Tudjátok, mi alapvetően szeretjük a found footage műfajt, de mostanában annyi moslékot láttunk a zsánerben, hogy egy kicsit elhidegültünk tőle. Sőt, megsértődtünk, és várjuk a bocsánatkérést. Örömmel jelenthetem, hogy a Canossa-járás megkezdődött. Lassan, de elindult. (Aztán lehet, hogy újra összeveszünk, ki tudja.)

Három diák a helyi vasúti múzeum legendájáról készít filmes beadandót. Jól haladnak a felvételekkel, de egy kis "extrát" is szeretnének. Ám mikor este, zárás után besurrannak, hamar kiderül, hogy bizonyos legendák nem csupán történetek...

Röviden ennyi a The Museum Project sztorija. A szokásos panelekből lett összetákolva, de ezt a készítők soha nem titkolták, a címben is rájátszanak egy nagy elődre, amelyből sokat merítettek. Szóval nem is a cselekmény az érdekes, mert az egy százszor lerágott csont, az ördög a részletekben rejlik: a fiatal alkotógárda tudja, hogyan kezelje a kamerát, remekül bánik a hangokkal, és a fényekhez is jól ért. A rendezőpáros (Dion Cavallaro és Paul Evans Thomas, akik nemcsak a rendezésért, hanem kb. minden másért is feleltek) képes atmoszférát teremteni, az ijesztések többsége ötletes, és egy ponton talán még az edzettebbeket is meg tudják lepni. A helyszínválasztás is kifejezetten izgalmas (vonatos múzeum, szerintem ilyen még nem volt a horror történetében), a főszereplő csajszi pedig cukipofa. Érdekesség, hogy a film csupán 40 perces, ami szintén pluszpont - rövidebb játékidő, több izgalom, kevesebb unalom.

Azért akad pár túlkapás, főleg a fináléban, de nem igazán szeretnék a negatívumokról írni. Szimpatikus kis film, szimpatikus készítőkkel, akik nem árulnak zsákbamacskát, csináltak egy teljesen átlagos felépítésű kézikamerás cuccot, maximális kreativitással és minimális hülyeséggel, aztán még YouTube-ra is felrakták, hadd lássa mindenki.

Nem váltja meg a világot, de amíg tart, tökéletesen kikapcsol.

6/10

IMDb | mafab