Bár rendkívül erős a mezőny idén is a horror sorozatok terén, úgy gondolom, hogy, ahogyan tavaly is, Az ördögűző viszi el a prímet. Igen, itt van nekünk ismét a Stranger Things, amié lehetne a trón, de szerintem teljesen más kategória, nem is igazán sorozat jellegű, de erről majd külön kritikában fogok értekezni. Az ördögűző viszont ismét olyan bravúros forgatókönyvvel és történetvezetéssel állt elő, amit páratlannak tartok.

Tavaly is az ötödik részben került sor a nagy leleplezésre és idén is követték a készítők ezt a struktúrát. Persze nem számítottam akkora csavarra, mint az első évadban, de így is sikerült meglepniük, mert szerintem erre nagyon kevesen számíthattak.

{spoiler}

Az előző rész végén Verity valami különöset látott meg az udvaron Grace-szel és Andy-vel kapcsolatban, majd felment Grace szobájához. Akkor úgy tűnt, hogy nem a kislány szobájába nyitott be, mert elhanyagolt volt, rothadó, penészes ételmaradékokkal, festményekkel. Arra gondoltam, hogy talán Andy felesége még sem halt meg, csak el van zárva, mert ő a megszállott. De abban sem lehettünk biztosak, hogy a gyerekek közül kit kísért a gonosz, Calebet, Verityt vagy Gracet. Utóbbi esetében nagy volt rá az esély, mert a kislány agorafóbiás, a többiekkel nem közösködik, szinte egész nap egyedül van, Andy az egyetlen társasága, tökéletes célpont lenne. Arra szerintem nem igen számíthatott senki, hogy Grace nem létezik, mert ő maga a démon és éppen Andy-t akarja megszállni.

Erre a remek csavarra azért is nem lehetett számítani, mert már az első perctől kezdve ismerhettük a karaktert és meg is szerethettük. Zseniális írói munkáról árulkodik, hogy igazából a nézőkből is áldozatot kreál a sorozat azzal, hogy megszeretteti magát a démont, mintha éppen ő érte kellene izgulnunk, így teljesen átérezhetjük, hogyan keríti hatalmába azokat, akikben szimpátiát ébreszt. Tavaly is tanúi lehettünk, hogyan hálózza be a gonosz a potenciális áldozatát, de ott kívülállóként voltunk szemtanúi. Azzal pedig, hogy maga a kislány a démon, szembemegy az alműfaj egyik kritériumával, ami szintén a készítők kreativitásáról árulkodik. Minden ördögűzéssel foglalkozó műnél a démont onnan ismerjük fel, hogy süt róla a romlottság és rothadóvá teszi a gazdatestet is. A legelső film esetében is az volt a cél, hogy Linda Blair kislányosságát teljesen tönkretegyék a maszkmesterek, ezúttal viszont a démon egy tündéri kislány.

{/spoiler}

Magáról a démonról is megismerünk némi háttér információt, miszerint közel ötven éve van a szigeten és szülőket száll meg, akik brutális kegyetlenséggel végzik ki a gyerekeiket. Míg Marcus a ténybeli ismereteket próbálja összeszedni, Tomas a démont szeretné előcsalni az árvaházban, ő a másik síkon ismeri meg a múltat. A flashback jelenetek hihetetlenül jól sikerültek, az operatőri munka ezúttal is kiváló volt. Marcus atya kapcsán pedig meglépték, amit már az első évadban is elkezdtek sejtetni, miszerint homoszexuális. Ennek a szálnak a kibontására sem lehetett szerintem ennyire számítani, de mindenképpen érdekes adalékává válik a karakternek, akinek az életében szemernyi boldogság sem volt soha és talán most alkalma nyílik megismerni az életnek ezt az oldalát is. Ben Daniels pedig fantasztikusan játszik, hihetetlen, hogy ő nincs az A-listás színészek között.

Jeremy Slater ezzel a sorozottal bizonyítja, hogyha kreatív szabadsága van, mennyire jó forgatókönyvet tud szállítani. A sorozat nem jump scare-ekkel ijeszteget és nem cliffhangerekkel éri el a meglepetéseket, hanem a lassú, átgondolt és okos építkezéssel, a karakterek kibontásával és komplexszé tételével. Nagyon más ez az évad, mint az előző, de eddig messze kiváló.