Kathrine Winter egykor misszionáriusként dolgozott, ám családja halála miatt elfordult Istentől. Ezt követően annak szentelte az életét, hogy ha valahol vallási kérdés merülne fel, akkor azt észérvekkel megcáfolja. Egy napon egy louisianai kisvárosba kell elutaznia, mert olyan hírek röppentek fel, hogy az itt élőket az egyiptomi tíz csapás sújtja. Kathrine meg van róla győződve, hogy mindez csupán babonás képzelgés. Ám egyre aggasztóbb és rémisztőbb dolgok történnek, amikre Kathrine sem találja a választ. Lehet, hogy mégis itt az ideje, hogy a hitére támaszkodjon az esze helyett?
A tíz csapás egy biblikus témájú thriller (néhol súrolja a horrort is), amit kezdetben elég jól összeraktak a készítők és látszik, hogy tényleg kellően komolyan vették, ám félúton elakadtak, de erről majd később. Kezdjük a jó dolgokkal inkább. A film atmoszférája igazán borzongató, jó a környezet megválasztása és prezentálása, jól adagolják a feszültséget és azt is nagyon jól csinálják, hogy ugyanolyan kétségek között őrlődünk, mint a főszereplő. Sokáig tényleg nem lehet tudni, hogy furcsa természeti jelenségekkel van dolgunk, vagy valami sokkal sötétebb erők szállták meg ezt a kisvárost?
A kétségek erősítése érdekében a csapásokat nagyon hitelesen csinálták meg. Hillary Swank jó választás volt a főszerepre és mellette Idris Elba, David Morrissey és AnnaSophia Robb is jól hozzák a karaktereiket, bár az igaz, hogy nem kapnak akkora teret, mint kellene.
Igazság szerint én nagyon akartam szeretni ezt a filmet, mert kifejezetten szeretem a vallási témájú thrillereket, horrorokat. A hit kérdése és a Biblia nagyon jó alapot szolgál ezeknek a filmeknek és képesek arra, hogy hitelesek legyen. Elég csak Az ördögűzőre vagy éppen A kilencedik kapura gondolnunk. A tíz csapás azonban nagyon messze elmarad ezektől a filmektől, olyannyira, hogy egy jó koncepcióból sikerült egy súlytalan alkotást összehozniuk.
Erős a felütés, tényleg sikerül nekik elérni, hogy kétkedjünk, ugyanakkor a szereplők közötti interakciók, a reakcióik és az események alakulása zagyva elegyet alkot. Nem azzal van a baj, hogy megtartják a misztikumot és nem rágják a szánkba a magyarázatot. Ám az baj, ha ők maguk sem tudják, hogy mit is akarnak kezdeni a történettel és a szereplőkkel.
Összességében nem mondom, hogy rossz film A tíz csapás. Az a probléma vele, hogy sokkal többet is ki lehetett volna ebből hozni. Erősen kezdenek, aztán eltévednek a louisianai mocsárban, hogy aztán a film végére magukra találjanak, csak akkor már késő. Lehet, hogy igaz az egy beadandónál, hogy sokan csak az elejét meg a végét olvassák el, de a filmeknél azért ez nem így van. Határozottan kellett volna végigvezetni minket, a szereplőket sokkal erőteljesebben kellett volna kidolgozni és mozgatni. Ha így tettek volna, akkor ez egy erős film lehetett volna. Így azonban valamivel jobb a középszernél.
Pontszámom: 5,5/10