A The Institute tökéletes példája annak, hogyan vegye el a néző kedvét a nagy filmadatbázisok pontaránya, annak ellenére, hogy rendkívül hangulatos előzetese, posztere és témája van. Persze a legtöbb esetben mérvadó a pontszám, de sohasem szabad elfelejteni, hogy minden szubjektív, és ha valamiben látni a potenciált, akkor érdemes esélyt adni neki. Így tettem a The Institute-tal is, ami a színész James Franco többedik rendezése, és mint gótikus horror rajongó nem kellett nagyot csalódnom.

A Rosewood Elmegyógyintézet a valóságban is létezett, 1888-ban alapították, nők számára, de eleinte gyermekekre vigyáztak benne, oktatták és nevelték őket. Az intézetet a 2000-es években záratták be, és történelme korántsem volt olyan horrorisztikus, mint az ismertebb és hírhedtebb elmegyógyintézeteké, Francóék mégis úgy gondolták, hogy minimálisan ragaszkodva a megtörtént esetekhez, horrorfilmet forgatnak a történetéből. Vajon miért vonzódik a horrorrajongó az effajta intézetekhez? Tényleg magától értetődő, hogy ha őrülteket kúrálnak, akkor ott szörnyű dolgok történnek? Miért ennyire tökéletes helyszín a horrorisztikus eseményeknek? Természetesen én is imádom az ilyen alkotásokat, az American Horror Story Asylum évada az egyik legjobb, de az Edgar Allan Poe művéből készített A Stonehearst Elmegyógyintézetet 2014 egyik legjobbjának választottuk, de jó példa még a Grave Encounters is.

Filmünk középpontjában egy fiatal lány, Isabel (Allie Gallerani) áll, aki szülei korai elvesztése után bátyja ellenkezésére is úgy gondolja bevonul a Rosewood intézetbe, amit a város legjobbjának tartanak, és inkább funkcionál egy női rehabilitációs központként, mintsem elmegyógyintézetként. A hölgyek társaloghatnak, és nyugodtan, természetes környezetben gyógyulhatnak. Isabel remekül érzi magát az intézmény falai között, a lakók is megtestesült úri hölgyek, valamint úgy érzi, a gyógyulás útjára lépett, köszönhetően dr. Cairn (James Franco) újító szellemének. Egyik este viszont véletlenül egy másik szárnyba téved, ahol az őrült nőket kezelik, unortodox módszerekkel, a kezdeti rémületet pedig csodálat váltja fel, ami után úgy dönt, ő is az igazi gyógyulás útjára lép, csakhogy nem is sejti, mire használják a nőket a Rosewood vezetői…

Viszonylag kis költségvetésből forgatták, ami meglátszódik az operatőri munkán és a díszleteken, de nem adtak ki silány munkát a kezükből, vannak jelenetek, ahol kimondottan szép képekkel operálnak. Az atmoszféra a gótikus művek kedvelőit rögtön magába tudja szippantani, ahogy maga az intézet is a borongósságával és titokzatosságával. Színészi teljesítmény tekintetében senki ne várjon letaglózó alakításokat, Eric Roberts az ismertebb B filmesek közé tartozik, pár pillanatra még Pamela Anderson is feltűnik, a többiek viszont abszolút ismeretlenek, a csúcsot James Franco jelenti, aki többnyire freudosra vette a figurát. A történet érdekes, olyan, mint egy Poe-novella, melyekre többször is direkt utalnak, mégsem éreztem annyira feszültnek a légkört és a cselekményt, lehetett volna ijesztőbb, lehetett volna kegyetlenebb. Egy próbát viszont tényleg megér, már csak a valódi helyszín miatt.

5.5/10

IMDb | mafab || magyar felirat