Az Aokigahara erdőt körüllengi a misztikum. A Fuji lábánál fekvő terület az egyik legnépszerűbb hely a földgolyón az öngyilkosságot elkövetni vágyok számára. Rendkívül creepy helyszín, rengeteg megmagyarázhatatlan jelenséggel. Úgy tartják, hogy az erdőben elhunytak szellemei sosem fognak megnyugvást találni. A turisták persze ide is hamar betették a lábukat, idén pedig az amerikai filmgyártás is felfedezte magának az erdőt, hiszen gondoljunk csak bele, elég világbajnok ötlet ebből az alapanyagból egy horrorfilmet készíteni.

Sara (Natalie Dormer) különös telefonhívást kap a felkelő nap országából. Japánban tanuló ikertestvérének nyoma veszett, utolsó ismert tartózkodási helye állítólag a híres-hírhedt Öngyilkosok erdeje volt. A lány érzi a bajt, de biztos benne, hogy testvére sosem lenne öngyilkos. Elhatározza, hogy megkeresi a kámforrá vált tesót, ezért amilyen gyorsan csak lehet, összepakol, majd a következő vágóképen már Japánban látjuk…

A csaj összeszed pár embert – akik persze nem győzik lebeszélni őt a tervéről –, aztán szépen be is mennek az erdőbe. Abba az erdőbe, mely állítólag szellemjárta, és cseppet sem barátságos.  Az ilyen „egyhelyszínes” alkotásoknál fontos, hogy erős legyen a forgatókönyv, hiszen csak így tudják eredményesen felhasználni az alapkörnyezet adta lehetőségeket. Magyarul egy jó szkripttel csúcsra lehet járatni a parafaktort. Sajnos a The Forest ezen a ponton roppant felemásan teljesít. Kezdetben a film kellő nyugtalanságot áraszt. Akadnak sokat sejtető, jump scare nélküli szekvenciák, melyekre a kiváló operatőri munka is rátesz egy lapáttal, de mindezek semmit nem érnek, mert 2 perc múlva már valami foszladozó hulla robban a pofánkba. Komolyan, miért kellettek ebbe a filmbe ezek az olcsó ijesztegetések? Teljesen szétverik az amúgy jobb sorsra érdemes koncepciót.

Ezen a helyen semmiben sem lehetsz biztos, a szemed becsaphat, könnyen hallucinálhatsz. Ehhez mérten kapunk ugyan pár mindfuck jelenetet, de nem túl sokat.

{spoiler}Vajon merre folyik a folyó?{/spoiler}

Lehetett volna több mindennel játszani, több kreativitást vinni az egészbe. Néhol ugyan felcsillan a remény, de egyszerűen az a szikra annyira halovány, hogy tornádó módjára fújja el a középszerűség. A másik nagy baj, hogy a film nem igazán tudja, mire fókuszáljon. Az erdőre? Vagy a testvéri szeretet megpróbáltatásaira? Esetleg egy múltbéli tragédiára? Döntésképtelenség uralkodik a képernyőn. Natalie Dormer sem sokat lendít a helyzeten, teljesen hiteltelen ebben a szerepben, olyan arccal tolja le a játékidő szűk 90 percét, hogy a fülem kettállt. Félrement a főszereplőcasting, ez nem vitás, ugyanakkor a mellékszereplők – főleg az ázsiaiak – teljesen jól hozzák figuráikat.

A The Forestnek nem sikerült a témában rejlő lehetőségeket kihasználnia. 2016 tehát továbbra is adós egy ütős, jól sikerült horrorral. Hamarosan érkezik az ígéretesnek tűnő The Witch, amit legalább annyira várunk, mint egy lottóötöst…

5/10

IMDb | mafab