Érdekes, hogy újra olyan filmet találtam, amit szeret a nagyközönség, én meg 15 perc elteltével feladtam és kikapcsoltam. Másnap úgy döntöttem, veszek egy (inkább kettő) hatalmas levegőt, és újra belekezdek. A spoilerrészek alatt el is magyarázom, miért vagyok mérges.
Történetünk főszereplői a tündi-bündi, szeretetreméltó, édes Thomson testvérpár, akik Brooklynból a csendes kisvárosba, Bensenville-be költöznek anyjukkal, Susannel (Teri Polo). Az idősebb fiú, Dane (Chris Massoglia) 17 éves - nem elég, hogy tini, de elszakították a barátaitól, száműzték egy poros, dögunalmas helyre, és mindezek mellé vigyáznia kell a 10 éves öccsére, Lucasra is (Nathan Gamble). Bizony, gonoszak az anyák, ha unalmukban dolgozni mennek, hogy eltartsák az egyedül nevelt gyerekeiket. Tehát Dane morcos, és az egyetlen, akivel játszana, Julie (Haley Bennett), a szomszédcsaj.
A pincéjükben lévő feneketlen lyuk apropóján össze is barátkoznak, ahogy azt kell, és bárhogy is próbálják megfejteni a lyuk mibenlétét, és egyáltalán a méretét, semmire nem jutnak. Aztán, ahogy az lenni szokott, elkezdődnek a furcsaságok, mert mit tesz ilyen helyzetben egy tini? Semmit, az égegyadta világon semmit. Kiderül, hogy Lucas piszok módon fél a bohócoktól, amit meg is értek, meglepő módon bohócokat lát mindenütt. Julie nem szereti a vidámparkot, mert pár évvel ezelőtt a barátnője ott halt meg, erre üldözi egy kislány szelleme. Dane sem maradhat ki, ő egy „óriást” kap, hogy miért az derüljön ki a filmből. A titok ismerője egyedül Creepy Carl (Bruce Dern), akitől segítséget is kérnek a fiatalok. Mindenkinek megelevenedik a rémálma, amitől a lelke mélyén a legjobban fél. Van, aki le tud ezzel számolni, van, aki nem... Ízelítőnek ennyi.
A fent leírtak egy „fantasythrillerhez kapcsolódnak, amit 3D-ben játszottak a mozikban, sőt 13 év felettieknek simán ajánlják. Nem értem a lényeget, talán ezzel akarták megmutatni, hogy bármitől is fél az ember, azt legyőzheti? Joe Dante nem volt hű önmagához, régebbi filmjei között ott van a Szörnyecskék, a Piranha vagy a The Howling. Egyik sem nyújt felejthetetlen élményt, de a The Hole labdába sem rúghat. Eme remekmű Mark L. Smith fejéből pattant ki, neki köszönhetjük a Vacancyt. Javier Navarrete neve is ismerős lehet, ő szerezte a zenét ehhez a filmhez is és például a Mirrorshoz is.
Szóval mind a készítők, mind a szereplők híres-neves-ismert emberek. Felmerül a kérdés, akkor mégis ezt hogyan hozták össze? Miért? Tetszett valakinek? Mi velem a baj, hogy nem élveztem? Nem számítottam vérengzésre vagy kőkemény horrorra, elég lett volna, ha úgy kelek fel, hogy elgondolkozok... De semmi. A kölykök: Dane ismerős lehet a Rémségek cirkuszából, de ott nem volt ennyire szájbavernémegypéklapáttal feje; Lucas szerepléseit felsorolni is sok lenne, neki a vígjátékok jobban kedveznek; Miss Julie sem tétlenkedett ezidáig, de ő sem volt túl szimpatikus. Mondanám, hogy jól játsszák, amit kell, de nem így van, ripacsnak és totálisan kezdőknek látszanak. Az anyuka, Teri Polo szereplését pedig végképp nem értem...
{spoiler}
Már akkor kinyílt a zsebemben a bicska, mikor pszicho-Dane jól el akarta verni az öcsikét, mert az leégette a csaj előtt... Ennyire egy ökölbemászó arcot... De annál a párbeszédnél (a legtöbb szánnivalóra sikeredett), mikor megmutatják a lánynak a lyukat, már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek...
*- Megnézed a lyukunkat?
- Hogy mi? Szóval ti ezzel szoktatok játszani? A lyukatokkal?*
Most komolyan? Értem én, hogy ez vicces, de végig a lyuk kétes fogalmán rugózni borzasztó fárasztó, és egy idő után már nem poén.
Az egyetlen, ami nagyon tetszett, az Dane világa volt, imádtam a díszletet és az „óriást”, ahogy pár perc alatt kiderül, miért mardossa folyamatosan a bűntudat a fiút, és hogyan tud felnőni a feladathoz. {/spoiler}
Egy szombati esős délutánra javasolt, ha nincs más. Ha valaki már látta, mesélje el, milyen következtetést vont le!
Szerintem: 5/10