Egy régi klasszikus eN.Dé.-től, Vincent Price-szal a főszerepben. Köszönjük ezt az írást is!

William Castle neve fogalommá vált a horrorfilmek világában. Igazi klasszikusokat adott a nézőknek, de sokkal tovább ment, mint más rendezők. Ő nem csupán a filmvászonra alkotott, hanem igyekezett még jobban bevonni a közönségét, éppen ezért a filmvetítésekre külön műsorral készült. Célja az volt, hogy minél jobban ráhozza a frászt a nézőkre. Rendszeresen előfordult, hogy még a film kezdete előtt mentőautók sorakoztak a mozi előtt, hogy ha netán valaki rosszul lenne, azonnal kórházba lehessen vinni. Mondanom sem kell, ezzel már adott volt a néző felfokozott idegállapota. Castle emellett halálbiztosítást köttetett az emberekkel, volt, hogy csontvázak lebegtek a nézők feje felett, és még sorolhatnánk. Igazán gyilkos humora volt a rendezőnek. Mindent alárendelt a rémisztgetésnek, ami sokszor a film történetének rovására ment. A bizsergető című filmje az egyik legvitatottabb és legnagyobb visszhangot keltő alkotása volt.

A történet főhőse dr. Warren Chapin, aki patológusként dolgozik, és a kivégzett gyilkosokat boncolja fel. Kutatásának fő témája a félelem. Úgy gondolja, hogy akkor halnak meg félelmükben az emberek, amikor nem tudnak sikítani. A sikítás az egyetlen fegyver, amivel védekezhetünk a rettegés ellen. Innentől kezdve végig az elmélet bebizonyítása köré épül a történet. Chapin megismerkedik egy házaspárral, akik jól láthatóan nem rajonganak egymásért. Az asszony ráadásul süketnéma, és ha vért lát, akkor egyből elájul. Aztán ott van még Chapin és a felesége, akik szintén nem a szerelem bajnokai. A férfit semmi más nem érdekli, csak a tudomány, a nő pedig inkább partikra jár, és fiatal fiúkkal hetyeg. A másik szórakozása pedig az, hogy mindenkit a pénzével zsarol, és igyekszik szépséges húga boldogságát megakadályozni. Valójában a történet nem igazán koherens, így nehéz többet írni róla. A lényeg talán az, hogy a házastársak megpróbálják kölcsönösen kinyírni egymást, közben pedig Chapin doktor rájön, hogyan és mivé manifesztálódik a félelem.

Az az igazság, hogy egy kissé unalmasra sikeredett A bizsergető, és ennek az az egyetlen oka, hogy Castle nem akart semmi mást, mint a nézőtéren ülőket halálra ijeszteni. Arra már nem gondolt, mi lesz azoknak a félelemfaktorával, akik otthon nézik meg a filmet. A film legerősebb jelenete az, amikor Chapin és Higgins kergetik a „bizsergetőt” a moziban. Teljesen sötét a kép, és Chapin bemondja, hogy mindenki sikítson, ha nem akar meghalni. Kicsit sem hatásvadász, igaz?

Azt mondhatom, nagyon meg akartam nézni ezt a filmet, mert tudtam, hogy rengetegen kiakadtak rajta. Reméltem, hogy ez nem csak amiatt volt, mert Castle a moziteremben behuzalozta a székeket, így amikor kialudtak a fények, azok elkezdtek villogni meg remegni. Sajnos csalódnom kellett, mert valószínűleg ez adta a film igazi parafaktorát. A történet nagyon csapongó, pedig jó kis feszültség volt a házaspárok között, csak nem igazán bontotta ki. Közben belevitt olyan felvetéseket is, hogy a süketnéma Mrs. Higgins inkább lelkibeteg, meg szorong, emiatt viselkedik furcsán és ezért nem beszél, de ez ennyiben maradt.

Szóval, a színészek zseniálisak, Vincent Price nem is lehet másmilyen, de a többiek is jól teljesítenek mellette. Az alapötlet is érdekes, a kísérletezős rész és a felvetés is izgalmas, de ezzel ki is fújt a dolog. William Castle inkább horrorshow-k megkomponálásában gondolkozott, nem pedig horrorsztorik megfilmesítésében. Szerencsére azért sikerült neki igazán jó filmeket is csinálnia (Ház a kísértet-hegyen, Mr. Sardonicus), de sajnos hiába került be ez a filmje a legjobb 100 horror közé, nálam a legjobb 200-ba sem férne be. Ettől függetlenül egy próbát megér, már csak Price miatt is.

Pontszámom: 6/10

IMDb | mafab