katasztrofális. Egy percig nem tudom elhinni neki, hogy bármit is képes megérezni a szellemvilágból. Nem láttam mást egész végig, mint egy goth tyúkot, aki bambán hadonászik és erőtlenül hívogatja a kísérteteket. Esküszöm még a sikoltása is béna volt. A másik két hapsi meg csak úgy mendegélt körülötte. Jed Brophy, aki Liam volt sokszor fel se tűnt, hogy szerepel egyáltalán a filmben, a Scottot alakító Jeffrey Thomas pedig azon kívül, hogy a kütyüit molesztálta kíméletlenül nem sokat tett hozzá a dolgokhoz.

Valamilyen oknál fogva fontosnak tartották, hogy belemenjenek olyan témákba is, mint a technológia/tudomány és az okkultizmus közötti különbségek feszegetése. Holly meg Scott nem egyszer egymásnak feszül emiatt, mert Scott nem igazán hisz a csaj tudományában, de azért, ha történik valami, akkor egyből Hollyt kérdezte, hogy mit lát, szóval egyáltalán nem értettem, most mégis mi akart lenni ez a szál? Mert érdekesnek nyilván érdekes. Ha jól felépítik, akkor tényleg elgondolkodtató kérdéseket tudnak feltenni, csak itt éppen nem ez volt a cél. Sokkal inkább az, hogy kitöltsék a játékidőt és valamit adjanak a szereplők szájába. Ennél még az is jobb lett volna, ha egymást adják a szájukba és akkor legalább lett volna mit nézni.

Nos kapunk ablak és ajtócsapkodást, a csillárok himbálóznak rendesen és ami plusz, hogy a házban van egy szoba, ahova nem tud bemenni a szellemünk. Igazából kiderül, hogy miért van ez így, csak értelme nagyon nem volt. Ami viszont a látvány mellett jól sikerült, az a film vége. Pontosabban jobban sikerült. Az utolsó 10 percet úgy összerakták, hogy abban már volt némi izgalom. Igaz a csavar kiszámítható, de ettől még egy-két feszült momentumot kaptunk és a legutolsó képkocka pedig egész fenyegetőre sikerül. Kár, hogy a sztori és a filmkészítők ereje csak a film legvégére érkezett meg. Legközelebb nem ártana, ha az egész film arra törekedne, hogy mondjon és mutasson is valamit.

Pontszámom: 4/10.

IMDb | mafab