Nagyon szeretem a tökös, robbantós, de azért komolyan vehető akcióthrillereket. Nyilván az is jó, amikor a két fél egymásnak feszül és a jó karakter, aki nem is annyira jó, de azért rátalál a jobbik énjére aprítja a népet, de azért nem árt, ha némi agyat is visznek ezekbe a filmekbe. Sajnos manapság ez a műfaj egy kicsit elhanyagolt státuszban van, ám ha alkotnak benne, azért még össze tudnak hozni az átlagosnál jobb mozikat is. Ilyen a 2014-es A védelmező.

Robert McCall csendben éli fegyelmezett mindennapjait. A helyi nagy barkácsáruházban dolgozik, de igazából senki nem ismeri. Nem tudják, hogy mivel foglalkozott, hogyan élt. Annyi személyesebb információt tudunk meg róla, hogy szeret klasszikusokat olvasni. A fegyelmezett idillt azonban szétdúlja egy fiatal lány, Teri, akinek segíteni kell, így Robertben felébred valami. Valami, amit mélyen el akart temetni magában és ezért a bajba jutott hölgy segítségére siet.

Nyilván nem egy bonyolult sztori és nem is egyedülálló. Azt is tudjuk, hogy Robert valamikor egy gyilkológép volt, aki most előveszi a tudását, hogy igazságot szolgáltasson. Csak ezúttal biztosan egy jó ügyért veszi elő a gyilkos tudását. Nem is akármilyen tudást! A védelmező egyik nagy erénye az akciójelenetek és összecsapások megkomponálása. Nagyon véres, erőszakos, ugyanakkor igazán profi. Az operatőri munka elképesztően jó. A beállítások izgalmasak, a harcok nagyon fel tudják vinni a néző adrenalinját. Végre visszatérnek a gyökerekhez és kapunk egy bevállalós, kemény mozit.

Denzel Washington pedig egyszerűen király. Washington amúgyis az egyik kedvenc színészem, akinek csak jó, jobb és legjobb alakításai vannak. A védelmezőben pedig látszik, hogy jól érzi magát. McCall szerepét magáénak tudja és nagyon hitelesen, okosan és hidegrázósan hozza a szerepét. Embertelenség, kegyetlenség, szeretet és empátia. Ez Robert McCall és ezeket az egymásnak teljesen ellentmondó tulajdonságokat Washington be tudja építeni a karakterébe úgy, hogy közben mindegyikben hiteles marad. Amikor meg átkapcsol és aprít, azt öröm nézni.

Ám nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a filmet Antoine Fuqua rendezte, akit egyszer még biztosan hókon fogok csapni A hét mesterlövész remake miatt, hiába imádom a Kiképzést (amiről majd szintén lesz szó az oldalon). Nos Fuqua jól ismeri az akció műfaját, tényleg látszik, hogy igyekezett visszatérni a gyökerekhez. Ám nem volt neki elég, hogy kemény és szikár mozit hozzon nekünk össze, amihez minden lehetőség adott volt, hiszen a szereplői nagyon rendben voltak. Washington mellett Chloë Grace Moretz, Marton Csokas és David Harbour is remek. A rosszfiúk nagyon rosszak és elbizakodottak, akikre ráfér a nevelés. Ezt pedig meg is kapják. Tehát lehetett volna ez egy üditően jó akcióthriller. Csak Fuqua megint túltolta a biciklit. Annyiszor lassítja be a jeleneteket ahányszor nem szégyelli, belerak teljesen felesleges mellékszálakat is filmbe, amivel aztán nem kezd semmit és kétórásra duzzaszt ezek miatt egy olyan sztorit, amibe nincs ennyi és nem is kell, hogy legyen. Egészen hihetetlen, hogy ugyanaz az ember komponálta meg azt a jelenetet, amiben McCall először mutatja meg zseniálisan, mire képes és azt is, amiben mesterséges esőben, lassítva ugrabugrál a végletekig elnyújtva a barkácsáruházban... Minsőgében és kreativitásban ég és föld a két rész.

A védelmező legnagyobb gyengesége tehát egyértelműen a kiegyensúlyozatlan rendezés. Szerencsére minden más, az operatőri munkától a zenén keresztül, a színészekig bezárólag nagyon a helyén van. Robert McCall szerepében Denzel Washington pedig igazán felejthetetlen, éppen ezért tud a film kiemelkedni az átlagból és egy kellően izgalmas, R-besorolású leszámoláspartyvá válni. Fuqua hibái ellenére is nagyon tudtam szeretni A védelmezőt és szerintem a műfaj szerelmesei is így vannak vele.

Pontszámom: 7/10.

IMDb | mafab