Csoda történt, igazi csoda! Egy kisvárosban élő, siket lányt meglátogat Szűz Mária, és meggyógyítja az ártatlant. Mivel véletlenül egy cinikus, szakmája legszélére sodródott újságíró is éppen ott tartózkodik, az egész világ értesül a csodálatos gyógyulásról – és arról, hogy Alice egyre több embert gyógyít meg. Az egyház eleinte kételkedik, de végül hozzájárul, hogy a lány tömegeknek prédikáljon. És Bainfield felé megindul a hívők áradata. Csakhogy az újságíró nyomozni kezd, és rájön, hogy a helységben százötven évvel korábban történt szörnyű kivégzés kapcsolatban áll a mostani eseményekkel: akkor a helybeliek egy felnőtt nő arcára szögezték Mária képét, és felakasztották. Talán most sem a szent Szűz jött el, hanem az ő legnagyobb ellensége. És ha ez így van, az újságírónak mindenképpen meg kell akadályoznia, hogy Alice annyi ember előtt imádkozzon: mert akkor a Gonosz egyszerre rengeteg lelket rabolhat el…

Evan Spiliotopoulos rendezői debütálása a Gonosz csoda igazán érdekes koncepcióval bír. Ráadásul Sam Raimi volt a producer és Jeffrey Dean Morgan pedig a főszereplő, így minden adott volt egy szórakoztató horrorélményhez. Sajnos azonban mégsem sikerült a csoda, de még csak gonosz sem volt a film.

Én nem vagyok horrorsznob, nem várom el, hogy minden alkalommal valami nagyon váratlan és egyedi filmmel rukkoljanak elő a készítők. Nem gond, ha már ezerszer látott klisékkel jönnek, ha és amennyiben szórakoztató a végeredmény. Egy ilyen típusú film lehet elgondolkodtató, érdekes és persze kellően groteszk és gonosz is. Spiliotopouloséknak azonban egyik sem jött össze és akkora ziccerek mellett sétáltak el, hogy az fájdalom.

Az nagyon tetszett, hogy a hírnévért mindenre képes újságírót használja fel a gonosz. A karakter pedig bőven alkalmas volt arra, hogy a jellemfejlődésén keresztül értsük meg az eseményeket. Jeffrey Dean Morgan baromi jó színész, az egyik személyes kedvencem és ő képes arra, hogy váratlan dolgokat meglépjen, illetve megmutassa a karakterei mélységeit, csak ehhez azért szükség van egy rendesen megírt forgatókönyvre. Ennek hiányába, hiába van nekünk egy nagyon jó színészünk, nem lesz képes elvinni a hátán a filmet.

A forgatókönyv pedig több sebből vérzett. Hiába van egy jó legendák, hiába van ott a vallási vonal, ami bőven tud történésekkel és fordulatokkal szolgáltatni és hiába aranyos a főszereplő kiscsaj, ha egyszerűen a szkript olyan, mintha valaki egy éttermi szalvétára véste volna fel. Ebből persze még ki lehetne hozni valamit, sok filmes legenda kering arról, hogy éttermi szalvétákon mesterművek születtek, csak éppen ehhez kellene egy határozott rendező. Evan Spiliotopoulos sem a forgatókönyvírásban, sem a rendezésben nem jeleskedett, ezért totális unalomba fulladt a film.

99 perces a játékideje, de sokkal többnek tűnt, ráadásul mindent ki lehetett számítani benne. Az még nem lenne gond, ha tudom, kik és milyen sorrendben halnak meg, ha azok a gyilkosságok kellően látványosak. Itt azonban még ez sem jött össze. Bár voltak nagyon ígéretes jelenetek, tetszett, ahogyan a gonosz szórakozik mindenkivel és aztán az is, ahogyan kinézett. Nem baj az sem, hogy nem akartak minket bevinni az erdőbe és ezért pontosan lehet tudni, hogy mi zajlik a színfalak mögött, viszont érdemes lett volna ennél továbbmenni. A vallási fanatizmus és a boszorkányság témaköre bőven adott ehhez muníciót.

Ez még első próbálkozásnak is elég gyenge volt. Sem az atmoszféra, sem a karakterek közötti kapcsolatok, sem a misztikum, sem a boszorkányság, sem a vallási téma nem lett benne rendesen kidolgozva. Mindenből kapunk egy keveset, de nem áll össze a film. A felénél már teljes érdektelenségbe fulladt, a vége merő giccs, pedig tényleg volt benne potenciál és a színészgárda is jól teljesített, de ezt még ők sem tudták az átlag fölé emelni. Az egészben pedig maximum annyi a csoda, ha végignézed és nem alszol be félóra után...

IMDb | mafab