Az 1996-os Wes Craven által rendezett Sikoly újra felfedeztette a közönséggel a nyolcvanas években fénykorát érő tinislasher műfaját, amit a gyártó Dimension Films igyekezett is két kézzel kihasználni. Nem csak Cindy kalandjai kaptak új részeket, de megjelent a palettán a Tudom, mit tettél tavaly nyáron-széria, az Urban Legend (ami magyar keresztségben a rendkívül béna Rémségek könyve címet kapta), vagy épp jelen alanyunk, a Faculty is.

Az invázium megtartotta a tinihorrorok jellegzetességeit, csupán annyit csavart a sztorin, hogy a Michael, Jason és Freddy-féle sorozatgyilkosok helyett ráment a sci-fi vonalra, és a Támadók a Marsról-szintű, ún. bodysnatcher történetet mesélt el nekünk. Robert Rodriguez, az Alkonyattól pirkadatig után ismét belekóstolt a műfajba, által az idegeninváziós horrorok új értelmet nyertek a tinik/fiatal felnőttek szerepeltetésével, amelyhez egy igazán impozáns szereplőgárda állt rendelkezésre. De nézzük bővebben, miért is vált be a recept.

A történet röviden: az Ohio megyei Herrington gimibe járó diákok teljesen átlagosan élik mindennapjaikat: klikkesednek, szívóznak egymással, a suliújságot készítik vagy épp drogokkal üzletelnek. A tanári kar próbálja a megszorításokkal teli iskolát működőképessé tenni a tőle telhető módon, amiben egyetlen biztos forrásnak a suli focicsapata minősül. A leggyengébb láncszemként funkcionáló Casey egy idegen életforma egyik példányára bukkan a focipályán. A földönkívüli parazita az emberekbe jutva átveszi az irányítást a test fölött, így a megfertőzött tanári kar után pár tinire hárul a feladat, hogy megvédjék a földet az inváziótól.

Az inváziumot nagyon nehéz egyetlen kategóriába sorolni, mindenből van benne egy kicsi: a sci-fi vonalat a földönkívüli lény erősíti, a horrorért a gyilkolások kendőzetlensége a felelős, és nem kevés vígjátéki elemet is tartalmaz. Igazi műfaji keveredés, melyben jelen van a Testrablók támadása, A Dolog vagy épp a Sikoly, de az anyaszörny elpusztítása is egy-az-egyben az Alient és a Terminátort idézi. Érdekes módon ez a kavalkád remekül működik együtt, nem csoda, hogy a filmet három kategóriában is jelölték a Teen Choice Awardson és kettőben a Szaturnusz-díjra is esélyes volt (sajnos egyikben sem nyert).

Az említett kategóriaorgia köszönhető a rendkívül impozáns színészgárdának, akik többnyire még ismeretlen elsőfilmes kamaszok voltak. A Delilah-t alakító Jordana Brewsternek ez volt az első filmszerepe, amivel csöppet sem vallott szégyent, a flegma p*csát kisujjból kirázza karakteres arcával és mimikájával, főleg ha megemlítjük, hogy Sarah Michelle Gellar és Jessica Alba is esélyes volt a szerepre. Jordanán kívül még Usher Raymond (Gabe) is első filmszűzként kapott lehetőséget, de Josh Hartnett (Zeke) is aladdig csak a szintén ’98-as Halloween - 20 évvel későbben volt látható. Jordana sokaknak azóta a Halálos Iramban Miájaként lett ismert, míg Hartnettnek ezt követően indult be a karrierje és ő lett a tinilányok egyik nagy kedvence. {spoiler} (Érdekesség, hogy Hartnett Zeke-je az egyetlen olyan karakter a filmben, aki semmilyen módon nem fertőződik meg az idegen parazitával). {/spoiler}

Folytatva a fiatalokkal, Elijah Wood a méltatlanul elfeledett North: Világgá mentem után ismét főszerepet kapott, már itt is megcsillogtatta tehetségét, melyet Peter Jackson fel is fedezett magának és ez után kapta meg Frodó szerepét a Gyűrűk ura-trilógiában. Az ifjonc Elijah remekül brillírozik a suli pancsereként, majd válik a világ megmentőjévé. Nem titkoltan Casey és Zeke produkálja a legnagyobb jellemfejlődést az egész filmben, amely nagyban köszönhető a forgatókönyvíró Kevin Williamsonnak (nem csoda, előtte a Sikolyért megkapta a sci-fi/horror műfaj legrangosabb elismerését, a Szaturnusz-díjat), másrészt a két színész játékának, amivel Rodriguez annyira meg volt elégedve, hogy később a Sin Cityben is szerepeltette őket.

Egy jó horrorból nem hiányozhatnak a kötelező cicik sem, amit a gyönyörű Laura Harris „szállít” nekünk: a cuki, ártatlan szöszi, aki állandóan teljes nevén, Marybeth Louise Hutchinsonként mutatkozik be, kettős szerepben remekel: ő alakítja az iskola újoncát, majd szintén ő szolgáltatja az Invázium legmegdöbbentőbb fordulatát. És persze ne feledkezzünk el Clea DuVallról (American Horror Story, A szolgálólány meséje, Lizzie Borden története), aki Stokely, a különc goth figurát játssza. Külön érdekes, hogy Clea a valóságban leszbikusként éli az életét, a filmben pedig paradoxonként egy heteroszexuálist játszik, akit viselkedése és kinézete miatt mindenki leszbikusnak hisz.

