A rövidfilm, mint műfaj rengeteg kihívás elé állítja az alkotókat, hiszen viszonylag szűk játékidő keretein belül kell megvalósítaniuk elképzeléseiket, úgy hogy azok kerek egésszé, a nézők számára is befogadható történetté álljanak össze. Fontos a cselekmény, a ritmus és a mondanivaló is. Mindezt egy 10 – 15 perces alkotásba belezsúfolni hatalmas feladat. Az alkotók nagy része ezért igyekszik kerülni az ilyen jellegű filmek elkészítését. Vannak azonban, akik sikeresen jutnak túl a fentiekben említett akadályokon. Sőt olyanok is szép számmal akadnak, akik előnyt képesek kovácsolni a műfaj jellegzetességeiből. A cselekmény így csupán a lényegi részre koncentrál, a ritmus gyors, a mondanivaló – ha szerepel egyáltalán – pedig gyakran csupán sugallt. Ott van, de meghúzódik az árnyak közt és elvárja, hogy a néző találja meg és húzza ki a fényre. A sikeres alkotásokra számtalan példa említhető, akárcsak a sikertelen filmekre. Ezt pedig tökéletesen képes prezentálni az oldalon már bemutatott ALTER csatorna, a horror műfajába tartozó rövidfilmek virtuális Kánaánja. Ez az oldal ad otthont a 2016-ban készült The Stylist című alkotásnak is, melynek rendezője - Jill Gevargizian – elérkezettnek látta az időt, arra, hogy bővebben is elmesélje egykori történetét.

Claire (Najarra Townsend) fodrászként dolgozik és nap, mint nap hallgatja vendégei történeteit. Megismeri múltjukat és jelenüket, vágyaikat, reményeiket, mocskos kis titkaikat. A lány élete azonban üres. Nincsenek barátai, nincs szociális kötődése. Napról napra létezik. Szürkén. Várva egy csodára, ami talán sosem jön el. Sokszor próbált már változni és változtatni. Mindeddig sikertelenül. Pedig mindent megpróbált, hogy olyanná váljon, mint a vendégei. Hogy a bőrükbe bújhasson… és nem csak átvitt értelemben. Ekkor tűnik fel Olivia (Brea Grant), az esküvőjére készülő nő, akinek közvetlensége reményt ébreszt Claire-ben. Reményt, hogy végre megtörténhet az áhított változás…

A fent látható trailer is képes reményt kelteni a nézőkben, hiszen benne van egy kellemesen borzongató film ígérete. Az igazság azonban az, hogy sajnos az is marad. Egy soha be nem tartott ígéret. Az amerikai rendezőnő ugyanis elkövetett egy hatalmas hibát. Egy rövidfilmként tökéletesen funkcionáló történetet nem lehet egész estés filmként eladni, anélkül, hogy ne hajtanánk végre komolyabb változtatásokat a történetben és a karakterekben egyaránt. A Stylist pedig pontosan ezt teszi. Az eredetileg 15 perces játékidőt egyszerűen közel kétórásra bővíti. Többet kapunk Claire életéből, őrületéből és gyilkos ámokfutásából is, de ez ebben a formában mit sem ér. A lány motivációi felszínesek, őrülete súlytalan, tettei öncélúnak hatnak. Nincs valódi dráma, ahogy nincs azonosulás sem. Távol tart magától a film. Képtelen bevonni nézőit. Ezt pedig két okból igazán sajnálatos. Az egyik a film képi világa, ami jobb pillanataiban el tudta érni, hogy szinte egy Lynch filmben érezzem magam. Nem elvontsága révén, sokkal inkább a közvetített hangulat miatt. Álomszerű. Ez a legmegfelelőbb kifejezés. Ilyennek érezzük majd a lány őrületének minden pillanatát. Ez pedig sokkal többet érdemelt volna egy ilyen történetnél, akárcsak a főszereplő, Najarra Townsend is, aki nemcsak hogy gyönyörű, de tehetséges is, olyannyira, hogy jelenlétének minden pillanatában képes uralni a képernyőt. A karakter őrületének apró rezdüléseit is képes átadni. Sokkal jobb filmekben lenne a helye.

Ajánlható-e a film jó szívvel? Aligha. Aki látta már a ’16-os eredetit, az már látta ezt is. Ott megvolt a borzongató plusz. Az az apró összetevő, ami bár homályosan derengett fel csupán mégis képes volt elgondolkodtatni. Ki is valójában Claire? Mi a célja? Miért akar mássá válni? Mind-mind olyan kérdés, ami akkor képes volt hozzátenni az élményhez. Nos, a kérdések itt is megmaradnak. A válaszokat ismét nekünk kell megtalálnunk. A legfontosabb kérdést azonban saját magunknak kell feltennünk. Mi okunk lenne rá, ha már egyszer megtettük?

IMDb | mafab