Üdv! Kényelmesen ülsz? Oké, örülök. Feltennék neked egy kérdést: mekkora befolyással vagy az életed alakulására? A nevedet akkor kapod, mikor felsírsz, nem te választod. Persze megváltoztathatod, de az már nem az igazi. Mi a helyzet a szüleiddel? Ők hozzád tartoznak, velük kapcsolatban sincs döntési lehetőséged. És a kedvenc focicsapatod? Ott volt a stadion a házatok mellett, benne a Zöld Sasokkal, az egész kerület nekik szurkolt, szóval itt sem volt igazán választásod. Befektetési tanácsadó vagy? Mondd csak, apád mivel foglalkozott? Na ugye. Nincs itt kérem semmi látnivaló, sorsunk eleve elrendeltetett. Ez már a Játszma, Drága Barátom.

Nicholas van Orton (Michael Douglas) egy sikeres, de búval bélelt bankár. Mindene megvan, de valójában semmije sincsen: lubickol a lében, a legdrágább éttermekbe jár, ugyanakkor elvált férfi, egyedül él, csak a bejárónőjével van valamiféle emberi kapcsolata. Csak az üzlet, semmi magánélet. Depressziós, kiégett. Még saját születésnapját is egyedül ünnepelné. 48 éves lesz, édesapja hasonló korban lett öngyilkos... Az izgalmak akkor kezdődnek, amikor Nicholas eltűnt öccse újra felbukkan a színen. A tékozló fiú különleges szülinapi ajándékot ad bátyjának: a titokzatos Civil Rekreációs Szolgálat (CRS) szervezésében részt vehet egy játékban, amely azt igéri, hogy felpezsdíti szürke napjait. ("Azt adjuk, ami hiányzik.") Aláír egy csomó papírt, néhány teszten is részt vesz, de nem igazán tudja, mi vár rá. Nos, rövidesen beindul "valami": Nicholast megzsarolják, bankszámláját kipucolják, majd autóstul a folyóba esik. A tőzsdecápa kezd megzavarodni. Mi az, ami a játék része, és mi az, ami nem? A szabályok meglehetősen homályosak, Nicholas cérnája pedig fogytán...

Egy igazán mély és komplex mondanivalójú filmet láthat az, aki becsúsztatja a lejátszóba a Játsz/mát. Főhősünk olyan építményekbe teszi be a lábát, amelyeknek elsőre nem látszanak a falai, így azt képzeli, hogy bármit megtehet, szabadon mozoghat. Aztán egyszercsak meglátja a falakat, és rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik. A falak hirtelen összedőlnek. Vajon kikerült a játékból? Ugyan már. A Játsz/ma egy nagyon finom allegóriája a világunknak: biológiai és társadalmi determináció kérdése, mivé válunk. A szabad választás illúziója mindig előttünk lebeg, de ez tényleg csak illúzió. Erről persze lehet vitatkozni, de ezenfelül is találhatunk érdekességeket: rohadt nyomasztó jelenetekkel ösztökélnek minket arra, hogy nézzünk magunkba. Bújjunk életünk színfala mögé, és állapítsuk meg, hogy mi hiányzik nekünk. Végül Nicholas is eljut a felismerésig...

David Fincher fantasztikus sorozatot produkált a '90-es években: először megrendezte az Alien 3-at, aztán jött a zseniális Hetedik, majd a szintén kiváló Harcosok klubja előtt még gyorsan bedobta a Játsz/mát. Nem rossz széria. Színészeit jó érzékkel mozgatja a sakktáblán (főleg az istenkirály Michael Douglast, de azért Sean Pennről és Deborah Kara Ungerről se feledkezzünk meg), a feszültséget ismét mesterien adagolja, és meglepetésekből sincs hiány - a csavaroknak se szeri, se száma. Nem könnyű filmecske, de hát az élet sem habostorta, nem igaz?

10/10

IMDb | mafab