Fura egy alkotás a 2007-es The Signal. Amikor az ember elkezdi nézni, elégedetten bólogathat, ráncolhatja a szemét a vérbő jeleneteken, izgulhat a karakterekért. Aztán valami hirtelen, de úgy értem, nagyon hirtelen, megváltozik. Egy hatalmas stílusváltás történik, akárcsak az Alkonyattól pirkadatig-ban, csak itt valahogy furcsa az egész. De haladjunk kis lépésekben!

A film 3 felvonásra tagolódik, amelyek természetesen összefüggnek, ám mind a háromban különböző perspektívából és különböző stílusokból (horrortól egészen a szatíráig) követhetjük végig az eseményeket. (Egyébként mind a fejezetekre tagolódás, mind a stílusváltás, de még néhány jelenet és kamerabeállítás is párhuzamot mutat Quentin Tarantino alkotásaival. Nem tudom, szándékos-e, de elég szembetűnő.) Mindegyik, nagyjából 30 perces epizódot más és más rendező vitte vászonra, szóval a stílusok sokszínűségére ez megadja a magyarázatot.

A történet szerint a világon (?) minden telekommunikációs eszköz, úgy mint televíziók, rádiók, telefonok egyetlen jelet kezdenek el sugározni, amik megőrjítik az embereket. Ez az alapfelállás ismerős lehet Stephen King egyébként egy évvel korábbi, A mobil című könyvéből, amit épp most filmesítettek meg, The Cell néven. A dolog azonban annyiban különbözik King mester elképzelésétől, hogy míg ott a jelet befogadók agyatlan élőholtakká válnak, addig a The Signalban nagyon is gondolkodnak, és tetteiket racionálisnak találják, ezt többször is kihangsúlyozzák a filmben.

Az első, színtiszta horror felvonás elején megismerhetjük Myát, aki épp csak megcsalta férjét. Szeretője mellett arra ébred, hogy a tévé bekapcsolt, és valami furcsa és egyben zavaró képet, illetve hangot sugároz. Még időben lekapcsolják a készüléket, így egyelőre sem ők, sem mi, nézők nem tudjuk meg, miről van szó. Myában akkor kezd a felismerés lassanként felderengeni, mikor hazatérve férje idegroncsként bánik barátaival, majd egy teljesen irracionális indokkal vezérelve agyonveri az egyiket. A káosz a lakáson kívül is megindul, egy férfi sövényvágó ollóval mészárol, mások saját kezűleg készített gyilkoló szerszámmal tevékenykednek. A nő ebben az őrületben próbál túlélni, és elmenekülni valahova, akárhova, ahol biztonságos.

Ahogy az előbb is említettem, itt még egy komor és gore-ral teli horrort nézünk, ráadásul a jobbik fajtából. Tökéletesen megragadja a fejetlenséget, a képi világ kellően nyomasztó és profi mód elkészített, a cselekmény izgalmas és nem kiszámítható. Ha csak ezt a szegmenst kéne értékelnem, stabil 8/10-et adnék rá. A középpontban álló Mya ugyan számomra nem volt túl szimpatikus, de ez legyen az én gondom.

A második szegmensnél történik meg az éles váltás. „Főhősünk” ezúttal Mya férje, Lewis, aki miután felesége elszökött, lankadatlanul keresi őt. Érdekes mód azonban először nem az ő útját követhetjük, hanem egy másik házaspár életébe nyerhetünk bepillantást, akik épp egy barátokkal és lufikkal teli partyra készülnek lakásukban. Sajnálatos mód a férj itt is megkapja a maga adagját a titokzatos jelből, és miután feleségét fojtogatni kezdi, az nem tud mit tenni, és megvédi magát, ami persze a férfi halálával jár. Ide toppan be először Clark, egy igazi szerencsétlen figura, aki tulajdonképpen menedéket keres az őrültek elől, de mégis valódi eszelősek között találja magát. A most már gyilkos feleség lassan elveszíti az eszét, megérkezik a Myát kereső Lewis is, aki rögeszmésen hiszi, hogy az itteni nő a felesége, valamint még az említett házibulira is megérkezik az egyik vendég, aki még csak nem is tud a kint zajló dolgokról, de ő ettől függetlenül is idióta.

Ez a rész egy sötét humorú horrorszatíra. A művérrel ezúttal sem fukarkodtak, láthatunk torokelvágást, fejlenyisszantást és még sok-sok egyéb, ehhez hasonló jelenetet, közben pedig végig úszunk a sötét humorban. A szövegeken nem lehet nem nevetni abszurdságuk miatt, a karakterek egyike sem normális, de valójában ez nem hiba, mert a szövegeik és tetteik mesteriek, az ember szinte már el sem hiszi, hogy ez tényleg megtörténik a képernyőn. Nekem az egyetlen problémám az volt vele, hogy nem számítottam ilyen típusú váltásra, abban a hitben ültem le a film elé, hogy végig egy komoly, az első fél órához hasonlító horrort fogok nézni. Akik erre számítanak, azok bizony csalódni fognak, de akik vevők az ilyen típusú humorra (mint mondjuk ami a Trancsírákban is van, csak itt sokkal véresebben, sokkal sötétebben és még abszurdabban is), azoknak egészen biztosan tetszeni fog az alkotás második harmada is. Nálam egy jó erős 7, jobb napokon akár 8 pontot is megér.

Az utolsó, harmadik szegmens viszont már valamivel gyengébbre sikerült. Ezúttal a középpontban Mya szeretője, Ben áll, de valójában itt az összes szál találkozik. Nekem egy kicsit az az érzésem volt vele kapcsolatban, hogy elkapkodott, ráadásul nem igazán tudja eldönteni, hogy mi is akar lenni. Míg az első kettő esetében egyértelmű volt az irány, addig itt egyszerre akarja magát komolyan is venni, meg nem is: beszúrtak olyan jeleneteket, mint mikor egy levágott fejjel társalognak, ami nem mellesleg csak akkor hajlandó segíteni, ha kap egy szál cigarettát (őszinte leszek, ez a jelenet számomra valódi bűnös élvezet volt, nekem rendkívül tetszett). Új karaktert itt már nem hoznak be, ráadásul a végkifejletről is a befejezetlenség jut sajnos az eszembe. Ennek ellenére nem rossz, de a korábban eltelt összesen 1 óra horror, illetve szatíra nyomába sem ér, ez pedig kicsit kiábrándító, főleg mikor az ember a végére a korábban tapasztaltak alapján valami igazán gigantikusat várna.

A The Signal tehát egy kifejezetten szórakoztató film, még a gyengébben sikerült 3. fejezetével együtt is. Akik teljes komolyságra vágynak, azok távolról kerüljék, hisz az első felvonás hiába ilyen, a történet csakis teljes egészében értelmezhető. Akik viszont vevők a stílusok ilyenfajta és hirtelen keresztezésére, azok tegyenek vele egy próbát. Nem merem azt mondani, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert ahogy többször is említettem: fura az egész. Ennek ellenére nekem tetszett, és nincs kizárva, hogy a jövőben még egyszer nekiülök. Tegyetek vele egy próbát!

Értékelés: 7.5/10

IMDb | mafab**
**