Tegye fel a kezét, aki ismeri Lucas Pavettót! Nem csoda, hiszen ez a film volt az első nagyobb lélegzetű alkotása íróként és rendezőként. Külföldi berkekben eléggé sikeresnek mondhatjuk, ugyanis több díjat is megnyert a filmfesztiválokon. A szereplők sem az agyonreklámozott ismert emberek, így nagyobb kedvvel ültem le megnézni, annak ellenére, hogy olasz „horror-thriller-dráma” címszavakkal hirdetik.

Bontsuk két részre a filmet, ezzel a felfogással feldolgozható, és talán meg is lehet érteni.

Első rész: nagyon lassú bevezetést kapunk, ahol megismerkedünk Violával (Gabriella Wright) és Nicolával (Bret Roberts), a fiatal házasokkal, akik kisbabájuk elvesztése után úgy döntenek, lakásukat egy ismerősükre bízzák, ők maguk pedig pihenni indulnak. Egy erdőbe, hova máshova, abban is egy pici faházba, amerre biztosan nem jár senki. Eddig ugye alap? Ha pihenni akarsz, és egy filmben szerepelsz, soha ne menj szállodába, wellnessközpontba, sőt még csak város közelébe se. Keress egy isten háta mögötti eldugott környéket, ahol akkor sem talál meg senki, ha szeretnéd. A nőn látszik, hogy szenved, és eléggé látványosan teszi azt, a férfi meg csak nyel, mert az a dolga. A tökéletes férj, ugyebár? Az elején feltűnik, hogy semmi sincs rendben közöttük, mert Viola útközben lever egy apró hisztit, hogy magányra vágyik, és amúgy is, ki a fenének volt kedve ehhez az utazáshoz. Így egy tök ismeretlen, romos település felé viharzik magányában, aztán kiderül, hogy csak stikában rá akart gyújtani.

Szép kis házasság, ha az embernek egy cigit is el kell titkolnia. De itt sem lehet egyedül, ugyanis valaki figyeli. A férje pedig csak türelmesen vár az autóban, közben átnézi a nő ottfelejtett telefonját is, és érdekességekre bukkan, majd mikor visszatér, mintha mi sem történt volna, folytatják az útjukat. Nagyon sok felesleges jelenet maradt a filmben, nem derül ki semmi lényeges, csak húzzák a néző idegeit. Megérkezésükkor a hangulat még mindig fagyos, Nicola hiába próbál asszonykája kedvében járni, hiába nem foglalkozik a dugdosott cigivel, hiába főz neki, hiába tesz meg mindent, a nő hajthatatlan.

Sétálni indulnak, majd egy romantikus pancsikolás után megtörni látszik a jég, de Viola, miután „felhúzta” a férjét, szimplán parlagon hagyja, és inkább egyedül kóvályog az erdőben, ahol egy pillanat alatt összeesik, és a helyi vadőr talál rá. A férfi ahelyett, hogy visszavinné a házba a magatehetetlen nőt, előtte elfurikázza az irodájába, hogy beszélgessen vele, és csak utána indul vele vissza az erdőbe. Nem csoda, ha erre Nicola elég morcosan ront be a házba, miután látja, hogy a neje kikezdett az idegennel. Teljes képzavar, ugye?

Második rész: titkon mindketten vágynak a másikra, rendbe akarják hozni a házasságukat, túl akarnak lépni a múlton, a sérelmeken, új fejezetet nyitnának. De nehéz, ha egyikük épp az őrület szélén egyensúlyozgat… Vacsora közben előtörnek az indulatok. Nicola meggyanúsítja Violát, hogy megcsalta, de ezen is túllép, mert hát rendes pasi. Majd kikötözi a nőt az ágyhoz, és addig üti, míg szerencsétlen el nem ájul.

Ekkor már a férfi gyógyszert keresne, ezért magára hagyja, az áldozat pedig kap az alkalmon, és elmenekül. Az erdőben összefut egy remete férfival, de pechjére az sem segít rajta, hanem kihasználja a helyzetet, és egy autóra szorítva megerőszakolja. A helyzetből a férje szedi ki, de nem azért hogy megmentse, hanem hogy megölhesse. A harc megindul kettejük között, de higgyétek el, a csattanó a legvégén következik, amikor ráeszmél a néző, hogy egészen eddig rossz ember szemszögéből látta a dolgokat, és a rendező elénk tárja a valóságot.

Azt mondanám, attól eltekintve, hogy négyszer álltam neki, hogy megnézzem, mert annyira unalmas, jelentéktelen volt az első 40 perc, hogy mindig feladtam, nem bánom, hogy erőt vettem magamon, és befejeztem, mert meglepett a vége. Az alkotás 85 perc körülbelül, de megéri kínlódni az elején. Tökéletes helyszínt választottak a forgatásra, érdekes végignézni, majd a végén megérteni, hogy mi miért történt, így a film utáni töprengés eléggé átváltoztatja a látottakat. Tényleg egyetlen csavart kapunk, de az üt. A film nem hibátlan, mint írtam, a szereplők ismeretlenek, tehát túl sokat nem kell elvárni tőlük, nincsenek egetverő párbeszédek, a vér is csak 10 percig látványos, de egyszer ajánlom. Az örök rejtély marad, hogy a fenébe kaphatott számos díjat, de lehet, velem van a gond.

7/10

IMDb | mafab