Köszönjük a magyarországi forgalmazónak, a Freeman Filmnek, hogy megnézhettük a filmet! Premier: ma este!
Manapság bitangul megéri thrillert készíteni, pláne akkor, ha az egy nagysikerű regény adaptációja. A könyvet zabáló közönség adott, és nem is kell rá sokat költened, tehát szinte garantált a siker. A 11 milliós példányszámban eladott A lány a vonaton egy élvezetes olvasmány, egy remek pszichothriller-krimi ötvözet - éppen ezért kár, hogy a filmes átirat, bár nem nevezhető gyengének, jelentősen elmarad Hawkins munkája mögött.
Rachel (Emily Bunt) ingázó: mindennap felül a vonatra, hogy bemenjen a városba (a regénnyel ellentétben nem Londonba, hanem New Yorkba). Minden egyes nap kétszer elhalad régi háza előtt. A ház előtt, ahol a volt férje (Justin Theraux) az új feleségével (Rebecca Ferguson) és pár hónapos gyermekükkel lakik. Rachel szenved, bánatát alkoholba fojtja. Látszólag képtelen továbblépni, de igyekszik elterelni gondolatait a házról és lakóiról: egyre jobban figyel egy másik házat, nem messze egykori otthonától, és az ott lakó párról talál ki történeteket: fantáziája szerint Scott (Luke Ewans) és Megan (Haley Bennett) élete felhőtlenül boldog. Szeretik egymást, és tökéletes életük van. Rachel is ilyen életre áhítozik. Egy reggel azonban ijesztő dolgot vesz észre Meganék hátsó udvarán, ami mindent megváltoztat. Miután a pár női tagja eltűnik és halottnak vélik, Rachel jelentkezik a rendőrségen, és elmondja, mit látott. De vajon tényleg azt látta, amit látott ? Hihet egyáltalán zavart elméjének ? Egy biztos: belecsöppent az eseményekbe, és most már nemcsak egy lány a vonaton.
Kezdeném azzal, hogy Emily Blunt zseniális: lehengerlően adja vissza egy önmagába zuhanó, masszív alkoholista mindennapjait, a szánnivaló hebegésektől kezdve, a semmibe meredő tekinteten át, egészen a félelmetes részeg kiborulásokig. Annyira tökéletesen hozza a felpuffadt arcú, alkoholmámorban úszó Rachelt, hogy eleinte azt hittem, a rendező tényleg leitatta a forgatáson. Szerencsére erről szó sincs, játéka azonban tényleg elképesztő. A többiek sem vallanak szégyent: Haley Bennett mindent megtesz azért, hogy ne csak egy hisztis tyúknak nézzük, és javarészt sikerrel is jár. Rebecca Ferguson Annája a regényhez hasonlóan kellően hűvös és szenvtelen. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a film problémái nem a színészek vagy éppen a három fontos női karakter körül jelentkeznek...
A Holtodiglannal való párhuzam tagadhatatlan: lebomlik az idill, hogy átadja helyét a mocskos játszmákkal teli kapcsolati hálóknak. Vajon megbízhatok abban, akivel élek, tényleg ismerem? A regény ezt kellően nyugtalanítóan adta át, ami nyomasztó érzéseket keltett az olvasóban, itt azonban csak néha tudunk megfeszülni a történéseken, köszönhetően annak, hogy a készítők eléggé hanyag munkát végeztek bizonyos területeken. Egyrészt mintha elfelejtették volna a krimi vonalat, pedig a Megan utáni nyomozás egy fontos pontja az eredeti műnek, másrészt a képi világ irtózatosan lapos: A lány a vonaton hiányt szenved emlékezetes beállításokból, sőt néhol egy egyszerű tévéfilm érzetét kelti. A sokszor ide-oda imbolygó kamera pedig nem túl kellemes, higgyétek el. A zene, bár a trailerben hallhatónál valamivel jobb, nem valami hangulatos, inkább olyan semmilyen. A rendezés tehát lagymatag, nem fektet elég nagy hangsúlyt a hangulat és a feszültség megteremtésére.
Mindezek ellenére A lány a vonaton egyáltalán nem sikerült botrányosra, ugyanakkor mégiscsak csalódást kelt. Emily Blunt viszont frenetikus, főleg miatta érdemes megtekinteni a filmet.
6/10