Mostanában kevesebb kézikamerás horror készül, mint mondjuk 5-10 éve, de természetesen még mindig sokkal több a rossz, mint a jó. A The Monster Project sem javítja a statisztikát: szinte nézhetetlen. Azért vágtam bele, mert felcsigázott a témája. Valódi, mindennap köztük grasszáló szörnyek, akik embernek adják ki magukat? Ha dilettánsok helyett tehetséges emberek készítik el, ebből egy para (ál)doku lehetett volna.

Egy négy főből álló társaság egy valódi szörnyekről szóló sorozatot szeretne kreálni, ehhez pedig castingot hirdetnek, ami után a kiválasztottakkal együtt egy, a várostól távol eső, kísérteties kastélyba mennek (telihold idején!), hogy megrendezzék a projektjüket. Nem telik el sok idő, és szokás szerint beüt a ménkű.

Nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb: a felvezetés, vagy ami utána következik. De mindegy is. Az első 30 percben meg kéne alapozni a hangulatot, ám ez nem sikerül, mert a készítők azzal vannak elfoglalva, hogy felvázoljanak nekünk egy hihetetlenül érdektelen szerelmi háromszöget, amivel aztán később nem kezdenek semmit. Ezt követően megyünk a felvétel helyszínére, ahol egy apró reménysugár fogad: Yvonne Zima (Utánunk a tűzözön, Vészhelyzet). Játékának köszönhetően a hideg futkos a hátamon.

Azonban mikor felpörögnek az események, a The Monster Project őt is bedarálja. A kamera a már jól megszokott módon össze-vissza rángatózik, a forgatócsoport debil, kreatívitás nem létezik (a házban térfigyelő kamerák vannak, de csak egy ízben használják fel őket), a maszkokat alighanem általános iskolások készítették, az ijesztések gyengék, én meg a fejemet fogom mindezt látva. A zárásban bemutatott csavar (mert hát nyilván kell csavar...) pedig annyira erőltetett és légből kapott, hogy arra nincsenek szavak.

Azt hiszem, kevesebb ilyen agyzsibbasztást kéne nézzek - még az az évi 2-3 is sok(k)...

2.5/10

IMDb | mafab