A szokásostól kicsit eltérően ezúttal ketten mutatunk be egy filmet. Mivel erősen eltérő vélemények alakultak ki, úgy gondoltuk, ez egy jó alkalom arra, hogy különböző nézőpontokból is beszélhessünk róla.

Absvrd:

A horror témáinak egyik alappillérét képző ördögűzéssel-megszállottsággal foglalkozó filmek gombamód szaporodnak az elmúlt időben. Azonban kevés olyan mű készül, ami után a néző maradéktalanul vagy majdnem maradéktalanul elégedett lehet. A hibák általában a klisés megoldások és logikátlan húzások tengelyén mozognak, sokszor egy alapvetően sok potenciált tartalmazó kerettörténetet is lehúzva.

A Possession of Michael King David Jung filmje, a manapság csontig lerágott found footage vonalat próbálja ötvözni egy hagyományosnak mondható szemszöggel.

A történet nem túl bonyolult, az események Michael King filmrendező körül forognak, aki felesége hirtelen bekövetkezett halála után elhatározza, hogy következő alkotását annak szenteli, hogy bebizonyítsa, nincsen se Isten, se Gonosz, sem egyéb természetfeletti erő a világon, mindezek csak az emberi agy szüleményei. Hogy ezt bebizonyítsa, összeszedi a környezetében elérhető legvadabb rituálékat, amik a halottidézéstől a démonidézésig mindenféle jóval kecsegtetnek. A szertartásokat barátja rögzíti, valamint a lakásába is kamerákat telepít, hogy mindenképp megörökíthesse az esetleges parajelenségeket. Michael szkepticizmussal és nagyképűen vág bele a különféle bizarr kalandokba, hiszen elgondolása szerint minden csak a képzelet műve. Ennek köszönhetően fittyet hány az intő jelekre, kezdetben mindent megpróbál megmagyarázni, ám eljön az idő, amikor elkezd rájönni, hogy a világról alkotott meggyőződése több ponton nem fedi a valóságot.

A film maga nem tartalmaz sok újdonságot, a történettől nem vágjuk hanyatt magunkat, de ennek ellenére véleményem szerint lekörözi a manapság átlagosnak számító, hasonló témakört felhasználó filmeket. Nem teljesen mellőzi a közhelyeket, de ennek ellenére nem kacérkodik az ember a film megállításának gondolatával az első fél óra után. Valahogy sikerült megtalálni azt a középutat, ami elegendő a jó szórakozáshoz, de mégsem akarja túlvállalni magát. Nem akar erőltetetten erkölcsi mondanivalót belevinni, a szereplők nem akarnak "túl nagyot" mondani. A film célja pusztán a szórakoztatás, nem több, viszont ezt igyekszik a maga módján igényesen tenni.

Logikai buktatókat nagyon nem lehet találni, mivel alapvetően nincs bonyolult története, a fő karakter pedig kellően materialista és szkeptikus, fűti a vágy, hogy bebizonyítsa a saját igazát, így elkönyvelhető a viselkedése. A kezdeti "intő jelek" nem túl drasztikusak, valóban lehetnének véletlenek, rá lehetne fogni a technikai hibákra, illúziókra, átverésekre, mint ahogyan a főszereplő ezekkel is igyekszik megmagyarázni mindent.

Összességében véve egy kifejezetten szórakoztató filmként értékeltem, ami bár távol áll a hibátlantól vagy a korszakalkotótól, de kiemelkedik a mai, erősnek kevéssé mondható mezőnyből.

7/10

Fánkoslány:

Ez a film számomra totálisan elvesztegetett idő. Láttam már rosszabb filmeket, sőt láttam egészen rémeseket is, de ettől függetlenül nem fogom mentegetni ezt a badarságot. Pedig akár jobb is lehetett volna, élvezhetőbb. Sokan mondják, hogy kellemesen csalódtak, sokkal rosszabbra számítottak. De komolyan, 2014-ben már ennek kell örülnünk? Mindig muszáj a legrosszabbra készülni, hogy pozitív filmélményünk lehessen?

Már eleve nem értem az egész sztorit. A család boldog, mint egy mosóporreklámban, ragyogásuk ezer wattokban mérhető, de anyuka valami rejtélyes oknál fogva mégis elmegy az alkoholista kinézetű jósnőhöz. Minek? Az emberek akkor ragadtatják magukat ilyen kétségbeesett és szánalmas tettre, ha nagyon maguk alatt vannak, nagyon férjhez mennének, vagy szülnének már.

Ennek a nőnek pedig igazán megvan mindene, szerető férje, szép kislánya, még az idétlen nevű golden retriever is kipipálva, ráadásul jól megy a szekér, a nő nagy európai körutazásra készül.

