Egy nő kiszabadul egy kézlevágásokra szakosodott magyar (a szinkronban szlovák) sorozatgyilkos karmai közül. A gyilkos férfit a hatóság később szitává lövi. Pontosan ebben az időben, de egy kicsivel odébb, egy másik városban egy párnak végre gyermeke születik. Miles (Jackson Robert Scott) igazi csodagyerek, sokkal intelligensebb társainál, ám napról napra furcsábban viselkedik. Egyre többször nem ura saját testének, és gyilkos hajlamai támadnak.  Innen azért már nem nehéz összerakni a képet (és a film se nagyon takargatja, szóval nem igazi spoiler): a kisfiút újszülött korában megszállta a sorozatgyilkos szelleme (pontosabban a férfi újjászületett a gyerekben), akiről kiderül, hogy addig nem hagyja el Miles testét, amíg nem teljesül a „kívánsága”.

Ugyan a gonosz gyerek toposza talán nem olyan gyakori eleme a horrorfilmeknek, mint a kísértetektől hemzsegő ódon kastély vagy a maszkos, szúróeszközzel felszerelt gyilkos, de már elég régóta itt jár köztünk, és olyan kultikus darabokat szült, mint az Ómen vagy Az ördögűző.  A mai napig születnek alkotások eme alzsánerban, ami érthető, hiszen a mindenféle trágár szavakat a felnőttek fejéhez vágó, gonosz tetteket végrehajtó lurkók filmjei változatlanul képesek az emberre hozni a cidrit – már ha jó a matéria. Sajnos a legújabb ördögi gyermekes mozitól, A csodagyerektől nem lesznek álmatlan éjszakáink.

A csodagyerek néhány ügyes megoldást leszámítva (a családot segítő szakember figurájához például kapcsolódik egy elég jó meglepetés) semmi váratlannal nem hozakodik elő. Jeff Buhler (ő az új Kedvencek temetője írója, szóval kezdhetünk félni) forgatókönyve csak megy a jól kikövezett, sablonos úton előre, és bár a fináléban húzhatna egy erőset, nincs vér a pucájában. De ami ennél is nagyobb baj, hogy a 90 perces játékidő ellenére olykor kifejezetten vontatottan haladnak az események, és a cselekmény főbb mozzanatai még jól a szánkba is vannak rágva.

Nicolas McCarthy filmje az „ördög bújt a gyerekembe” koncepció okán a szülő-gyermek viszony sötétebb oldalára tekint, és még a családon belüli erőszak témája is előkerül, ám a dráma épkézláb karakterek hiányában nem működik. A színészi játék sem segít a helyzeten: Peter Mooney elég gyatrán hozza az aggódó családfőt, de az édesanya szerepében tetszelgő, Golden Globe-jelölt Taylor Schilling sem sokkal jobb nála.

Egyedül Jackson Robert Scottra nem lehet panasz. Az Azban még cuki kiskölökként mutatkozott, itt azonban már a vásott kölyköt hozza meggyőzően. Az ő jelenléte, valamint a rengeteg „búúú” jellegű ijesztés közé besuvasztott pár valóban ijesztő, ötletes jelenet miatt éri el  A csodagyerek a langyos középszer szintet. Egyszer végig lehet nézni, de a legjobban akkor jársz, ha helyette újra bevizsgálod a már említett klasszikusokat.

5/10

IMDb | mafab

A filmet február 7-től vetítik a magyar mozikban. Forgalmazza a Fórum Hungary.