Manapság, amikor futószalagon jönnek ki az új horrorfilmek, könnyen meg lehet feledkezni a régi idők alkotásairól, pedig sok esetben erőteljesebben dolgozták fel akkoriban a témákat, mint napjainkban. Elvégre még a horror berkeiben is voltak tabutémák, még ott sem mutathattak meg mindent (nem úgy, mint most), éppen ezért sokkal finomabb és szerintem sok esetben hatásosabb eszközökhöz folyamodtak a készítők annak érdekében, hogy ezeket a tiltott témákat fel tudják dolgozni a vásznon. Leventével mindig is rajongtunk a régi Hollywoodért és természetesen az oldschool horrorokért, éppen ezért úgy gondoltuk, mostantól minden pénteken egy 1970 előtti alkotással készülünk nektek. Olyan filmeket fogunk bemutatni a rovatunkban, amik tényleg megérdemlik a klasszikus jelzőt, és amik igazán újítóak, erősek és egyediek mind a mai napig. Az első ilyen film, amit elhoztunk nektek, az 1961-es The Innocents - Az ártatlanok című alkotás.

Miss Giddens kezdő nevelőnő, aki óriási lehetőséget kap az élettől. Egy nagyvilági nagybácsira maradt két árva gyerek, Miles és Flora, ám a férfi nem akar foglalkozni a gyerekekkel, terhes neki még a jelenlétük is, ezért leköltöztette őket egy hatalmas házba vidékre. Nem akar még hallani sem róluk, éppen ezért kell neki egy olyan asszony, aki egymaga ellátja a gyerekeket, minden döntést egyedül hoz meg, és nem zavarja a férfit semmivel sem. Miss Giddens elfogadja az állást, és beköltözik ebbe a csodaszép, isten háta mögötti kúriába. Miles és Flora nagyon kedves, jóravaló, vidám gyerekek, ám az idő előrehaladtával egyre több furcsa dolog történik körülöttük. Miss Giddens alakokat lát, hangokat hall, a gyerekeknek pedig egyre bizarrabb a viselkedésük. Vajon mindez csak a nevelőnő fejében létezik, vagy tényleg gonosz erők környékezték meg a kis ártatlanokat?

A filmet Jack Clayton rendezte, és Truman Capote volt az egyik forgatókönyvíró. Henry James 1898-as, A csavar fordul egyet című kísértettörténetét dolgozták fel (a 2001-es Más világ is innen merített), méghozzá olyan hihetetlen idegtépő és zavarba ejtő módon, amire tényleg csak kevesen képesek. Ez a film igazán zavaró, frusztráló és félelmetesen kegyetlen, ugyanakkor igazán szomorú. Semmit sem rágnak a szánkba, és végig fenntartják a bizonytalanságot. Tényleg nem lehet tudni, hogy Miss Giddens lett saját maga áldozata és a gyerekek életének megrontója, vagy valami sokkal misztikusabb dolog van a háttérben.

A megvalósítás igazán előkelő és elegáns, miközben iszonyúan komoly és kétségbeejtő kérdéseket vet fel. Clayton úgy alkotta meg a filmjét, hogy minden nézőpontból legyen értelme, és ránk bízza, hogy válasszunk. A kétértelműség teljesen átjárja a filmet, a nézőit pedig bevonja a cselekménybe azzal, hogy végig fenn tudják tartani a feszültséget és a figyelmüket. Végig azt érezzük az egész játékidő alatt, hogy itt valami nagyon nincsen rendben. Minden kicsit művibb és idillibb, mint kellene. Nem beszélve a folyton feltűnő árnyakról, de vajon tényleg ott vannak ezek az alakok, vagy csak annak a szimbolikája, hogy egyre közelebb lopódzik a valóság, ami azért fenyegető, mert az ezzel való szembenézés teljesen szét fogja szakítani a sok titokkal és elfedéssel felépített, törékeny, valóságként megélt álomvilágot?

Igazság szerint nem is kell választanunk, mert a lényeg minden esetben az, hogy a gyerekek mennyire ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek, és mennyire rájuk vannak szorulva. Miles és Flora, a két kis árva nem kell senkinek, nem akarja őket senki, csak a felszínen szép és vidám az életük.  Biztonság, példák és szeretet kellene nekik, mint minden gyermeknek, elvégre ezek alapján és mentén tanulják meg az életet és alakítják ki a személyiségüket. A gyerekek tényleg ártatlanok, és a legnagyobb tragédia, amikor elvesztik ezt.

Clayton filmje pedig mértékkel, okosan és rettenetesen idegtépően dolgozza fel ezt a témát, amit olyan képsorokkal zár le, aminél igencsak nehéz szívbemarkolóbb és kegyetlenebb befejezést találnunk. Semmire nem tudok rosszat mondani. A téma fájdalmas és rémisztő, a cselekmény koherens, a képsorok igazán zavarba ejtőek, a megvalósítás pazar, a beállítások és a fény-árny játék mesterien gyönyörű, a színészi játék pedig finom és pontos. Az ártatlanok az idegeidet és a lelkedet marcangoló klasszikus, amit mindenkinek látnia kell.

IMDb | mafab