1961. Mindenórás nő fájdalmasan nyöszörög. Nővér azonnal az orvosért küld. "Még van esély. Készítse elő!" - utasítja a doki a nővért a gyors vizsgálat után. "Ő az utolsó." - teszi hozzá, majd elővesz egy szikét. Utána azonban mégis baba nélkül látjuk a nőt, aki kérdően néz az orvosra, de ő csak annyit tud mondani: "Sajnálom."

Húsz évvel később. Egy diákegyesületnek otthont adó vidéki ház bezárni készül nyárra, a lányok pakolnak, takarítanak, nagy a sürgés-forgás. A végzősök azonban úgy döntenek, hogy mégis ottmaradnak és csapnak egy nagy bulit. Az egyesületet vezető szigorú idős nő (Mrs. Slater) hallani sem akar a dologról, de a lányok tojnak rá. Mi több, elhatározzák, hogy bosszút állnak rajta az itt töltött 4 évért: titokban elveszik tőle a hegyes végű botját, és a sosem takarított medence kellős közepére teszik egy gumiabroncsra, és pisztollyal kényszerítik a nőt, hogy ruhástól menjen be a vízbe és hozza ki. Mrs. Slater amúgy nem más, mint a 20 évvel korábban látott nő, aki azt a traumatikus szülést elszenvedte, ráadásul ugyanabban az épületben. A pisztolyos tréfa azonban rosszul sül el (haha): a vaktöltények közé véletlenül belekerült egy igazi is. A társaság nagyszájú szőkéje nem enged mentőt meg rendőrt hívni, ehelyett törölközőkbe csavarják a holttestet és bedobják a medencébe.

A bulit "természetesen" megtartják, amikor is az egyik lánynak eszébe jut, hogy mi lesz, ha valaki felkapcsolja a medence lámpáit. Egyiküket el is küldik, hogy kapcsolja le a biztosítékot. Azonban valaki vár rá a pincében, és az arcába döfi a hegyes végű botot, majd fel is kapcsolja a lámpákat. A lányok rémültek veszik észre, hogy a medence bizony üres...

Slasherszinten egészen kellemesre sikerült a kerettörténet (a végső magyarázat is elég jó). A mű egészén azonban sajnos nagyon érződik, hogy a 80-as évek dömpingjének egyik tagja. Nem is a sablonossággal van baj, mert azt egy (akkori) tucatműfaj egyik képviselőjétől sem lehet elvárni, hogy pont ő lesz az, aki újítani fog, de legalább az alapdolgokat illene úgy prezentálni, hogy akár többször is legyen kedvünk megnézni a filmet. Nem fogjuk a körmünket rágni izgalmunkban; nem fogunk elégedetten csettinteni a kiváló maszkmesteri megoldások láttán (bár azért akadt egy kivétel, lásd a mosdós jelenet végeredményét); már ha egyáltalán látnánk őket, nagyon rövid snittekkel szúrják ki a szemünket (haha); és akkor a szokásos slasheres bénázásokról, bakikról, színészi teljesítményekről még szó se esett. Szóval hiába az átlagosnál jobb sztori, meg az egy-két becsúsztatott poén, engem nem kárpótoltak a hibákért.

A Wikipedia szerint ez egy "cult classic" a műfaj rajongóinak körében. Én is azért választottam, mert úgy emlékeztem rá, hogy a korábbi megtekintés során (akkor még kevesebb slasherrel a hátam mögött) tetszett a film, de most sajnos csalódást keltő élmény lett belőle. Kicsit talán ezt is tükrözi a pontszám.

Még egy érdekesség a végére: készült belőle egy 2009-es remake, amiben az egyesület vezetőjét nem más, mint Carrie Fisher alakítja. A pontszámok alapján azonban úgy tűnik, nem sikerült új életet lehelni az eredetibe.

5/10

IMDb | mafab