A Treatment, ha műfaját tekintjük, nem minősül szoros értelemben vett horrornak, inkább sorolható a thriller kategóriájába. Azonban, a témáját tekintve, az emberi gonoszság egy formájával olyan behatóan foglalkozik, hogy mindenképpen érdemes rá pár sort szánni.
A történet fókuszában Nick Cafmeyer nyomozó áll, aki egy gyermekrablási ügyben nyomoz. Nick érintettsége azonban meghatározza az ügy menetét, mivel kilenc éves korában öccse, Bjorn eddig tisztázatlan körülmények közt eltűnt, és azóta sem került elő. Az ügyben gyanúsítottként Ivan Plettinckxet hallgatták ki, de bizonyíték hiányában elengedték. Plettinckx egyébként továbbra is Nick otthonától nem messze él, és előszeretettel tépi az idegeit, különböző ízetlen tréfákkal (állatcsontokat szór a nyomozó otthona elé, leveleket írogat neki stb.). Felszínre törnek az emlékek, mikor egy új nyomozásba kezd a rendőrség egy gyerekrablási ügyben. Kezdetben a rendőrség csak annyit tud, hogy az elkövető valamilyen szerrel elkábította az anyát és az apát, a gyereket pedig elvitte, később derül fény csak a felkavaró részletekre, amik kulcsfontosságú szerepet játszanak majd az ügy felgöngyölítésében.
A Treatment belga készítésű film, így mondhatjuk, hogy a készítők „első kézből” tapasztalhatták annak idején egy pedofil sorozatgyilkos ténykedését. A világszerte hírhedtté vált Marc Dutroux ugyanis a nyolcvanas-kilencvenes évek elején rettegésben tartotta egész Belgiumot. Akit érdekel Dutroux története, itt!
A film képsorain erősen érződik az európai stílus, méghozzá azon belül is a francia filmek képi világát és hangulatát idézi. Elsőre valahogy egy Jean Reno-féle thriller (pl.: Bíbor folyók) és a 8 mm keresztezése jutott eszembe. A szinte tökéletesen eltalált atmoszféra mellé társul a kifogástalan színészi játék, amit a számunkra kevéssé ismert színészektől kapunk.
A 120 perc alatt a több szálon futó cselekmény részletesen kibontakozik, Nick egy idő után magánakciókba kezd, a rendőrség tudta nélkül próbál a gyilkos nyomára akadni, mivel úgy sejti, végre válaszokat kaphat öccse eltűnésével kapcsolatban. Ehhez a részhez kapcsolódik véleményem szerint a film egyik, vagy talán az egyetlen logikai(nak is nevezhető) hibája. Nick láthatóan alig tudja magát kontrollálni a személyes érintettség miatt, ami érthető. Lépjünk át azon a részen, hogy ilyenkor minden nyomozati szerv megtiltja azoknak a részvételét, akiknek ilyen jellegű kötõdésük van egy ügyhöz. Tételezzük fel, hogy Nick ezt valamilyen módon megússza, például úgy, hogy közvetlenül nem az öccse eltűnéséért felelős embert keresik elviekben. Azonban az, hogy egy ilyen vérmérsékletű nyomozó egy magánakció keretein belül hirtelen önmérsékletet gyakorol akkor, mikor karnyújtásnyira kerül a megoldáshoz, de ebben akadályozza egy, az arcába röhögő, ötvenéves, lecsúszott drogos nő (aki mindamellett, hogy finoman szólva személyeskedik, még meg is zsarolja), egészen irreálisnak tûnik.
Ezt leszámítva a film, ami még a mai korban is tabutémának számító pedofíliával foglalkozik, néha egészen naturális módon bemutatva azt, nagyon magas színvonalat képvisel. Bátran ajánlanám mindenkinek, aki szereti az európai thrillerek hangulatát, és képes az egyébként felkavaró témával ilyen módon szembesülni.
Értékelés: 8/10