A szereplőknél maradva, ám áttérve a felnőttekre itt is igazán impozáns felhozatalt rittyentett össze a McCarthy - Vernieu páros. Ők ketten, illetve McCarthy későbbi partnere, Kellie Roy legendának számítanak a szakmában, a két szakembernek rengeteg film és sorozat szereplőit köszönhetjük, a Démonok között vagy épp a Kegyetlen játékok is az ő nevüket fémjelzi, de például a hamarosan érkező Ragyogás folytatása, az Álom doktor kasztingja is tőlük került ki. Rodriguez előző filmjében, a már említett Alkonyattól pirkadatigban a szívdöglesztő táncot lejtő Salma Hayek visszatér a kissé visszafogottabb Harper nővér szerepében. A nagybetűs NŐ szerepét most Famke Janssen veszi át tőle: a szürke kisegérből igazi vadmacskává váló irodalomtanárnő hozza a szexszimbólum szerepét, bár a szappanoperákra, főleg Betty, a csúnya lányra hajazó átváltozása kicsit nevetésre készteti az embert. Sokáig úgy volt, hogy Drake igazgatónőt Gillian Anderson (alias Scully ügynök) fogja alakítani, ám az X-akták moziváltozata mellett ezt már nem maradt ideje bevállalni, így kapta a szerepet Bebe Neuwirth. Willis fociedzőt sem akárki alakítja, Mr. „Terminator T-1000” Jason Patricket köszönthetjük a szerepben, akire remekül illik ez az idegbeteg karakter. Az ő szerepeltetése révén tűnik fel ismét egy terminátoros utalás, amelyből több is visszaköszön a filmben: a biosztanár Mr. Furlong keresztneve Edward, ami ugyebár a T2 - Az ítélet napjában John Connort alakító színész valódi neve.

Ha már az utalásoknál tartunk, említsünk meg párat: a rendező Rodriguez számos utalást rejtett el a filmben a korábbi alkotásaira vonatkozóan, az egyik a film elején látható, mikor Elijah Wood a vécébe zárkózik, a háta mögötti falon látható egy pókforma és fölötte egy szöveg: Tito + Tarantula. Ez az együttes szolgáltatta Rodriguez fiilmjeinek, a Desperado és az Alkonyattól pirkadatig című filmek muzsikáját ( az After Dark mindenkinek ismerős, ugye?). A direktor úr húga, Tina is kapott egy cameoszerepet, ő az a lány, akitől Marybeth érdeklődik a tanári holléte felől. Az eredeti, vágatlan verzióban szerepelt még egy karakter, Venus, aki szerves része lett volna a cselekmény alakulásának, azonban az állandó hisztijei miatt Rodriguez kivágta az összes jelenetét, kivéve egyet: az akváriumos snittben Venus a Gabe háta mögött álló lány, aki a film előzeteseiben is látható maradt. Apró fun fact, hogy az előzetesben szintén számos olyan felvétel látható, ami a végső változatból kikerült.

Látvány szempontjából igazán nincs okunk panaszra, az akkori mércéhez igazodva a Faculty nagyon pazar látványt kapott. A Digiscope és a Hybride Technologies emberei igazán kitettek magukért, mind a maszkok és a miniatűr makettek, mind a vizuális effektek szempontjából kiválóan teljesítettek, amelyek az akkori XTRO 4 és hasonszőrű megoldásokhoz képest kiemelkedően hatnak, és mai szemmel sem tűnnek csúnyának, sőt! A jelenetek kimondottan véresre és undorítóra sikeredtek, a szúrások, vágások, oszlások és testnedvek látványán elégedetten csettinthetünk.

Miután a Sikoly és a Mimic is hatalmas sikert ért el a mozikban, amiben nagy szerepe volt a zenéjüket szerző Marco Beltraminak, nem is volt kérdés, hogy Rodriguez ehhez a filmhez is őt kéri fel, és a mester most nem okozott csalódást, a sejtelmes hangeffektek és kemény dallamok remek egyveleget alkotnak, növelve az amúgy sem alacsony feszültségszintet. A filmre kapott 15 milliós büdzsé az impozáns színészfelhozatalnak, a nagyszerű látványnak és Rodriguez nevének köszönhetően közel háromszorosát, 40 millió dollárt termelt vissza, emellett kritikailag és nézői sikerként is befutott. Nagy szerencse kellett hozzá, hogy idáig eljusson a Faculty, ugyanis az első forgatókönyvváltozat még teljesen máshogy nézett ki, még a címe is a The Feelers (A csápok) névre hallgatott, amire sokáig nem is találtak vevőt, majd amit később a Weinstein testvérek kapásból visszadobtak átírásra. Több dialógussal, a szereplők számának növelésével és egy 5 perces leforgatott CGI-jelenettel megspékelve már zöld utat kapott a project, így Harvey és Bob Weinstein az először 10 millióra kalkulált költségeket megemelte 15-re. A számítógépes effektek elkészítése azonban több időt igényelt a vártnál, így október helyett novemberre csúszott a premier, majd még egy hónapnyi finomítás után december 25-én a mozikba is eljutott, ahol többek közt az Az őrület határánnal kelt versenyre és szerezte meg az első helyet.

A Faculty 1998 egyik meglepetésfilmje lett, amely ugyan nem reformálta meg a tinihorror műfaját, de kellően finomított rajta. A remek forgatókönyvével, parádés színészi játékával, lenyűgöző látványával, finom humorával a remek filmzenének és a tökéletes időzítésnek hamar közönségére talált, beindítva és felemelve jó pár színész és színésznő karrierjét. Rodriguez méltán büszke második horrorfilmjére, ahogyan sokan mások is, ezért ne higyjetek az IMDb-s pontszámnak, simán megüti az alant látható szintet.

8/10

IMDb | mafab