A The Counjuring 2 óta várja mindenki Valak visszatérését a mozivászonra. 2016 óta tudjuk, hogy készülni fog egy spin-off a karakterhez, és James Wan rendesen elő is készítette számára a terepet.  Pár jelenet erejéig feltűnt az Annabelle 2-ben, aztán ahogy közeledett a premier beindult a reklámkampány is, aminek keretei között jumpscare-es előzetessel riogatták a YouTube gyanútlan közönségét. Persze ennek is meglett az eredménye, a hirdetéseket letiltották, a hype pedig egyre csak nőtt egészen a premier napjáig…

Mivel magam is nagyon kedvelem James Wan munkásságát, a Démonok között szériát pedig pláne, ezért hiába láttam az előzetes kritikákat, gondoltam biztos csak a szokásos lehúzás zajlik vagy egyszerűen annyira jól sikerült a film promója, hogy az emberek elvárásai az egekben vannak. Szerintem már senki sem fog meglepődni azon, ha elárulom, hogy én tévedtem és a film tényleg gyenge lett.

1952. Románia, a Cârța kolostorban két apáca éppen egy „Itt Isten véget ér” feliratú ajtóhoz siet. Az egyik nővért valami megragadja és behúzza a sötétségbe, a másik pedig elmenekül és felakasztja magát. Ezek után a Vatikán odaküld egy papot, nevezetesen Burke atyát, hogy járjon az ügy végére és vigye magával a novícius Irene-t. Hozzájuk csatlakozik a közeli faluban földművesként dolgozó kanadai-francia (valamiért úgy érezték a készítők, hogy ez egy kulcsfontosságú részlet, ami kiváló humorforrás is egyben, így ennek kihangsúlyozása elkerülhetetlen) származású Frenchie, aki megtalálta a felakasztott apáca holttestét. Számomra rejtély, hogy egy olyan horrorfilmnek, aminek nem célja az önreflexió és komolyan is veszi magát (vagy legalábbis próbálja) mi szüksége van comic-relief karakterre? Ha odaillő „poénokat” mondott volna vagy ne adj isten véletlenül humoros lenne, lehet meg sem említem, de annyira kínos volt, hogy nem tudok elmenni mellette. Értem én, hogy a feszültségoldás volt a célja, csakhogy ebben az esetben ez teljesen szükségtelen. Hiszen komor, sötét kolostortól kezdve, a modern horrorfilmeknek megfelelő látványvilágon át, a másodpercre pontosan kiszámítható jumpscare hegyekig minden volt, de feszültség az bizony nem.

A karakterek sem lettek ténylegesen kidolgozva, hisz a főszereplőkről is annyi derül ki, hogy Burke atya már egy ideje megszállásokkal foglalkozik és Irene-nek pedig visszatérő hallucinációi voltak korábban. Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy ha mást nem is, legalább egy érdekes háttértörténetet kapunk Valak-hoz, de azon kívül, hogy ő a „Kígyók hercege” és hogy a kolostorba volt bezárva, róla sem tudunk meg jóformán semmit. Igazából a cselekmény annyiból áll, hogy főszereplőink megérkeznek a kolostorba, ahol egy rendkívül természetellenesen viselkedő apáca (ez persze a szereplőknek nem tűnik fel) felajánlja nekik, hogy ott maradhatnak éjszakára. Innentől kezdve mindenki sejtheti, hogy mennyire lesz kellemes a kolostorban töltött idő. Ezzel egyébként nem is lenne probléma, senki sem várt Az apácától egy bonyolult történetet, amelyben krimiket meghazudtoló nyomozás zajlik a rejtélyes démon után. De annyit azért csak el lehetne várni, hogy ne egy kőegyszerű lineáris történetvezetést kapjunk, amiben majdhogynem mindent előre látunk…

Az operatőri munka és a látványvilág viszont ugyanolyan kiemelkedő, mint a Démonok között univerzum bármely másik darabjában. A kolostor tökéletes atmoszférát teremtett a film számára, Taissa Farmiga pedig remek színészi alakítást nyújtott, annak ellenére, hogy az általa megformált Irene-nek nem volt valami összetett személyisége. Ezenkívül a történetnek kifejezetten jót tett, hogy pár jelenet erejéig összekapcsolták a Warren házaspár egyik előadásával is.

Összességében Az apáca nem egy rossz film, csak hatalmas csalódás. Talán az egyik legnagyobb kihagyott ziccer az utóbbi időben, hiszen minden adva volt ahhoz, hogy maradandó alkotássá váljon. Azonban az univerzumépítésből kiindulva sejteni lehet, hogy ez nem az első és nem is az utolsó pillanat, hogy Valak-ot viszontlátjuk a mozikban. Reméljük legközelebb „jobb” formáját hozza.

5,5/10

IMDb | mafab