Nem igazán tudom, miért kell továbbra is ennyire erőltetni az ördögűzős filmeket. Jó, persze akad egy-két kivétel, ami tényleg jóra sikeredett (Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Az utolsó ördögűzés), de valljuk be, a legtöbb sajnos ugyanazt a panelt másolja és adja nekünk elő újra meg újra. Persze, lehet az az egész nyitja, én is azért nézem meg ezeket a filmeket, hogy lássuk, sikerült-e valami újat hozzáadni a témához. Szóval jöjjön a mai próbálkozónk, a The Exorcism of Molly Hartley című film.

A történet két szálon indul el. Az egyik főszereplője John Barrow atya, a másiké pedig a mi csodás Molly Hartley-nk. Barrow atya egy sikertelen és végzetes kimenetelű ördögűzést követően egy egyházi elmegyógyintézetbe kerül, papi szolgálatai alól felmentik, de ennek ellenére sem veszíti el hitét, és igyekszik megbékélni a történtekkel. Eközben Molly Hartley a 24. születésnapját ünnepli, valamint azt, hogy résztulajdonos lett a cégnél, ahol dolgozik. A buli kicsit felhevül, és a lány végül felvisz magához mulatni egy párocskát. A kellemes este után azonban hamarosan kettős gyilkosság miatt szintén az elmegyógyintézetben találja magát. Molly teljesen tisztában van vele, hogy megszállták, és próbál ugyan ellenállni, de a sötétség erői nem eresztik. Szóval hamarosan kezdetét veszi a harc a gonosz és a kitaszított pap között Molly Hartley üdvéért.

Azt a klisés mindenit neki! Egyszerűen ebben a filmben nincs egyetlen olyan momentum sem, amit ne láttam volna már legalább tízszer. Kapunk leszbijelenetet, furcsa hangokat, egyre rondább és gusztustalanabb Mollyt, egy badass, nagyon kemény papot, egy magát széttárt karokkal a mélybe vető nőt, hányást, és már felsorolni is fárasztó, hogy mi mindent. Az első fél órában már ellövik a tár nagy részét, hogy aztán ugyanabban a mederben, minden feszültségtől mentesen szenvedhessünk tovább a még ránk váró egy órában. Nem értem, miért kell ennyire erőltetni ezeket, komolyan? Sosem értettem, hogy ha az a nyamvadt ördög, démon vagy mifene tárgyakat tud mozgatni, meg másokat irányítani, akkor hogyan lehetséges az, hogy egy egyszerű szíjjal az ágyhoz lehet kötni?!

{spoiler}Mi a fenének kell ellőni a "sikerült-nem sikerült az ördögűzés" játékot, ha a néző úgyis tudja, hogy biztosan lesz még valami, hiszen még több mint 20 perc hátra van a filmből?{/spoiler}

Muszáj elmondanom azt is, hogyan szállja meg a démon a film szerint az arra érdemeseket. Egy rovar képében! Igen, jól olvassátok, egy szárnyas kis légyszerű valami mászik bele az orrotokba, fületekbe és szátokba, hogy aztán belülről dumáljon nektek. Nem is értem, mit kell itt ördögöt űzni, elég lett volna egy rovarirtó is… Az egész olyan nevetséges, hogy szavak nincsenek rá.

Nos, a The Exorcism of Molly Hartley nem több és nem is kevesebb, mint a szokásos ördögűzős film. A színészek rendben vannak, a látvány teljesen jó, nincsen szanaszét effektelve a film, mindent, ami alap egy ilyen filmnél, azt megvalósították, csak éppen a történet sikerült rettenetesen klisésre. Nincs feszültség, nincsen dráma, nincsen izgalom, csak a jól megszokott jelenetek vannak. Teljesen átlagos és unalmas darab.

Pontszámom: 4/10

IMDb | mafab