Még 18 rész után is képesek Az ördögűző készítői arra, hogy ne álljanak meg a karakterábrázolásokkal, folyamatosan bontsák ki a szereplőket és értessenek meg motivációkat, indokokat. Nagyon jó látni, hogy nincs felesleges mellékszál a sorozatban, mindennek van értelme, szerepe, fontossága, csak nem azonnal adnak meg minden megoldást a nézőnek, hanem felépítik a kapcsolatrendszereket.

Marcuson és Tomason kifogni látszik a szigeti démon, aki éppen Andyt akarja megkaparintani. A férfi nem tud ellenállni felesége képének, holott tudja, legalábbis nagy valószínűséggel érzi, hogy játszadoznak vele, mert a gonosz emlékeiben változtat meg apró, de lényeges momentumokat, bemocskolva ezzel mindent, ami a férfi számára fontos. Ahogyan Pazozu Regant akarta megszállni, ezért kínozta a lányát, és régi ellenségének megpillantása engedett előrébbjutást az ördögűzésben, ezúttal is megpróbálkozik a két pap, Andy számára fontos tényezőkkel kiugrasztani a démont. Ehhez pedig Verity segítségére is szükségük van.

De ez a rész inkább Marcus jellemének megértését szolgálta. Az évad elején behoztak egy érdekes, de titokzatos szereplőt, Mouse-t, az ördögűzőnőt, aki módszeresen vette fel a harcot, egyesével az egyházon belül terjeszkedő démonok ellen. A Maria Waltersben lakozó szellem viszont többet tudott a nő múltjáról, mint gondolta volna.

Visszaemlékezésekben betekintést nyerünk Marcus kezdő éveire, mikor még Mouse sem lépett be véglegesen az apácarendbe. Mindketten fontosak voltak egymás számára, mondhatni legjobb barátok voltak, mígnem a nő egyszer végzetes hibát követett el, ami örökre megváltoztatta Marcus életét és személyiségét is. Amellett, hogy ismét tanúi lehettünk Ben Daniels elképesztő tehetségének, nagyobb rálátást kaphattunk a karakterére. Marcus szerepe az egyik legkeményebb az összes ördögűző témájú filmben megjelenő pap közül, szerintem még Merrin atyát is kenterbe veri. Hajthatatlan, aki nem adja fel a munkáját. De ebből a részből megtudhattuk miért is fontos neki ennyire, hogy bár, már rég kitagadta az egyház, folytatja a mesterségét, segít az ártatlan lelkeknek. Személyiségének pontosan ezt az apró adalékát hivatott kihangsúlyozni Peter szerepe is.

Míg az első évadban Tomas hitét és akaratát tette próbára Pazozu, ezúttal Marcus inog meg. Peter és az ő kapcsolata szintén komplex, mert több évtized után megadathatna Marcusnak, hogy végre feladja a munkáját, ami egyébként csak szenvedést okoz neki, megnyugodhatna, megállapodhatna és talán életében először boldog lehetne. Ő nem ezt választja és Mouse kapcsán megértjük miért. Végtelenül sebezhetővé és még jobban szerethetővé válik a karaktere.

Természetesen nem marad el a szertartás folytatása sem, a rész végén pedig ismét pofon vágják a készítők a nézőt egy olyan húzással, amire szintén nem lehetett számítani a démontól. Kreativitásuk határtalan, és már biztos vagyok benne, hogy az új gonosz agyafúrtabb Pazozunál, akit csak a bosszú vezérelt. Én már arra sem vennék mérget, hogy csupán egy démon játszadozik a szigeten, túlságosan erős, túlságosan nagy az ereje, és elképzelhetőnek tartom, hogy Grace alakjában, Nikki alakjában és a rész végén, a csavarnál különböző lelkek manifesztációit láthattuk.