Első gyermeküket váró házaspár új házba költözik. Sőt, nem is egyszerűen új házba, hanem visszaköltöznek a nő szülővárosába. Mindezt csak ideiglenes jelleggel, amíg sikerül túllenni valamilyen közelmúltbeli, ám rendkívül kellemetlen eseményen. A férfi lelkes, hiszen új munkát is kapott, a nő azonban egyáltalán nem rajong, hogy ott kell hagynia a megszokott környezetet, a barátait, ráadásul így csak anyjához van közelebb, akivel kapcsolatuk a hűvösnél is hűvösebb, és erre rögtön sikerül is rátennie egy lapáttal, amikor lánya megkérdezése nélkül házavató partit szervez. Az összejövetelen a nő észrevesz egy férfit, aki különös tekintettel néz szét a házban, majd azt állítja, hogy "érdekes energiákat érez". Arra már nem kap választ, hogy ez pontosan mit is jelent, pedig nagyon érdekelné, főleg, hogy egy idő után megmagyarázhatatlan dolgok kezdenek történni a házban, mintha nem lennének egyedül. Tényleg kísértet bujkál a falak közt, vagy az egész csak a fejében játszódik le?

Új házba költözés. Az erdei kirándulás mellett a horrorrajongók másik "kedvence". Igaz, nemrég ugyanezen fanyalogtunk, de sikerült ránk cáfolni. És a mostani film is kifejezetten jól indul. Semmi felvezetés, egyből a közepébe vágunk, pontosabban elég hamar felépítik a karaktereket és az idillinek korántsem mondható légkört. A főszereplő, Jennifer arca az első pillanattól kezdve kellemesen neurotikus, de úgy, hogy azonnal megkedveltem. Hasonlóan imádnivaló lesz a mindent jobban tudó anya és a "férfias" racionalitást képviselő férj is, bár utóbbi csak a történet előrehaladtával lendül bele igazán. Lényeg az, hangulatalapozásból ötös.

A feszültségfokozás is egészen jól halad eleinte. Nekem kifejezetten tetszett, hogy igyekeztek minimalista eszköztárral borzongatni, és nem akarták izomból a képünkbe tolni a "gonosz erőket". Ugyan ismerős dolgokat látunk-hallunk majd (kopogás, ajtók, elmozduló tárgyak), de ezek az amúgy teljesen csöndes házban az egyébként is zaklatott lelkiállapotú nő őrlődésével egy pont megfelelő elegyet alkottak, aligha fogunk együttérezni a helyzetet elbagatellizálni igyekvő férjjel. Ráadásul ott volt még a megpendített múltbéli trauma, szóval egész belelkesedtem, és izgatottan vártam, hogy összeálljon a kép.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy véget ért az emelkedő, és újból sík felületen haladunk tovább. Egész pontosan arra gondolok, hogy elkezdte magát ismételni a film. Vagyis ijesztget-borzongat, de kissé céltalanul. Nem kaptam semmilyen kapaszkodót, valami beszélgetésfoszlányt, valami papírfecnit a szekrényen, esetleg egy falból jövő elsuttogott szót, ami közelebb vinne a rejtély magyarázatához. Mint már említettem, a főszereplőt végig öröm volt nézni, de már kezdett fogyni a türelmem. Ugyan végül minden választ megkapunk, de darabokban, felvezetés nélkül. Egyszer csak hopp, bedobják, és ott van. Bár amikor már ott volt, megbocsátottam a dolgot, mert a feltárt múlt és jelen egyaránt igen tetszetős. Különösen az utóbbi érdekes, és egyértelműen kiemeli a sablonok közül.

A másik problémám az volt, hogy az intenzitás növelése érdekében mégiscsak a jól bevált eszközökhöz folyamodtak, és az addig kifinomultan operáló gonosz erők mégis inkább izmozni kezdtek (lásd széttörő ajtó, fényjelenségek stb.). Számtalan példát találhatunk erre, de én ezekkel nem vagyok kibékülve. A semmi, a "potenciális" valami engem sokkal jobban megérint, mint a "konkrét" valami.

Szóval kicsit a "vitt is ajándékot, meg nem is" esete a film. Amit láttam, annak a nagy része tetszett, ugyanakkor mégis bele tudtam kötni. Én alapból nem szeretem annyira a természetfeletti elemeket tartalmazó alkotásokat, ugyanakkor mégis megfogott. Az ilyesmit pedig szerintem mindenképpen erősségnek kell tekinteni, vagyis azt, hogy meg tudta hálálni a nyitottságot. És mondom, Emily Goss nagyot alakít. Úgyhogy mindent összevetve mégiscsak tök jó lett, rajongóknak mondhatni kötelezően ajánlott.

7/10

IMDb | mafab || magyar felirat