Na, ezt sikerült tönkretennie azzal, hogy a fene nagy boldogsága közepette annyira nem tud mit kezdeni magával, hogy elmegy jósoltatni, a boszorkány lebeszéli az útról, minek következtében anyuka halálát leli egy balesetben. Jó kör volt, komolyan.

A férj a gyász öt fázisát lesöpri az asztalról, az elfogadás nem szerepel a távlati tervei között, nem tud nyugodni a haragtól és a keserűségtől. Miután jól kiosztja a jósnőt, úgy dönt, hogy bebizonyítja az egész világnak, hogy amit a jósnő képvisel és amit az átlag, hiszékeny emberek mind bekajálnak, az kamu, nem létezik semmiféle hatalmas erő. Ezt prezentálandó úgy határoz, hogy megidéz minden démont, sátánt, akármit, és bekamerázza a teljes házát. Mi más módja lehetne ennek?!

Most akkor megint közbevetném, hogy annak, hogy megidéz egy rakás ártó lényt, mi köze van ahhoz, hogy a nej jósoltatott és belekapaszkodott az ígért lehetőségbe, inkább nem utazott el, majd balesetben a halálát lelte? Michael miért nem az állam összes jósdáját járja körbe kamerájával, azt rögzítve, hogy bejönnek-e ezek a jóslatok vagy sem? Oké, az emberi hiszékenységről beszél, de mégsem ugyanarról az ágról fakad a két dolog.

Én azért kíváncsi lennék egy olyan verzióra is, hogy anyuka nem hiszi el a jóslatot, mégis elutazik, aztán kint hal meg. Akkor apuka azon borulna ki, hogy felesége miért nem hallgatott a jósnőre, és azért készítene home videókat, hogy mindenki higgyen a természetfelettiben, mert talán ez esetben nem történhet hasonlóan szomorú eset másokkal?

Szóval, lapozzunk magára a történetre vissza. Michael felszerelteti a kamerákat, beszerzi a szakirodalmat és a maga cinikus, flegma stílusában belecsap a lecsóba. Semmi egészséges kétkedésnek írmagja sincsen meg benne. Azért én biztos tartanék tőle, hogy oké, én lehet, hogy nem hiszek, de mi van, ha valami mégis történik. Ott van abban a házban a kislánya is, úgy tűnik, miatta egy másodpercig sem aggódik. Fel sem merül benne, hogy ha az akciója rosszul sül el, azzal mindent tönkretesz.

Hogy ne csak szidjam, azért elég jók a démonológusokkal, pappal, hívőkkel készített interjúi. Tetszenek maguk a megidézések, rituálék. Láthatunk elég beteg jeleneteket is, valamint jól néz ki a bevérzett szeme. Ráadásul az sem hátrány, hogy főszereplőnknek legalább jó a humora.

"Megrendeltem a netről ezt a démonidéző cuccot. Meggyújtottam ezeket a nagyon durván gonoszan kinéző gyertyákat is... " ... "Váhááá, instant démon!"

**Michael aztán nem aprózza el. Mindent megidéz, válogatás nélkül. Bevállal bármit, mint a gazdag üzletemberek Thaiföldön. Nem törődik a következményekkel. **

{spoiler}Mivel ez a film aztán a totális sablon, egy a sok százból, mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Már csak a nagy számok hatalma miatt is elkerülhetetlen, és benyal egy-két démont. Gondolom, senki nem esett hanyatt a meglepettségtől. Szóval, természetesen megszállja őt ez meg az, és ugyan mindent rögzít, még a tiszta pillanataiban sincsen annyi esze, hogy visszanézze a felvételeket. Így aztán fel sem fogja, mi történik vele, hogy veszélyt jelenthet a húgára, akinek éjszakánként a vulváján tenyerel, és legfőképpen árthat a kislányának is, akivel vajmi keveset törődik. De legalább szerencse, hogy olyan jól megy neki anyagilag, hogy nem kell dolgoznia sem, ráér egész nap otthon ülni és kártékonykodni.{/spoiler}

Csak hogy mutassam, mennyire maradandó élményt okoz ez a film, mennyire megragad az embernek, és egyszerűen olyan egyedi, hogy semmivel sem tudod összekeverni, amikor a páromnak említettem, hogy miről írok, ez a beszélgetés zajlott le:

• Egyetlen jó jelenet van abban a filmben, amikor hirtelen felemelkedik a kamera, amikor kinyírja az erdőben azt a három gyereket, de ennyi.
• Igen, és az ráadásul a Devil's Due-ban van.. :)

Szóval, ennyit erről. Ne várjatok tőle extázist.

4/10

IMDb | mafab